HETEDIK JELENET
Frissen - beszélj - találhattad magát?
(jelentőleg) .
Találtam - a galamb helyett oroszlánt.
Talán haragszik? Mit szólott?
Hogy: eljön.
(örömmel). Eljön!
No csendesen! - Dicsérd
csupán
Múltával a napot.
Hiszen maga
Mondá Melinda, hogy eljön?
(fagyosan elmosolyodik s futva azon ajtóra veti szemeit, melyen Bánk elment).
Maga.
(Hangosan, vélvén, hogy Bánk hallgatózhat.)
Germanciust, ki elrejté magát,
Hogy majd kilesse, mit beszéllenek
Felőle, nem jó ám követni mindég,
Mert a szelíd Germancius tudá
Az indulatjait mérsékleni.
Miért beszéled ezt nekem?
Csak úgy -
Te indulat nélkül való teremtmény,
Esmérlek-é immár én tégedet?
Vagy egy csodálatos embernek óhajtsz
Látszani úgy-e? - Légy nekem barátom.
Én nem.
Nem? és miért?
Hogy más legyen.
Derék.
Azon bolondság, amidőn
Az állapotját elfelejti az
Ember, nevetségesebb, mint ha a
Természetét erején fellyűl feszíti.
No, adj tehát tanácsot most.
Miben?
Te esméred Melindát -
Tán - igen.
Szólj!
Hm -! minden, ami a fehérszemélyek
Szív-büszkeséginek hízelkedik,
Egyúttal az már tetszik is nekik.
Ők a legundokabb kirugdalódzót
Is még dicsőségesnek esmerik,
Ha benne egy kis rendkívül-való van.
Egy herceg - egy királyi néne - egy
Kereszt - arany lánc, mind egérfogók
Az asszonyokra nézve.
S a derék
Bánk bán, Melindára?
Férj, kit szeret.
Elvesztem!
Oh, dehogy! A férj se várjon
Az asszonyának szívétől soha
Többet, csak amit egy becsületes
Kalmártól: ez bármilyen szentül is fel-
Fogadja a kiválasztott jószáginak
A félretételét - mégis hazud -
Egész örömmel adja által a leg-
Elsőnek, aki értek többet ád.
Mért könnyezett hát, hogy velem beszélt?
Ez éppen a fő bökkenő! Uram,
Hidd el, hogy asszonyink ravaszabbak ily
Esetben, mint az ördög, amidőn
Az elragadni egy bűnöst törekszik.
Oh, hát enyim Melinda!
Nem hiszem.
Nem?
Mért akarsz elvenni egy szerencsét,
Melyet nem adhatsz vissza?
Biberach!
Mi lesz tehát ebből? hisz' egyszer így,
Máskor pedig másképp szólsz -
Mert sem a
Búdban, sem a szerencsédben soha
Ok lenni nem kivánok.
(felbosszankodván; megvetőleg). Ostoba! (El.)
(egyedül).A repkedő kicsinyke lelkek oly
Sokan donognak a világba', mint
A szúnyogok; de vajjon hol van az
Az ember, aki abban elhitetné
Magát, hogy ő közikbe tartozik?
Sokszor derék, ha egy ily ostobát
Jól megzavarhat az ember, ámde úgy,
Hogy ő megént mást légyen kénytelen
Zavarni. Rajta csak kegyelmes Ottóm:
Ugorj! de Biberachod hátra áll.
S ilyen szegény egy ember? éspedig
Uralkodó ember! mégis kezében
A nénje szíve, akit egy nagy ország
Fél - ! Tartományok hát csak machinák,
Amelyeket kis gyermek is megindít,
Ha félelem s reménység mindenik
Kereket helyén maradni kényszerít.
(Gondolkozik.)
Itthon vagyon tehát - Melinda a jel -
Jó, jó - - de csak vigyázva. Meglehet,
Bánkhoz szegődök. Ott van a haza,
Hol a haszon - s miért ne húzzam azt?
Hisz' aminek meg kell történni, az
Anélkül is megtörténik. (Kitekint.)
Ha! más
Oldalra a palásttal Bíberach.