Pünkösdi versike az esőcskéről
Mentem a körúton át,
Jött szembe egy masamódlány,
Egy polgár és két kalmár.
Mondta valaki ezt
S lelkemben e szóra kinyílott
Egy mélység s több Mount Everest.
Az egész történelem
Harcolt Ég és Pokol és Dögvész,
Tűz és Víz és a többi elem,
Rádium és tatai brikett,
Lent a mélyben Másodfokú Egyenletek
Nyaldostak véres sebeket.
Zuhogtak az égből alá,
Naprendszerek pofozták egymást,
Két rostélyos egymást falá.
S gondoltam, meglepem Erzsikét,
De nem volt nálam elég pénz
S inkább írtam egy versikét.