Harmadik negyvenezer oldal
Harmadik negyvenezer oldal
I
Utolsó napja így telt el.
Ablakolt még egy rendeletet, és kikonyakolt a könyökömön. Most már tudta, mit kell tennie. Csendesen felállt, felment a negyedik emeletre, becsöngetett egy Weisz nevű óráshoz, de mielőtt az órás kijött volna, visszament a harmadik emeletre, és a pénztárcáját betette az ablakmélyedésbe. Aztán a közoktatásügyi minisztériumba hajtatott, kedvesen elbeszélgetett a portással, és szelíd, bánatos hangon szalámit kért tőle. A szalámit átkötötte piros szalaggal, de nem adta postára, hanem gondosan becsomagolta a kefék közé. Pontosan kifizette és elküldte a kocsit; kicsit, nem sietősen sétálgatott a földalatti villamos két állomása között. Fél négykor megnézte az óráját, elmosolyodott, felment az Aradi utca 42-es számú házának harmadik emeletére, a házmestertől elkérte a kapukulcsot: és közben, míg odaadta, megette a stamperli meszet.
És egyszerűen, minden póz nélkül felkente füleire a spenótot.
II
Az orvos azt mondta, hogy tudományos szempontból az eset elég rendkívüli. Csak úgy történhetett meg, hogy Andor, mikor aznap este bement a kávéházba, nem vette észre, hogy Pest a Szélesség 0 fokán lévén, az éccaka hat hónapig tart. Az ötödik hónapban már észrevett valamit, de akkor úgy gondolta, hogy most már nem érdemes hazamenni a kávéházból, hisz egy-két hónap múlva hajnalodik már, és megspórolhatja a kapupénzt. De szervezete nem bírta az éjszakázást.
Egy perccel az agónia előtt az orvos a beteg szája fölé hajolt és megkérdezte:
Egy perccel az agónia előtt az orvos a beteg szája fölé hajolt és megkérdezte:
- Legyen őszinte - a menyasszonya miatt ölte meg magát?
Andor csendesen bólintott. Az orvos eltűnődött.
- Szép leány? - kérdezte aztán tiszteletteljesen. A haldokló rettentő erőfeszítéssel biggyesztette fel száját.
- Ízlés... dolga... - lehelte alig hallhatóan - nekem... nem tetszik...
Annak a hordárnak, aki a gyászjelentést felvitte a lapokhoz, elöl hiányzott az egyik foga.
