KILENCEDIK JELENET
Megállj - !
(visszaszalad s Gertrudisra borul).
Segíts!
Én nem megyek tovább! hol van Melinda?
(Erősen fújva, néz Gertrudisra).
Elég is. Itt hever már; s a dühös
Tenger magát örömmel engedi
Egy kis gödörbe elszorítani,
Csak ottan is zúzhassa a hajókat.
(Ottót megragadván, felrántja, s egy békételenhez lódítja.)
Fel innen, ördög! úgyis számtalanszor
Térdeple sírva itt az emberi
Szeretet; de senki sem nyitott neki
Ajtót! Keresztények valának ők,
Kik csak tanúlságúl szemléltek az
Imádtatott keresztre - látni, hogy
Ők is mikép feszegethessék az embert,
Először elrabolván mindenét.
(Kívül kürtölés, lárma.)
Mi az?
(kívül).
Ti csillapítsátok!
(kiáltva).
Szabadság!
Kínokra hurcoljátok!
(kétségbeesve, midőn vinni akarják).
Oh, hogy oly
Irtóztató legyen majd sorsotok
Egykor - legyen bár akkor, amikor -
Hogy a meráni csontokat siratva
A földből is kaparjátok ki s mint-
Megyannyi szent ereklyét légyetek
Imádni kénytelenek - s hogy minden el-
Szánt törekvéstek önvédelmetekre
Olyan siker nélkül való legyen,
Mint kínzásom után esenkedéstek.
(elkapván tőle kiteként).
Vágjátok öszve! - - A királyi nép!
(berohan katonákkal).
Alattomos királyi gyilkosok! (Viaskodás.)
Hazudsz, hazudsz, istentelen gyerek!Sohasem alattomos a magyar.
Szabadság
!Gertrudis engedj meg - hisz elűz Magyar-
Ország! (Elszalad.)
(kivágván magát kiált a társainak).
Kövessetek!
(dühösen utána fut, kiáltván a katonáknak).
Kövessetek!