HA ÉN IRHATNÁM...
Az eget vívó harc alatt;
Enyém az elbukás csupán
A betevő falat után.
Homérnak dobták a csontokat:
Ti, a görögnél görögebb,
A csontot is fölszeditek.
S koldusként megyek el innen én;
De sírkövemen szép szavak
Sokat, nagyot tódítanak.
Soha sírkőre nem vésik azt.
Ha én írhatnám, másképp írnám,
Szomorú lelkem bele sírnám:
Kitagadott, szegény, hazátlan;
A sír tán nyugtot ad neki,
De lehet, hogy az is kiveti.