KILENCEDIK SZÍN
KILENCEDIK SZÍN
A nézőhely hirtelen Párizs Greve-piacává változik. Az erkély egy guillotine-emelvénnyé, az íróasztal nyaktilóvá, mely mellett Lucifer mint bakó áll. Ádám mint Danton az emelvény széléről zajló néptömegnek szónokol. Dobszó mellett igen rongyos újonchad jelenik meg, és az állványnál sorakozik. Fényes nap
ÁDÁM
folytatva
Egyenlőség, testvériség, szabadság! -
folytatva
Egyenlőség, testvériség, szabadság! -
NÉPTÖMEG
Halál reá, ki el nem ismeri! -
Halál reá, ki el nem ismeri! -
ÁDÁM
Azt mondom én is. - Két szó menti meg
A mindenünnen megtámadt nagy eszmét,
A jók számára mondjuk egyikét:
"Veszélyben a hon" - és ők ébredeznek.
A másikat a bűnre mennydörögjük,
E szó: "reszkessetek!" - s megsemmisülnek. -
Felkeltek a királyok ellenünk,
S eléjük dobtuk fejdelmünk fejét,
Felkeltek a papok, s villámukat
Kicsavarók kezökből, visszatéve
Trónjára az észt, e rég üldözöttet.
De a másik szózat sem hangzik el,
Mit a jobbakhoz intézett honunk.
Tizenegy hadsereg küzd a határon,
S mi hős ifjúság tódúl szüntelen
Az elhullott hősök helyét kitöltni.
Ki mondja, hogy vérengző őrület
A nemzetet meg fogja tizedelni?
Ha forr az érc, a rossz salak kihull,
De a nemesb rész tisztán megmarad.
És hogyha mindjárt vérengzők vagyunk is,
Tekintsenek bár szörnyeteg gyanánt,
Nem gondolok nevemmel, légyen átkos,
Csak a haza legyen nagy és szabad. -
Azt mondom én is. - Két szó menti meg
A mindenünnen megtámadt nagy eszmét,
A jók számára mondjuk egyikét:
"Veszélyben a hon" - és ők ébredeznek.
A másikat a bűnre mennydörögjük,
E szó: "reszkessetek!" - s megsemmisülnek. -
Felkeltek a királyok ellenünk,
S eléjük dobtuk fejdelmünk fejét,
Felkeltek a papok, s villámukat
Kicsavarók kezökből, visszatéve
Trónjára az észt, e rég üldözöttet.
De a másik szózat sem hangzik el,
Mit a jobbakhoz intézett honunk.
Tizenegy hadsereg küzd a határon,
S mi hős ifjúság tódúl szüntelen
Az elhullott hősök helyét kitöltni.
Ki mondja, hogy vérengző őrület
A nemzetet meg fogja tizedelni?
Ha forr az érc, a rossz salak kihull,
De a nemesb rész tisztán megmarad.
És hogyha mindjárt vérengzők vagyunk is,
Tekintsenek bár szörnyeteg gyanánt,
Nem gondolok nevemmel, légyen átkos,
Csak a haza legyen nagy és szabad. -
ÚJONCOK
Fegyvert nekünk, csak fegyvert és vezért!
Fegyvert nekünk, csak fegyvert és vezért!
ÁDÁM
Helyes, helyes! Ti csak fegyvert kivántok,
Míg annyi tárgyban szenvedtek hiányt,
Ruhátok foszlik, lábatok mezetlen,
Hanem szuronnyal mind kiszerzitek,
Mert győzni fogtok. A nép győzhetetlen.
Most hulla vére egy tábornokunknak,
Ki katonáink élén meg hagyá
Magát veretni.
Helyes, helyes! Ti csak fegyvert kivántok,
Míg annyi tárgyban szenvedtek hiányt,
Ruhátok foszlik, lábatok mezetlen,
Hanem szuronnyal mind kiszerzitek,
Mert győzni fogtok. A nép győzhetetlen.
Most hulla vére egy tábornokunknak,
Ki katonáink élén meg hagyá
Magát veretni.
NÉPTÖMEG
Oh, az áruló!
Oh, az áruló!
ÁDÁM
Helyesen mondod. Nincs más kincse a
Népnek, mint a vér, melyet oly pazar
Nagylelkűséggel áldoz a hazának. -
S ki egy népnek szent kincsével parancsol,
Nem bírván meghódítni a világot,
Az áruló. -
Helyesen mondod. Nincs más kincse a
Népnek, mint a vér, melyet oly pazar
Nagylelkűséggel áldoz a hazának. -
S ki egy népnek szent kincsével parancsol,
Nem bírván meghódítni a világot,
Az áruló. -
Az újoncok közül egy tiszt kilép
TISZT
Tégy engemet helyébe
Polgár, s letörlöm a gyalázatot.
Tégy engemet helyébe
Polgár, s letörlöm a gyalázatot.
ÁDÁM
Dicséretes barátom, önbizalmad,
De biztosítást, hogy szavadnak állsz,
Előbb a harcok színhelyén szerezz.
Dicséretes barátom, önbizalmad,
De biztosítást, hogy szavadnak állsz,
Előbb a harcok színhelyén szerezz.
TISZT
A biztosíték lelkemben lakik,
Aztán ímé! Van nékem is fejem,
Mely többet ér tán mint az a lehullott.
A biztosíték lelkemben lakik,
Aztán ímé! Van nékem is fejem,
Mely többet ér tán mint az a lehullott.
ÁDÁM
S ki a kezes, hogy elhozod, ha kérem.
S ki a kezes, hogy elhozod, ha kérem.
TISZT
S kell-é kezes jobb, mint magam vagyok,
Ki életem nem nézem semmibe?
S kell-é kezes jobb, mint magam vagyok,
Ki életem nem nézem semmibe?
ÁDÁM
Az ifjúság nem úgy gondolkodik.
Az ifjúság nem úgy gondolkodik.
TISZT
Polgár, még egyszer felszólítalak. -
Polgár, még egyszer felszólítalak. -
ÁDÁM
Türelem még, a cél el nem marad.
Türelem még, a cél el nem marad.
TISZT
Nem bízol bennem, látom, hát tanúlj
Felőlem jobban vélekedni, polgár. -
Nem bízol bennem, látom, hát tanúlj
Felőlem jobban vélekedni, polgár. -
Főbe lövi magát
ÁDÁM
Kár érte, egy ellenséges golyót
Megérdemelt. Vigyétek el, barátim. -
Viszontlátásig, győzelem után!
Az újonchad elléptet
Oh, bár oszthatnám én is sorsotok. -
De nékem harc jutott csak, nem dicsőség,
Nem ellenség, mely által esni is dísz,
De mely rejtekből orvul leskedik
Fondorlatával rám s a szent hazára. -
Kár érte, egy ellenséges golyót
Megérdemelt. Vigyétek el, barátim. -
Viszontlátásig, győzelem után!
Az újonchad elléptet
Oh, bár oszthatnám én is sorsotok. -
De nékem harc jutott csak, nem dicsőség,
Nem ellenség, mely által esni is dísz,
De mely rejtekből orvul leskedik
Fondorlatával rám s a szent hazára. -
NÉPTÖMEG
Mutasd meg ujjal, és halál reá!
Mutasd meg ujjal, és halál reá!
ÁDÁM
Akit mutatni bírok, az meg is halt.
Akit mutatni bírok, az meg is halt.
NÉPTÖMEG
Hát a gyanúsak? - Hisz aki gyanús,
Már bűnös is, megbélyegezte a
Népérzület, ez a nem tévedő jós. -
Halál, halál az arisztokratákra! -
Jerünk, jerünk a börtönüregekbe,
Tegyünk törvényt, a nép törvénye szent.
Hát a gyanúsak? - Hisz aki gyanús,
Már bűnös is, megbélyegezte a
Népérzület, ez a nem tévedő jós. -
Halál, halál az arisztokratákra! -
Jerünk, jerünk a börtönüregekbe,
Tegyünk törvényt, a nép törvénye szent.
A néptömeg indul a börtönökbe
ÁDÁM
Nem ott van a vész, a retesz erős,
A bűzhödt lég, mely eszmét, izmot öl,
Szövetségestek úgyis, hagyjuk őket.
Az árulás emelt fővel kacag,
S tőrt élesít a Konvent padjain.
Nem ott van a vész, a retesz erős,
A bűzhödt lég, mely eszmét, izmot öl,
Szövetségestek úgyis, hagyjuk őket.
Az árulás emelt fővel kacag,
S tőrt élesít a Konvent padjain.
NÉPTÖMEG
Fel a Konventre hát, nincs még eléggé
Átválogatva. - A Konventre később,
Gyakorlatúl előbb a börtönökbe. -
Addig szedd össze minden áruló
Nevét, Danton!
Fel a Konventre hát, nincs még eléggé
Átválogatva. - A Konventre később,
Gyakorlatúl előbb a börtönökbe. -
Addig szedd össze minden áruló
Nevét, Danton!
A néptömeg fenyegetve el. Ezalatt néhány sans-culotte egy ifjú márkit és Évát mint ennek testvérét hurcolja az állvány elé
EGY SANS-CULOTTE
Imé, itten hozunk
Ismét két ifju arisztokratát,
E büszke arc, finom fehér ruha,
Világosan mutatja bűnöket!
Imé, itten hozunk
Ismét két ifju arisztokratát,
E büszke arc, finom fehér ruha,
Világosan mutatja bűnöket!
ÁDÁM
Milyen nemes pár. Jőjetek fel, ifjak!
Milyen nemes pár. Jőjetek fel, ifjak!
SANS-CULOTTE
Mi meg jerünk bajtársaink után,
Hol munka vár s vész az árulókra.
Mi meg jerünk bajtársaink után,
Hol munka vár s vész az árulókra.
A sans-culotte-ok elmennek a többi néppel, az ifjak az állványra lépnek. Az állvány körül csak néhány őr marad
ÁDÁM
Nem értem, mily rokonszenv vonz felétek,
De önveszélyemmel megmentelek.
Nem értem, mily rokonszenv vonz felétek,
De önveszélyemmel megmentelek.
MÁRKI
Nem, Danton, hogyha bűnösök vagyunk,
Elárulod a hont, ha el nem ítélsz;
Ha nem vagyunk, nem kell hiú kegyelmed.
Nem, Danton, hogyha bűnösök vagyunk,
Elárulod a hont, ha el nem ítélsz;
Ha nem vagyunk, nem kell hiú kegyelmed.
ÁDÁM
Ki vagy te, hogy Dantonnal így beszélsz?
Ki vagy te, hogy Dantonnal így beszélsz?
MÁRKI
Márki vagyok. -
Márki vagyok. -
ÁDÁM
Megállj - vagy nem tudod,
Hogy "polgáron" kivűl nincs cím egyéb?
Megállj - vagy nem tudod,
Hogy "polgáron" kivűl nincs cím egyéb?
MÁRKI
Nem hallottam, hogy eltörlé királyom
A címeket.
Nem hallottam, hogy eltörlé királyom
A címeket.
ÁDÁM
Szerencsétlen, ne folytasd,
E guillotine is szinte hallgatózik. -
Lépj sergeinkbe, s pályád nyitva áll.
Szerencsétlen, ne folytasd,
E guillotine is szinte hallgatózik. -
Lépj sergeinkbe, s pályád nyitva áll.
MÁRKI
Nincs engedélyem, polgár, a királytól,
Hogy idegen seregbe léphetek.
Nincs engedélyem, polgár, a királytól,
Hogy idegen seregbe léphetek.
ÁDÁM
Úgy meg fogsz halni.
Úgy meg fogsz halni.
MÁRKI
Eggyel több leend
Családomból, ki meghalt a királyért.
Eggyel több leend
Családomból, ki meghalt a királyért.
ÁDÁM
Miért rohansz ily vakmerőn halálba?
Miért rohansz ily vakmerőn halálba?
MÁRKI
S azt véled-é, hogy e nemes előjog
Csak titeket illet, népemberek? -
S azt véled-é, hogy e nemes előjog
Csak titeket illet, népemberek? -
ÁDÁM
Dacolsz velem, jó, hát én is fogok.
Ki lesz erősb? Megmentlek ellenedre,
S e jellemért egy higgadtabb jövő,
Melyben kihamvadt a pártszenvedély,
Hálát fog adni nékem. - Nemzetőrök!
Lakomra véle. Ti feleltek érte.
Dacolsz velem, jó, hát én is fogok.
Ki lesz erősb? Megmentlek ellenedre,
S e jellemért egy higgadtabb jövő,
Melyben kihamvadt a pártszenvedély,
Hálát fog adni nékem. - Nemzetőrök!
Lakomra véle. Ti feleltek érte.
Néhány fegyveres nemzetőr a márkit elkíséri
ÉVA
Bátyám, erős légy!
Bátyám, erős légy!
MÁRKI
Húgom! Óvjon Isten. -El
Húgom! Óvjon Isten. -El
ÉVA
Itt is van egy fő, nem rosszabb Rolandnál.
Itt is van egy fő, nem rosszabb Rolandnál.
ÁDÁM
Ne ily kemény szót e gyöngéd ajakról.
Ne ily kemény szót e gyöngéd ajakról.
ÉVA
A vérpadon gyöngédebb szó nem illik.
A vérpadon gyöngédebb szó nem illik.
ÁDÁM
Az én világom e szörnyű emelvény.
Midőn ráléptél, véled egy darab
Mennyország szállt le, s szentélyébe zár.
Az én világom e szörnyű emelvény.
Midőn ráléptél, véled egy darab
Mennyország szállt le, s szentélyébe zár.
ÉVA
Az áldozatra szentelt állatot
Sem gúnyolák útjában a papok.
Az áldozatra szentelt állatot
Sem gúnyolák útjában a papok.
ÁDÁM
Az áldozat, hidd el, magam vagyok.
S ha írigyelve nézik is hatalmam,
Örömtelen, megvetve életet,
Meg a halált, nézem királyi székem,
Melyről mellőlem hullnak el naponkint,
S várom, mikor jő már reám a sor, -
E vér közt úgy gyötör az egyedüllét,
A sejtelem, mi jó lehet szeretni. -
Oh nő, csak egy napig tanítanál
Ez égi tudományra - második nap
Nyugodtan hajtnám bárd alá fejem. -
Az áldozat, hidd el, magam vagyok.
S ha írigyelve nézik is hatalmam,
Örömtelen, megvetve életet,
Meg a halált, nézem királyi székem,
Melyről mellőlem hullnak el naponkint,
S várom, mikor jő már reám a sor, -
E vér közt úgy gyötör az egyedüllét,
A sejtelem, mi jó lehet szeretni. -
Oh nő, csak egy napig tanítanál
Ez égi tudományra - második nap
Nyugodtan hajtnám bárd alá fejem. -
ÉVA
S e rémvilágban még szeretni vágyol,
Nem rettent-é a lelkiösmeret? -
S e rémvilágban még szeretni vágyol,
Nem rettent-é a lelkiösmeret? -
ÁDÁM
A lelkiösmeret a közvilág
Előjoga; kit a végzés vezet,
Az rá nem ér körűltekinteni. -
Hol hallád a viharról, hogy megáll,
Ha gyönge rózsa hajlong útain? -
S aztán ki lenne vakmerő eléggé,
Itélni a közélet emberéről?
Ki látja a szálat, mely színpadán
Egy Catilinát, egy Brutust vezet?
Vagy azt hiszik, kiről a hír beszél,
Megszűnt egyúttal ember lenni, és
Oly földfeletti lénnyé változott,
Kit a lenézett apró száz viszony,
Mindennapos gond mit sem érdekel. -
Oh jaj, ne hidd - a trónon is ver a szív,
S Caesarnak, hogyha volt szerelmese,
Ez őt talán csupán úgy ismeré,
Mint jó fiút, s nem volt sejtelme sem,
Hogy retteg tőle s megrendűl a föld. -
S ha így van ez, mondd, mondd, mért nem szeretnél?
Nem nő vagy-é, s én nemde férfiú?
Mondják, hogy a szív gyűlöl vagy szeret,
Amint magával hozza e világra:
Én érzem, e szív hogy rokon tiéddel,
S te ezt a szót, hölgy, meg nem értenéd? -
A lelkiösmeret a közvilág
Előjoga; kit a végzés vezet,
Az rá nem ér körűltekinteni. -
Hol hallád a viharról, hogy megáll,
Ha gyönge rózsa hajlong útain? -
S aztán ki lenne vakmerő eléggé,
Itélni a közélet emberéről?
Ki látja a szálat, mely színpadán
Egy Catilinát, egy Brutust vezet?
Vagy azt hiszik, kiről a hír beszél,
Megszűnt egyúttal ember lenni, és
Oly földfeletti lénnyé változott,
Kit a lenézett apró száz viszony,
Mindennapos gond mit sem érdekel. -
Oh jaj, ne hidd - a trónon is ver a szív,
S Caesarnak, hogyha volt szerelmese,
Ez őt talán csupán úgy ismeré,
Mint jó fiút, s nem volt sejtelme sem,
Hogy retteg tőle s megrendűl a föld. -
S ha így van ez, mondd, mondd, mért nem szeretnél?
Nem nő vagy-é, s én nemde férfiú?
Mondják, hogy a szív gyűlöl vagy szeret,
Amint magával hozza e világra:
Én érzem, e szív hogy rokon tiéddel,
S te ezt a szót, hölgy, meg nem értenéd? -
ÉVA
S ha meg? Mi haszna. Más isten vezet,
Mint akit én szivemben hordozok.
Nem érthetjük meg így egymást soha. -
S ha meg? Mi haszna. Más isten vezet,
Mint akit én szivemben hordozok.
Nem érthetjük meg így egymást soha. -
ÁDÁM
Hagyd el tehát avúlt eszményidet,
Mit áldozol száműzött isteneknek?
A nőt ugyis oly oltár illeti
Csupán, mely mindig ifju - és ez a szív.
Hagyd el tehát avúlt eszményidet,
Mit áldozol száműzött isteneknek?
A nőt ugyis oly oltár illeti
Csupán, mely mindig ifju - és ez a szív.
ÉVA
Az elhagyott oltárnak is lehet
Mártírja. Oh, Danton, magasztosabb
Kegyelettel megóvni a romot,
Mint üdvözölni a felkelt hatalmat;
S e hívatás nőt legjobban megillet.
Az elhagyott oltárnak is lehet
Mártírja. Oh, Danton, magasztosabb
Kegyelettel megóvni a romot,
Mint üdvözölni a felkelt hatalmat;
S e hívatás nőt legjobban megillet.
ÁDÁM
Nem látott ember még érzelgeni,
S ha látna most, ellenség, jó barát,
Hogy az, kit a sors korbácsolt tova,
Vihar gyanánt tisztítni a világot,
Mostan megáll, a vérpadon, szeretni,
Egy kisleánynál, és könny ég szemében:
Megjóslaná, hogy Danton elbukik,
Kacagna, és nem félne senki többé. -
S mégis könyörgök egy reménysugárt.
Nem látott ember még érzelgeni,
S ha látna most, ellenség, jó barát,
Hogy az, kit a sors korbácsolt tova,
Vihar gyanánt tisztítni a világot,
Mostan megáll, a vérpadon, szeretni,
Egy kisleánynál, és könny ég szemében:
Megjóslaná, hogy Danton elbukik,
Kacagna, és nem félne senki többé. -
S mégis könyörgök egy reménysugárt.
ÉVA
Ha síron túl megbékélt szellemed
Levetkezi a kor véres porát,
Talán. -
Ha síron túl megbékélt szellemed
Levetkezi a kor véres porát,
Talán. -
ÁDÁM
Ne mondd, ne mondd, leány, tovább!
Én azt a túlvilágot nem hiszem,
Reménytelen csatázom végzetemmel. -
Ne mondd, ne mondd, leány, tovább!
Én azt a túlvilágot nem hiszem,
Reménytelen csatázom végzetemmel. -
A néptömeg véres fegyverekkel, lándzsákkal néhány véres főt hurcolva, vadul visszatér. Néhánya az állványra hat
NÉPTÖMEG
Igazságot tevénk. - Mi büszke faj volt!
Igazságot tevénk. - Mi büszke faj volt!
EGY SANS-CULOTTE
gyűrűt adva Dantonnak
Imé e gyűrű a hon zsámolyára.
Kezembe nyomta az egyik cudar,
Midőn nyakának tartám késemet.
Azt tartja e faj, hogy rablók vagyunk. -
Hát még te élsz? - Kövesd testvéridet.
Évát leszúrja, ki az állvány hátrészén lebukik
gyűrűt adva Dantonnak
Imé e gyűrű a hon zsámolyára.
Kezembe nyomta az egyik cudar,
Midőn nyakának tartám késemet.
Azt tartja e faj, hogy rablók vagyunk. -
Hát még te élsz? - Kövesd testvéridet.
Évát leszúrja, ki az állvány hátrészén lebukik
ÁDÁM
szemét elfödve
Jaj, vége hát. - Oh, sors, ki bír veled? -
szemét elfödve
Jaj, vége hát. - Oh, sors, ki bír veled? -
NÉPTÖMEG
Most a Konventbe. Polgártárs, vezess! -
Kiszedted-é az árulók nevét? -
Most a Konventbe. Polgártárs, vezess! -
Kiszedted-é az árulók nevét? -
A nép letakarodik az állványról. Éva mint rongyos, felgerjedt pórnő kibontakozik a sokaságból, és egyik kezében tőrrel, másikban egy véres fejjel Dantonhoz rohan
ÉVA
Danton! Tekints ez összeesküvőre,
Téged kivánt megölni, én ölém meg.
Danton! Tekints ez összeesküvőre,
Téged kivánt megölni, én ölém meg.
ÁDÁM
Ha e helyet jobban megállta volna,
Rosszúl tevél; ha nem, tetted helyes. -
Ha e helyet jobban megállta volna,
Rosszúl tevél; ha nem, tetted helyes. -
ÉVA
Tettem helyes, s jutalmamat kivánom:
Tölts vélem egy éjet, nagy férfiú!
Tettem helyes, s jutalmamat kivánom:
Tölts vélem egy éjet, nagy férfiú!
ÁDÁM
Minő rokonszenv kelhet ily kebelben?
Mi gyöngéd érzés a nőtigrisé?
Minő rokonszenv kelhet ily kebelben?
Mi gyöngéd érzés a nőtigrisé?
ÉVA
Valóban, polgár, úgy látszik, te is
Kékvér arisztokratáúl szegődtél,
Vagy hagymázban szólsz ily regényesen. -
Te férfi vagy, én ifjú s nő vagyok,
Bámúlatom hozzád vezet, nagy ember.
Valóban, polgár, úgy látszik, te is
Kékvér arisztokratáúl szegődtél,
Vagy hagymázban szólsz ily regényesen. -
Te férfi vagy, én ifjú s nő vagyok,
Bámúlatom hozzád vezet, nagy ember.
ÁDÁM
félre
Végigborzongat; elfordúl szemem.
Nem bírom e szörnyű káprázatot.
Minő csodás hasonlat! - Aki az
Angyalt ismérte, s látta azután
Hogy elbukott, az látott tán hasonlót.
Azon vonások, termet és beszéd,
Minden, csak egy kicsinyke semmiség,
Amit leírni sem lehet, hiányzik,
S minő egészen más lőn az egész! -
Azt nem bírhattam, védte glóriája,
Ettől pokolnak gőze undorít el. -
félre
Végigborzongat; elfordúl szemem.
Nem bírom e szörnyű káprázatot.
Minő csodás hasonlat! - Aki az
Angyalt ismérte, s látta azután
Hogy elbukott, az látott tán hasonlót.
Azon vonások, termet és beszéd,
Minden, csak egy kicsinyke semmiség,
Amit leírni sem lehet, hiányzik,
S minő egészen más lőn az egész! -
Azt nem bírhattam, védte glóriája,
Ettől pokolnak gőze undorít el. -
ÉVA
Mit is beszélsz magadban?
Mit is beszélsz magadban?
ÁDÁM
Számolom,
Asszony, hogy nincsen annyi éjszakám,
Ahány áruló van még a hazában.
Számolom,
Asszony, hogy nincsen annyi éjszakám,
Ahány áruló van még a hazában.
NÉPTÖMEG
Fel a Konventre, csak nevezd meg őket.
Fel a Konventre, csak nevezd meg őket.
Ezalatt Robespierre, Saint-Just és más konventtagok új néptömeggel jőnek, s egy rögtönzött emelvényre állnak
SAINT-JUST
Hogyan nevezné? Ő fő cinkosuk. -
Hogyan nevezné? Ő fő cinkosuk. -
A nép zúg
ÁDÁM
Vádolni mersz Saint-Just, nem ismered,
Minő erős vagyok? -
Vádolni mersz Saint-Just, nem ismered,
Minő erős vagyok? -
SAINT-JUST
Voltál előbb
A népben. Ámde a nép bölcs, megismert,
S a Konvent végzését megszentesíti.
Voltál előbb
A népben. Ámde a nép bölcs, megismert,
S a Konvent végzését megszentesíti.
ÁDÁM
Nem ismerek bírót magam felett
Mást, mint a nép, s a nép, tudom, barátom.
Nem ismerek bírót magam felett
Mást, mint a nép, s a nép, tudom, barátom.
Ismét zúgás a nép között
SAINT-JUST
Barátod az, ki a hon ellene,
A felséges nép majd ítél fölötted,
Előtte vádollak, honáruló:
Csempészetért az állami javakban,
Rokonszenvért az arisztokratákkal,
Vágyódásért a zsarnok uralomra.
Barátod az, ki a hon ellene,
A felséges nép majd ítél fölötted,
Előtte vádollak, honáruló:
Csempészetért az állami javakban,
Rokonszenvért az arisztokratákkal,
Vágyódásért a zsarnok uralomra.
ÁDÁM
Saint-Just, vigyázz, lemenydörög szavam.
Vádad hamis. -
Saint-Just, vigyázz, lemenydörög szavam.
Vádad hamis. -
ROBESPIERRE
Ne hagyjátok beszélni,
Tudjátok, nyelve síma, mint kigyó,
Fogjátok el, szabadságunk nevében. -
Ne hagyjátok beszélni,
Tudjátok, nyelve síma, mint kigyó,
Fogjátok el, szabadságunk nevében. -
NÉPTÖMEG
Ne halljuk őt, ne halljuk, vesszen el!
Ne halljuk őt, ne halljuk, vesszen el!
Körülveszik s elfogják
ÁDÁM
Ne halljatok hát, ámde én se halljam
A hitvány vádat. Nem győzzük meg egymást
Beszéddel. Sőt tettel sem győztetek le.
Robespierre, megelőztél csupán,
Ez az egész, ne kérkedjél vele.
Magam teszem le a fegyvert - elég volt. -
De ím ezennel felszólítalak,
Hogy három hó alatt kövess ez úton. -
Bakó, ügyes légy - órjást vesztesz el.
Fejét a nyaktiló alá hajtja
Ne halljatok hát, ámde én se halljam
A hitvány vádat. Nem győzzük meg egymást
Beszéddel. Sőt tettel sem győztetek le.
Robespierre, megelőztél csupán,
Ez az egész, ne kérkedjél vele.
Magam teszem le a fegyvert - elég volt. -
De ím ezennel felszólítalak,
Hogy három hó alatt kövess ez úton. -
Bakó, ügyes légy - órjást vesztesz el.
Fejét a nyaktiló alá hajtja
