NYOLCADIK JELENET
(még kívül kiált).
Mentsd meg magad királyné! Pártütés!
Ezt mondta a haldokló. (Bejön.) Istenem
Késő!
Nem érdemeltem - gyermekek -
Hol vannak a gyermekeim? - még ne is
Láthassam őket? - Endre - gyermekek -
(kezei közé szorított süvegét az ég felé emelvén).
Uram teremtőm! hallatlan Magyar-
Országban ily eset!
Ottó!
(Kívül lárma, verekedés.)
Zendülés!
(berohan).
Gertrudis - oltalmazz, megölnek! Oh jaj!
(Ordítva rogy mellé, midőn meglátja.)
Gertrudis!
(elfordított ábrázatját a földhöz nyomja).
Ottó! Ottó! gyilkosom!
Ottó?
Nem az! nem az!
Nagy királyné!Igy kell kimúlnod - ?
Igy - ártatlanul...
(Meghal.)
(kívül). Az egész nemet kiirtsátok!
Mit? az
Egész nemet? hol vannak a király-
Fiak? - Velem légy, istenem! segíts! -
Azoknak élni kell! - megmenteni -
Meg kell, kik egykor még királyai
Lesznek fiamnak, unokáimnak is! (Elsiet.)
Vígy el magaddal, Gertrud! - Bíberach!Mért nem követtelek?
(El akar szaladni; de szembejönnek Petur bán, Simon bán, békételenek.)