HARMADIK JELENET
(jön). Nagyasszonyom -
(egy futó pillantással). Jöjjön Melinda.
De... -
(elmerülve).Uralkodás! Parancsolás! - minő
Más már csak ennek még a hangja is.
Mint engedelmeskedni - hát minő
Ez még valóságában? - Egy Magyar
Országba! Majd Polyák - Podólia,
Aztán Velence, a kevély Velence -
Európa harmadába! (Szédülni láttatik.) Gyenge lélek,
Szédülsz? - pirúlj! ha egyszer annyira
Segítne Endre fegyvere, semmivel
Se lenne szédítőbb, mint mostan ez.
(Elevenebben.)
Törvényt kiszabni, és úgy lenni e felett,
Miképpen a nap sok világokon! Csak ez
Is elfelejtetheti velünk rövid
Éltünknek álmatlan sok éjtszakáit.
(Az udvornikhoz.)
Hah! mégis itt?
Mikhál bán jönne be
Erővel is -
Melinda.
Jól vagyon. (El).
Saját eszünket s akaratunkat a
Legostobább köntösben is annyira
Szentté teremteni, hogy azt egy egész
Ország imádja: önmagunknak az
Lehetni, aminek szeretjük; és
Másnak parancsolhatni, lennie
Az, aminek kell lenni - átkozott! mitől
Foszthatsz meg, Ottó, még tán engemet!