15
15
Gergely egy délelőtti órában az emberei közt aludt, mikor egyszer csak jelentik Zoltaynak, hogy az istálló sarkában a víz remeg, a borsó pedig rezeg.
Hát lám, a gonosz török nemcsak tölti a lyukat, hanem ássa is!
Zoltay nem engedte Gergelyt felkölteni. Mekcseyért küldött.
Mekcsey csakhamar ott terem.
Ide-oda teteti a tálat meg a dobot, míg végre a kocsiszínben megtalálja a helyet, ahol ásatni kell.
Tíz legény nekiáll az ásásnak. Időnkint szünetelnek, s letevegetik a tálat: szemlélik.
Déltájban fölébredt Gergely is, s legott az ásáshoz futott.
A legények már három öl mélységben dolgoztak. A lagumdzsik tompa dobbanásai éreztették, hogy közel vannak.
- Hohó, kapitány uram! - mondta Mekcseynek. - Ez az én bástyám! Itt te nem parancsolsz.
- Hát tán nem jól rendelkeztem?
- Az ásást abbahagyjuk.
- Hogy felvessék a falat!
- Hogy meg ne neszeljék a mi munkánkat.
- Tedd, amit akarsz - felelte Mekcsey vállat vonva.
S elment onnan.
Gergely egy nagy mordálypuskát hozatott. Maga illesztette belé a kovát, maga porozta fel. Tíz puskást szólított maga elé. A lámpásokat elfújatta.
Sötétben maradtak.
A duhogás egyre erősebb. Már a vezető tiszt szavát is lehet hallani.
Gergely a tenyerét időnkint a falra tapasztja. Érzi: hol reng a föld legjobban.
- Pszt - mondja halkan a legényeknek. - Mindjárt beütnek.
Abban a pillanatban beüt az egyik csákány, s a föld peregve omlik le a Gergely lábához.
Emberderéknyi lyuk támad.
A lagumdzsi megáll és benéz.
Sötét van. Nem lát semmit. Ahogy megfordul, látni lehet a lámpásaikat, s a lámpások közt egy fehér turbános, aranypaszomántos, nagy hasú agát.
A lagumdzsi kiált, hogy lyukat ért.
Az aga arra fordul.
Gergely céloz. A mordálya ellobban, eldördül.
Az aga a hasához kap. Összerogyik.
Gergely visszaugrik.
- Tüzelj!
A tíz legény a lyukba teszi a puskát. Dirr-durr! - lövik az egymás hátán menekülő lagumdzsikat.
A legények harminc csákánnyal és az aga holttestével térnek vissza. Csak egy marad ottan felvont fegyverrel meg egy lámpással, amely az út torkát bevilágítja.
Az agát leterítették a vár piacára. Nem valami szépen terítették le, mert a feje a kövezethez koppant, s a turbánja legurult, mikor letették.
De jó annak már így is.
Köpcös, szürke szakállú ember. Kopasz fején három hosszú sebforradás bizonyítja, hogy rászolgált az agaságra. Gergely lövése a töltéssel együtt belement a hasába. Egy kisebb golyó a mellén érte, bizonyára mikor a legények lőttek.
Sukán számtartó összevizsgálta a turbánját, övét, zsebét, s följegyezte, mennyi pénz, gyűrű és fegyver van nála. Ezeket az értékeket azok a közkatonák kapják, akik az ásással foglalkoztak.
Azután átengedte a halottat a kíváncsiak szemléletének.
Először persze az asszonyok állták körül.
- Ilyen piros papucsban járnak ezek?
- Fűzővel kötik a bugyogójuk alját.
- Valami gazdag úr lehetett.
- Hadnagy vagy kapitány.
- Vajon volt-e felesége?
- Tíz is talán.
- Nem is volt csúnya ember - mondja a maklári molnárné. - Kár, hogy török volt.
Zoltay is odament: megnézte.
- Ez az egy aga mégiscsak bejutott a várba!
Egyszer csak a kis török gyerek bebúvik az asszonyok szoknyáján át, és örvendő kiáltással hajlik a halotthoz:
- Baba! Babadzsizim! Baba! Sekerli babadzsizi!
(Apa! Apácskám! Apa! Édes apácska!)
És a mellére borul. Öleli, csókolja. Arcát arcához fekteti. Rázza. Nevet rá.
- Baba, babadzsizim!
Az asszonyok szeme megtelik könnyel. Baloghné kézen fogja a gyermeket.
- Jer, Szelim! Baba alszik!
