HOVA?
HOVA?
A kertek alatt, hol nyövik a kendert,
S munkába nem látni soha az embert,
Mert kenderhe', lenhe' csak az asszony ért -
Nem tudom, miért?
A kertek alatt szerettem járni,
Bogarászva szerencsét próbálni,
Mert a szerencsével semmi fel nem ér.
S munkába nem látni soha az embert,
Mert kenderhe', lenhe' csak az asszony ért -
Nem tudom, miért?
A kertek alatt szerettem járni,
Bogarászva szerencsét próbálni,
Mert a szerencsével semmi fel nem ér.
Legszebb volt ősszel, mikor károg a varju,
Mikor rétet és erdőt megszállja a dér,
Kaszálva, behordva a széna, a sarju,
S a hegyorom itt-ott már hótól fehér.
Legszebb volt ősszel, mikor a varju károg,
Tövissel, bogánccsal telik meg az árok
S a csipkebogyó már piros, mint a vér.
Mikor rétet és erdőt megszállja a dér,
Kaszálva, behordva a széna, a sarju,
S a hegyorom itt-ott már hótól fehér.
Legszebb volt ősszel, mikor a varju károg,
Tövissel, bogánccsal telik meg az árok
S a csipkebogyó már piros, mint a vér.
A kertek alatt paraszti viganóban,
Mely szinte, mely szinte talpig leér -
Kis lányok jöttek csacsogva vagy szótlan
És mindenik kitér -
De akad, ki kérdi és kipirul bele:
Hova te fiu, olyan sebtibe?
Hova? kérdem én most, mikor a hajam fehér.
Mely szinte, mely szinte talpig leér -
Kis lányok jöttek csacsogva vagy szótlan
És mindenik kitér -
De akad, ki kérdi és kipirul bele:
Hova te fiu, olyan sebtibe?
Hova? kérdem én most, mikor a hajam fehér.
1915
