HARMADIK JELENET
Ez itt az öszveesküdtek közül
Egy. - Lásd, mitévő lész. (Hátra áll.)
Háláadatlan.
(kard nélkül, szomorúan).
De hátha mégis.
Látod ott!
(megilletődve néz a halottra, azután fejével int).
Igen.
Minden tökéletességgel ruházta
Fel őtet a természet, - benne csak
A halhatatlanság hibáza: itt
Kétségbe lévén, azt irigyelétek.
Mi? Uram király!
Petur.
Petur? esküszöm,
Hogy nem Petur bán ölte meg a királynét.
Pártos.
Talán az sem vagyok -
Miért
Vagy elfogatva? -
Az való! de én
Csak a folyó szerént úsztam. Petur bán
Gyűlölte a királynét, s mégis, a-
Midőn öreg bátyám rimánkodék,
Hogy várakozzanak csak addig, amíg
Ő a királynéval beszéllene -
Meg tette még azt is Petur; de egy
Kevés időre Mikhált láttuk a
Tömlőcbe kísértetni - melyre az
Egész gyülekezet öszveháborodva
Rontott ki, s megszabadítá.
S a királynét?
Már halva leltük -
És Ottó?
Petur bán
Halált kiálta a fejére. Ez
Ifjú vitéz betört ránk és meg-
Mentette. - Majd Peturtól elszakadtam. -
Mentemben egy fedél alatt nyögést
Hallottam: éppen az volt ez, kinél
Nagyasszonyunk (mint e polgár maga
Vallá ki) hétezer márk aranyat el-
Tett bérbe. Ottó azt erőszakosan
Ragadta tőle el; magát pediglen egy
Halált-hozott sebbel jutalmazá.
Gertrudis! - Ottó -
Hogy Peturt veszély
Közt lenni hallám, védelmére mentem;
És e vitéz ifjú ott elfogott - -
Háláadatlanok! ne szóljatok!
Miért akartok már megfosztani
A holtakért való bánattól is? -
Vigyétek el!