ELSŐ JELENET
ELSŐ JELENET
SIMON
(belép).
Hm; hátha mégis úgy lehetne? Furcsa!
(Meglátván Mikhált.)
Ej, lássa bár az ember, e bizony
Alszik megént! - No bátyám! ébredezz!
Ki s be járnak emberek s reád mosolyogva
Nézgélnek. (Mellé ül.)
(belép).
Hm; hátha mégis úgy lehetne? Furcsa!
(Meglátván Mikhált.)
Ej, lássa bár az ember, e bizony
Alszik megént! - No bátyám! ébredezz!
Ki s be járnak emberek s reád mosolyogva
Nézgélnek. (Mellé ül.)
MIKHÁL
(felveti szemeit, s kezét nyújtja Simonnak).
Ősz hajam vagyon Simon,
Jó lelkiesméretem: azért biz én
Nem gondolok velek.
(felveti szemeit, s kezét nyújtja Simonnak).
Ősz hajam vagyon Simon,
Jó lelkiesméretem: azért biz én
Nem gondolok velek.
SIMON
De mégis, én-
Velem csak fogsz ürítni egy pohárt?
No - a bojóthi Mortundorfok! (Pohárt emel.)
De mégis, én-
Velem csak fogsz ürítni egy pohárt?
No - a bojóthi Mortundorfok! (Pohárt emel.)
MIKHÁL
(eszmélkedve, kezét mellére nyomja s sóhajt).
Ah!
Hazám! szerette jó hazám, Bojóth!
De vége! Már nekik is - jó éjtszakát!
(Felkapván az ezüstpohárt.)
No, éljetek fenn ott, bojóthiak!
Ott, ott van élet; itt csak éjtszaka. (Iszik.)
(eszmélkedve, kezét mellére nyomja s sóhajt).
Ah!
Hazám! szerette jó hazám, Bojóth!
De vége! Már nekik is - jó éjtszakát!
(Felkapván az ezüstpohárt.)
No, éljetek fenn ott, bojóthiak!
Ott, ott van élet; itt csak éjtszaka. (Iszik.)
SIMON
De hátha mégis úgy lehetne itt is?
De hátha mégis úgy lehetne itt is?
MIKHÁL
Olyan csodálatos hangon felelsz.
Simon, reménylesz? - ej, jó éjtszakát!
Olyan csodálatos hangon felelsz.
Simon, reménylesz? - ej, jó éjtszakát!
SIMON
Nem gyötrelek, Mikhálom, hát vele.
Még gyóntatómnak is csak esküvés
Alatt nyilatkozhatnám ki; de
Neked - neked Mikhál, nem: én atya
Vagyok.
Nem gyötrelek, Mikhálom, hát vele.
Még gyóntatómnak is csak esküvés
Alatt nyilatkozhatnám ki; de
Neked - neked Mikhál, nem: én atya
Vagyok.
MIKHÁL
(feláll). Simon!
(feláll). Simon!
SIMON
Tán kétségeskedel?
Negyvenhat esztendősnél nem vagyok
Több.
Tán kétségeskedel?
Negyvenhat esztendősnél nem vagyok
Több.
MIKHÁL
Oh Simon, nem hal ki a bojóthi
Gróf-faj! spanyol hazánkba vissza kell
Mennünk - csak ott kell a bojóthi fajnak
Zöldelni -
Oh Simon, nem hal ki a bojóthi
Gróf-faj! spanyol hazánkba vissza kell
Mennünk - csak ott kell a bojóthi fajnak
Zöldelni -
SIMON
Vagy Magyarországban. Magam
Is gondolám már s elvégeztem azt,
Hogy minden országból Bojóthra vinném;
De itt nem aljasúl el a spanyol -
Elég ha mindmegannyi jó magyar
Háznépnek ők lehetnek törzsöki.
Vagy Magyarországban. Magam
Is gondolám már s elvégeztem azt,
Hogy minden országból Bojóthra vinném;
De itt nem aljasúl el a spanyol -
Elég ha mindmegannyi jó magyar
Háznépnek ők lehetnek törzsöki.
MIKHÁL
Ők?
Ők?
SIMON
Hét fiú.
Hét fiú.
MIKHÁL
(elszomorodva leül).
De már ez csúnya tréfa.
(elszomorodva leül).
De már ez csúnya tréfa.
SIMON
Hallgass meg engem: tegnap estve a
Vadászaton egy őzet kergeték,
És - egy banyát találtam. Ő alig
Látott meg engemet, s leroskadott
Térdére és tudtomra adta, hogy
Feleségem immár megszült. Szinte el-
Indultam; amidőn hatot felém nyujt.
"Óh, légy kegyelmes (úgymond) asszonyodhoz
Ő egykor egy szegény koldús személyt
Elkergetett magától s becstelennek
Nevezte, mert kettős szülöttje volt:
Hogy most az istenség adott hetet
Neki, nyomban emlékébe jött az, amit
Mondott. Megindulván azon, nehogy
Feslettnek ítéltessen, egy fiat
Megtart magánál - a többit, hogy öljen
Meg, azt parancsolá" -
Hallgass meg engem: tegnap estve a
Vadászaton egy őzet kergeték,
És - egy banyát találtam. Ő alig
Látott meg engemet, s leroskadott
Térdére és tudtomra adta, hogy
Feleségem immár megszült. Szinte el-
Indultam; amidőn hatot felém nyujt.
"Óh, légy kegyelmes (úgymond) asszonyodhoz
Ő egykor egy szegény koldús személyt
Elkergetett magától s becstelennek
Nevezte, mert kettős szülöttje volt:
Hogy most az istenség adott hetet
Neki, nyomban emlékébe jött az, amit
Mondott. Megindulván azon, nehogy
Feslettnek ítéltessen, egy fiat
Megtart magánál - a többit, hogy öljen
Meg, azt parancsolá" -
MIKHÁL
Tigris-anya!
Tigris-anya!
SIMON
Megesketém és titkon általa
Neveltetem mindnyáját.
Megesketém és titkon általa
Neveltetem mindnyáját.
MIKHÁL
Hát az anyjok?
Hát az anyjok?
SIMON
Mindég keservesen zokog, midőn
Az egyet a kezébe vészi és
Nem tudja azt, hogy én tudom, miért sír?
Mindég keservesen zokog, midőn
Az egyet a kezébe vészi és
Nem tudja azt, hogy én tudom, miért sír?
MIKHÁL
Aztán mi lesz?
Aztán mi lesz?
SIMON
Mikor majd nagyra nőnek,
Akkor fogom mutatni csak, hogy ő
Haljon meg akkor - de örömébe haljon.
Minő öröm lesz ez? Már elhagyom
Endrének udvarát, s velek leszek. -
Mikhál, miért sírsz oly keservesen?
Mikor majd nagyra nőnek,
Akkor fogom mutatni csak, hogy ő
Haljon meg akkor - de örömébe haljon.
Minő öröm lesz ez? Már elhagyom
Endrének udvarát, s velek leszek. -
Mikhál, miért sírsz oly keservesen?
MIKHÁL
Nem hal ki a bojóthi nemzetem!
Nem hal ki a bojóthi nemzetem!
SIMON
Nem. Nem. De hát ne sírj!
Nem. Nem. De hát ne sírj!
MIKHÁL
(poharat kap).
Öröm miatt. -
Ott cimbalom, síp, hárfa zengenek:
Ott azt hiszik, hogy ők örvendenek -
Nem, nem csak egy az, aki itten örvend,
Mikhál az, a bojóthi. (Iszik.)
(poharat kap).
Öröm miatt. -
Ott cimbalom, síp, hárfa zengenek:
Ott azt hiszik, hogy ők örvendenek -
Nem, nem csak egy az, aki itten örvend,
Mikhál az, a bojóthi. (Iszik.)
SIMON
Nézd, ezek nem.
Nézd, ezek nem.
Vendégek jönnek vegyest békételenekkel, kik komoran, minden valakire való ügyelés nélkül leüldögélnek, isznak.
SIMON
(Mikhál mellé ülvén, poharat tölt).
Nézd, mintha orra vére folyna, úgy
Kullog be némelyik. Manó vigye
Vígságtokat, hol a szabad magyar
Érzés az itt erőltetett feszesség
Láncába kénytelen harapni.
(Mikhál mellé ülvén, poharat tölt).
Nézd, mintha orra vére folyna, úgy
Kullog be némelyik. Manó vigye
Vígságtokat, hol a szabad magyar
Érzés az itt erőltetett feszesség
Láncába kénytelen harapni.
EGY BÉKÉTELEN
(rossz kedvvel nyújtja poharát egynek az összeütésre).
No! -
(rossz kedvvel nyújtja poharát egynek az összeütésre).
No! -
