HATODIK JELENET

BÁNK
(belép morogva).
Helyessen, Istenemre, az!
Itt van Melinda, azt mondá Tiborc?

GERTRUDIS
(remegve néz a földre).
Bánk? a nagyúr?

BÁNK
Parancsolt a királyném. -

GERTRUDIS
Én-é?

BÁNK
Igen. -

GERTRUDIS
Vagy úgy! igen.

BÁNK
Parancsolj!

GERTRUDIS
A hitvesed -

BÁNK
Miféle hitvesem!

GERTRUDIS
Nagyúr!

BÁNK
Való, hogy én házas vagyok:
De hitvesem nincsen -

GERTRUDIS
(egy ideig nézi, végre elsiet).

BÁNK
(kardját félig kirántva). Jó angyalod
Susogta ezt neked! - Tiborc! Tiborc!

TIBORC
(ki Bánk bánnal jött, és leghátul maradván, csak egy szegletben vonja meg magát s kucsmáját gyömöri).
Uram! iszonyú ezen hideg magad-
Viselete!

BÁNK
Nagyravágyás, büszkeség,
Kecsegtetés, hizelkedés, csupán
Csak csillogó fények; s hogy mégis az
Asszonyt becsalhatják a bűn fenék
Nélkül való mocsáriba - - !
Lelkemre mondom, a nevelésnek egy
Jó magva sem marad szivekbe meg,
Mivelhogy a növésekkor tüzellő
Indulatoknak pestises szele
Kifújja mind. Szegény, szegény! de szánni
Méltó teremtmények! hisz esmerem
Én gyengeségteket: de hogy ily nagyon
Ki légyen a romlandóságnak az
Tétetve, nem hihettem még soha - -
Előttem, esküszöm, szentebbek is
Lesztek ti, mint egy jó fiúnak a
Szülőitől maradt ereklye. A
Leheletem fogom mérsékleni,
Nehogy törékeny erkölcstök virágit
Lelökje. Asszony! asszony! asszony! - - És
Ők ezt tudák! ezt ők is jól tudák!
Mégis vasas marokkal körmölének a pók-
Hálóba. - Meg fogok tán nemsokára
Nektek fizetni, jó név gyilkolói!
Egész szegény nemzetségem megölt
Nevébe kívánok majd számadást.
Oh, semmi sincsen oly gyalázatos,
Mint visszaélni az asszonyi gyengeséggel!
Az alkotónak szentségébe be-
Törés ez - és kigúnyolása, hogy
A legcsekélyebb férgecskének is
Teremte oltalom-fegyvert, csupán
Az asszonyállatról felejtkezett el.

TIBORC
(a zuglyában térdre esik).
Uram, bocsásd meg, mert nem tudja, mit
Beszél! Tudod, hogy ájtatos vala
Mindég: ha tán asszonyt nem ismert volna, úgy
Ő angyal is lett volna földeden!

GERTRUDIS (jön). MELINDÁVAL
Itt van.

BÁNK
(elfásulva).
Melinda!

MELINDA
Kösd be a fejem
Bánk! (felkiáltva) Gyermekem!

GERTRUDIS
Nagyúr! add vissza aztAnyjának -

BÁNK
Anyjának?

MELINDA
Hol van Soma?

BÁNK
Biztos helyen.

MELINDA
Megölted?

GERTRUDIS
Istenem!

BÁNK
(eliszonyodva).
Hiénaszívet vélni az atyában?!
(Hirtelen kimutat az ablakon.)
Látjátok azt az ősz embert?

GERTRUDIS
Hah! (Elfordul.)

MELINDA
Bátyám! -

BÁNK
Tömlöcbe vettetik.

MELINDA
Kezénél a fiam -

BÁNK
Ott, ott. Az elhanyatló nap nem ád
Oly tiszteletre méltó fényt maga
Körűl, mikép ezen öreg fejér
Hajfürtjein sugárol. Oh királyné,
Tekénts ki, kérlek! nézd, hogyan döcög!
Csak egy tekéntetet! Igy megy egy király,
Ki elvetette a királyi pálcát,
Mivelhogy azt becsébe nyomorúltnak
Találta. (Szemeit törli.) Mikhál, látod e vizet?!

GERTRUDIS
(bosszús elkeseredéssel).
Távozzatok!

BÁNK
Jobbágyaid vagyunk.
(Meghajtván magát, elindulnak.)

GERTRUDIS
(Bánkhoz). Maradj te!

BÁNK
(falhoz tántorodva).
Vége, vége már neki!
Tiborc! vezesd hát asszonyod. Soká
Nem kések én is - ugy-é, jó királyném?
Menj, menj, Melinda, ezen becsületes
Paraszttal és ne szégyeld el magad -
Ő Jáderánál egykor igen sokat
Tett - menj csak! a nap elnyugtával az
Örvendezők is elnyúgodnak.

MELINDA
(ki érzéketlenül állván, mellén levő pántlikáját tépegeti,végre leveti a földre).
El-
Hervadnak a menyegzőben - kiholt az
Atyaátok - oh Bánk, látlak-é megént?

BÁNK
(szorúlva).
Megént.

MELINDA
Igen - megént! Mély síromon
Túl a halál szép halvány angyala
Meg fog mutatni megént.
(Gertrudishoz féleszelősködéssel.)
Nevetsz te kis
Ártatlan? Oh vesd le koszorúdat! az
Öröm csak egy pillanatnak szülöttje
S anyjával együtt meghal. Élj! Az isten
Bocsássa meg, mit oly istentelen
Cselekedtetek vélem. Nem volt italtok
Méreg, de elszárítá lelkemet. -
Bánk, jöjj hamar!

BÁNK
(öleli).
Köszöntsd helyettem ősi
Váram - vezessen békével szerelmem!
Siess Tiborc!

MELINDA
(rebegve ténfereg kifelé)
. Bánk jöjj hamar! csak egy-
Két nyíllövésnyi - jöjj hamar.

TIBORC
(elvezetvén, az égre teként).
Hamar!

Arcanum Újságok