ÖTÖDIK SZÍN
ÖTÖDIK SZÍN
Athénében. A köztér, közepén szónokszékkel. Az előtéren oldalvást nyílt templomcsarnok istenszobrokkal, virágfüzérekkel, oltárral. Éva mint Lucia, Miltiadész hadvezér neje, fiával, Kimónnal, több szolgálótól kísérve, kik áldozati tárgyakat visznek, jő a templom csarnoka felé. A téren rongyos nép ácsorog. Ragyogó reggel
ÉVA
Csak erre, erre, kedves kisfiam.
Nézd, arra ment el gyors hajón atyád,
Csatázni messze hon határain.
Egy durva nép él ott, mely vakmerőn
Fenyegeté szabadságát honunknak.
Imádkozzunk, imádkozzunk, fiam,
Hogy az ég védje e hon igazát,
S vezesse közénk hős atyádat épen.
Csak erre, erre, kedves kisfiam.
Nézd, arra ment el gyors hajón atyád,
Csatázni messze hon határain.
Egy durva nép él ott, mely vakmerőn
Fenyegeté szabadságát honunknak.
Imádkozzunk, imádkozzunk, fiam,
Hogy az ég védje e hon igazát,
S vezesse közénk hős atyádat épen.
KIMÓN
Ugyan mért ment atyám oly messze földre,
Hogy védje ezt a rongyos gyáva népet,
Ha szép nejét meg bú emészti honn?
Ugyan mért ment atyám oly messze földre,
Hogy védje ezt a rongyos gyáva népet,
Ha szép nejét meg bú emészti honn?
ÉVA
Oh jaj, ne ítélj jó apád felett,Istennek átka űl oly gyermeken.
Csak a szerelmes nőnek van joga
Kesergni férje nagy lépésein,
Miket ha nem tesz, megszégyenlené.
Atyád úgy tett, mint kell a férfiúnak.
Oh jaj, ne ítélj jó apád felett,Istennek átka űl oly gyermeken.
Csak a szerelmes nőnek van joga
Kesergni férje nagy lépésein,
Miket ha nem tesz, megszégyenlené.
Atyád úgy tett, mint kell a férfiúnak.
KIMÓN
Félsz hát anyám, hogy gyenge, megverik?
Félsz hát anyám, hogy gyenge, megverik?
ÉVA
Nem, nem, fiam, atyád hős, győzni fog,
Csak egy van, amitől őt félthetem,
Hogy önmagát nem győzi meg.
Nem, nem, fiam, atyád hős, győzni fog,
Csak egy van, amitől őt félthetem,
Hogy önmagát nem győzi meg.
KIMÓN
Hogyan?
Hogyan?
ÉVA
Van a léleknek egy erős szava,
A nagyravágy. A rabszolgában alszik,
Vagy szűk körében bűnné aljasúl.
De vérével táplálván a szabadság,
Naggyá növeszti, mint polgárerényt.
Ez költ életre minden szép, s nagyot,
De hogyha túl erős, anyjára tör,
S küzd véle, míg elvérzik egyikök. -
Ha e szó benne túlerőre jutna,
Ha megcsalhatná ezt a szent hazát,
Megátkoznám. Imádkozzunk, fiam!
Van a léleknek egy erős szava,
A nagyravágy. A rabszolgában alszik,
Vagy szűk körében bűnné aljasúl.
De vérével táplálván a szabadság,
Naggyá növeszti, mint polgárerényt.
Ez költ életre minden szép, s nagyot,
De hogyha túl erős, anyjára tör,
S küzd véle, míg elvérzik egyikök. -
Ha e szó benne túlerőre jutna,
Ha megcsalhatná ezt a szent hazát,
Megátkoznám. Imádkozzunk, fiam!
A templom csarnokába mennek, ezalatt a térre mindig többen gyülekeznek
ELSŐ A NÉPBŐL
Nem hall az ember semmi izgató
Hirt, mintha sergünk ellent sem találna.
Nem hall az ember semmi izgató
Hirt, mintha sergünk ellent sem találna.
MÁSODIK A NÉPBŐL
És itthon is oly álmos minden ember,
Tán senki sem kohol már terveket,
Mint hajdanán, miknek kivitelére
A felséges nép torka kellene.
Ma reggel óta járom e helyet,
S szavazatomra nem akad vevő.
És itthon is oly álmos minden ember,
Tán senki sem kohol már terveket,
Mint hajdanán, miknek kivitelére
A felséges nép torka kellene.
Ma reggel óta járom e helyet,
S szavazatomra nem akad vevő.
ELSŐ A NÉPBŐL
Unalmas élet, mit van tenni már?
Unalmas élet, mit van tenni már?
HARMADIK A NÉPBŐL
Nem ártana egy gyönge kis zavar.
Nem ártana egy gyönge kis zavar.
Éva ezalatt az oltár tüzét meggyújtotta, kezeit megmosá, s a hozandó áldozatra elkészült. Szolgálói himnuszt kezdenek, mely szakaszonként a következő jelenetbe vegyül. A tér megtelt polgárokkal, néppel, két demagóg a szószékért küzd
ELSŐ DEMAGÓG
Odább! Ez a hely itten az enyém.Veszélyben a hon, hogyha nem beszélek.
Odább! Ez a hely itten az enyém.Veszélyben a hon, hogyha nem beszélek.
A nép helyeslést üvölt
MÁSODIK DEMAGÓG
Akkor vesz el, ha szólsz. Bérenc, le innét!
Akkor vesz el, ha szólsz. Bérenc, le innét!
A nép kacag és tapsol
ELSŐ DEMAGÓG
Te nem vagy bérenc, mert ki sem veszen meg.
Polgárok! fájva emelek szavat,
Mert a nemes szívnek fáj a nagyot
Porig alázni; s egy nagy férfiút
Kell vonnom bírószéketek elé
A dísz-szekérről.
Te nem vagy bérenc, mert ki sem veszen meg.
Polgárok! fájva emelek szavat,
Mert a nemes szívnek fáj a nagyot
Porig alázni; s egy nagy férfiút
Kell vonnom bírószéketek elé
A dísz-szekérről.
MÁSODIK DEMAGÓG
Jól kezded, gonosz!
No csak virágozd fel az állatot,
Mit áldozatra szántál.
Jól kezded, gonosz!
No csak virágozd fel az állatot,
Mit áldozatra szántál.
ELSŐ DEMAGÓG
Félre innen!
Félre innen!
A NÉPBŐL
Mit is hallgatjuk azt a gúnyolót?
Mit is hallgatjuk azt a gúnyolót?
Rángatják a második demagógot
ELSŐ DEMAGÓG
De bármint fáj szívem, mégis beszélek,
Mert téged, oh dicső fejdelmi nép,
Még hadvezérednél is többre nézlek.
De bármint fáj szívem, mégis beszélek,
Mert téged, oh dicső fejdelmi nép,
Még hadvezérednél is többre nézlek.
MÁSODIK DEMAGÓG
Ez árus lelkű, éhen holt csoportot,
Mely eb gyanánt a hulladékra les
Gazdái asztaláról? - Oh te gyáva,
Izlésedet nem írigyelhetem.
Ez árus lelkű, éhen holt csoportot,
Mely eb gyanánt a hulladékra les
Gazdái asztaláról? - Oh te gyáva,
Izlésedet nem írigyelhetem.
A NÉPBŐL
Le véle, ő is áruló, le véle!
Le véle, ő is áruló, le véle!
Még inkább bántalmazzák
Éva két galambot s tömjént áldoz az oltáron
Éva két galambot s tömjént áldoz az oltáron
ÉVA
Szent Aphrodité! Oh fogadd, fogadd el
Ez áldozat füstét, hallgasd imámat:
Nem zöld babért kérek férjem fejére,
Családi enyhet csak bajnok szivére.
Szent Aphrodité! Oh fogadd, fogadd el
Ez áldozat füstét, hallgasd imámat:
Nem zöld babért kérek férjem fejére,
Családi enyhet csak bajnok szivére.
Az áldozat füstében Erósz mosolyogva megjelenik, a Khariszok körülállják, s rózsákat hintenek rá. Áhítatba merült csoportozat
A SZOLGÁLÓK
Hallgasd meg őt!
Hallgasd meg őt!
ERÓSZ
Oh nő, a tiszta szív
Áldása rajtad!
Oh nő, a tiszta szív
Áldása rajtad!
A KHARISZOK
És a Khariszok
Oltalma véled! - -
És a Khariszok
Oltalma véled! - -
A SZOLGÁLÓK
Hála, Aphrodité!
Hála, Aphrodité!
ELSŐ DEMAGÓG
Halld hát a vádat, nép! Nagy Miltiádész
Eladta a hont.
Halld hát a vádat, nép! Nagy Miltiádész
Eladta a hont.
MÁSODIK DEMAGÓG
Oh, hazudsz, hazudsz!
Hallgassatok, vagy késő bánalomnak
Ér szégyene.
Oh, hazudsz, hazudsz!
Hallgassatok, vagy késő bánalomnak
Ér szégyene.
ELSŐ A NÉPBŐL
Le onnan, szemtelen!
Le onnan, szemtelen!
Egészen a tömegbe sodorják
ELSŐ DEMAGÓG
Ifjúságod virága van kezében,
Lemnoszt be bírta venni egy csapással,
S most veszteg áll Pharosznál. Megfizették.
Ifjúságod virága van kezében,
Lemnoszt be bírta venni egy csapással,
S most veszteg áll Pharosznál. Megfizették.
HARMADIK A NÉPBŐL
Halál fejére!
Halál fejére!
ELSŐ POLGÁR
Nos, kiáltsatok,
Vagy bérletemből hurcolkodjatok ki!
Nos, kiáltsatok,
Vagy bérletemből hurcolkodjatok ki!
Az áldozatnak vége, az istenségek eltűntek
ÉVA
felemelkedve
Minő zaj az kint? Nézzük meg, fiam.
felemelkedve
Minő zaj az kint? Nézzük meg, fiam.
KIMÓN
Egy árulót ítélnek el, anyám.
Egy árulót ítélnek el, anyám.
ÉVA
a csarnok lépcsőzetére lépve
Szivem mindig szorúl, ha éhező nép
Itéletét látom nagyok felett.
Ha sárba hull a fényes, kárörömmel
Szemléli a pór, gúnnyal illeti,
Mint hogyha ön mocskát is igazolná.
MÁSODIK A NÉPBŐL
Uram! Rekedt vagyok s kiáltani
Szeretnék.
a csarnok lépcsőzetére lépve
Szivem mindig szorúl, ha éhező nép
Itéletét látom nagyok felett.
Ha sárba hull a fényes, kárörömmel
Szemléli a pór, gúnnyal illeti,
Mint hogyha ön mocskát is igazolná.
MÁSODIK A NÉPBŐL
Uram! Rekedt vagyok s kiáltani
Szeretnék.
MÁSODIK POLGÁR
Itt van, kend meg torkodat.
Itt van, kend meg torkodat.
MÁSODIK A NÉPBŐL
Aztán mit mondjak?
Aztán mit mondjak?
MÁSODIK POLGÁR
Mondj halált fejére.
Mondj halált fejére.
LUCIFER
Vészt hirdetek! Az ellen a kapuknál!
Vészt hirdetek! Az ellen a kapuknál!
ELSŐ DEMAGÓG
Az nem lehet, győzedelmes hadvezérünk
Nincs-é előttük?
Az nem lehet, győzedelmes hadvezérünk
Nincs-é előttük?
LUCIFER
Éppen ő az ellen.
Megtudta, mit forraltok ellene,
Felkelt szivében a méltó harag,
S míg szóltok, tűzzel-vassal itt terem.
Éppen ő az ellen.
Megtudta, mit forraltok ellene,
Felkelt szivében a méltó harag,
S míg szóltok, tűzzel-vassal itt terem.
MÁSODIK DEMAGÓG
Ti hoztátok mindezt ránk, árulók!
Ti hoztátok mindezt ránk, árulók!
A NÉPBŐL
Üssük le őket. - Éljen a vezér! -Jaj nékünk, fusson aki merre tud. -
Mindennek vége! -
Üssük le őket. - Éljen a vezér! -Jaj nékünk, fusson aki merre tud. -
Mindennek vége! -
ELSŐ DEMAGÓG
Nincs. Hódolni néki
Elébe a kapukhoz! -
Nincs. Hódolni néki
Elébe a kapukhoz! -
ÉVA
Istenek!
Az ítélet fájt, mely által nekem
Elvesztél, férjem, oh de keserűbb,
Hogy igazoltad azt - bár visszanyerlek. -
Istenek!
Az ítélet fájt, mely által nekem
Elvesztél, férjem, oh de keserűbb,
Hogy igazoltad azt - bár visszanyerlek. -
ELSŐ A NÉPBŐL
Fogjátok el nejét: ha városunknak
Bántása lesz, haljon meg gyermekestül.
Fogjátok el nejét: ha városunknak
Bántása lesz, haljon meg gyermekestül.
ÉVA
Meghalnék érted, férjem, szívesen,
Csak a hon átka gyermekem ne érné. -
Meghalnék érted, férjem, szívesen,
Csak a hon átka gyermekem ne érné. -
KIMÓN
Engem ne félts, anyám, jőj, jőj velem,Megóv e szentély minden bántalomtól.
Engem ne félts, anyám, jőj, jőj velem,Megóv e szentély minden bántalomtól.
A NÉPBŐL
Halál! Halál!
Halál! Halál!
ÉVA
Kiről is van tehát szó? -
Kiről is van tehát szó? -
MÁSODIK DEMAGÓG
hozzája lépve
Ki másról, mint ki egy fejjel nagyobb,
Mint polgártársi, s azt nem tűrhetik.
hozzája lépve
Ki másról, mint ki egy fejjel nagyobb,
Mint polgártársi, s azt nem tűrhetik.
ÉVA
Miltiadészről? - Oh, nagy istenek!
S te is, vén Kriszposz, kit rabszolgaságból
Mentett ki férjem, most halált kiáltasz?
Miltiadészről? - Oh, nagy istenek!
S te is, vén Kriszposz, kit rabszolgaságból
Mentett ki férjem, most halált kiáltasz?
KRISZPOSZ
Engedj meg, asszonyom, kettőnk közűl
Csak egyik élhet. Három gyermekemmel
Tart, aki így szavaztat.
Engedj meg, asszonyom, kettőnk közűl
Csak egyik élhet. Három gyermekemmel
Tart, aki így szavaztat.
ÉVA
Jaj neked,
Ha sorsod, Kriszposz, így lealjasít!
Bár megbocsájtok, hogyha éhezel.
De hát te Therszitész? S ti mind, ti mind,
Kik a jólétben nyugton szunnyadoztok,
Mert a kapuktól ellenségteket
Férjem veré el. - Oh, hálátlanok! -
Jaj neked,
Ha sorsod, Kriszposz, így lealjasít!
Bár megbocsájtok, hogyha éhezel.
De hát te Therszitész? S ti mind, ti mind,
Kik a jólétben nyugton szunnyadoztok,
Mert a kapuktól ellenségteket
Férjem veré el. - Oh, hálátlanok! -
THERSZITÉSZ
Ah, asszonyom, keservesen esik bár,
De mit tegyünk, ez a néphangulat:
Ki kockáztatja minden birtokát,
Dacolva a felgerjedett habokkal?
Ah, asszonyom, keservesen esik bár,
De mit tegyünk, ez a néphangulat:
Ki kockáztatja minden birtokát,
Dacolva a felgerjedett habokkal?
ELSŐ DEMAGÓG
Kimondom hát a nép itéletét.
Kimondom hát a nép itéletét.
Lucifer, mint harcos, rémült arccal, szaladva jő.
Felmennek az üldöző csoport elől a csarnokba, két nimfa rózsaláncot bocsát le mögöttük a nép előtt, mely azonnal visszalép. Kívülről harsonák hangzanak, a nép jajveszékelve szétszalad. - A nimfák eltűnnek
Felmennek az üldöző csoport elől a csarnokba, két nimfa rózsaláncot bocsát le mögöttük a nép előtt, mely azonnal visszalép. Kívülről harsonák hangzanak, a nép jajveszékelve szétszalad. - A nimfák eltűnnek
LUCIFER
kacagva kezét dörzsöli
Szép tréfa volt. Mi jó az értelemnek
Kacagni ott, hol szívek megrepednek.
A templom felé fordulva
Csak e mindig megifjuló, örökké
Szépnek látása ne zavarna folyvást.
Úgy fázom idegenszerű körében,
Mely a mezetlent is szemérmetessé,
A bűnt nemessé és a végzetet
Magasztossá teszi rózsáival
S az egyszerűség csókos ajkival. -
Mért késik oly soká az én világom,
A torzalak, a kétes rémület,
Hogy elriassza e káprázatot,
Mely küzdelmemben a már-már bukó
Embert mindannyiszor fölkelti újra. -
De majd meglátjuk, hogyha a halál
Bozalma eljő hozzánk nemsokára,
Unalmas árnyjátéktoknak vajon
Nem lesz-e akkor itt végső határa. -
A nép közé vegyül
kacagva kezét dörzsöli
Szép tréfa volt. Mi jó az értelemnek
Kacagni ott, hol szívek megrepednek.
A templom felé fordulva
Csak e mindig megifjuló, örökké
Szépnek látása ne zavarna folyvást.
Úgy fázom idegenszerű körében,
Mely a mezetlent is szemérmetessé,
A bűnt nemessé és a végzetet
Magasztossá teszi rózsáival
S az egyszerűség csókos ajkival. -
Mért késik oly soká az én világom,
A torzalak, a kétes rémület,
Hogy elriassza e káprázatot,
Mely küzdelmemben a már-már bukó
Embert mindannyiszor fölkelti újra. -
De majd meglátjuk, hogyha a halál
Bozalma eljő hozzánk nemsokára,
Unalmas árnyjátéktoknak vajon
Nem lesz-e akkor itt végső határa. -
A nép közé vegyül
Ádám mint Miltiadész, fegyveres csapat élén vezettetik megsebesülten. Előtte könyörögve a nép és a demagógok
A NÉPBŐL
Éljen vezérünk! Könyörűlj, nagy ember.
Éljen vezérünk! Könyörűlj, nagy ember.
ÁDÁM
Mi vétketek hát, amiért könyörgtök?
S a gyöngétől mit kérhet az erős? -
De nőm nem jő elém, se gyermekem;
Tán csak nem érte őket bántalom? -
Mi vétketek hát, amiért könyörgtök?
S a gyöngétől mit kérhet az erős? -
De nőm nem jő elém, se gyermekem;
Tán csak nem érte őket bántalom? -
ÉVA
Ah, Miltiadész, mért is jössz, ha nőd
Sem bír örülni jöttödön? - Fiam,
Anyád leroskad, tartsd fel, tartsd fel... Ah,
Még jó nevet se hágy reád atyád! -
Ah, Miltiadész, mért is jössz, ha nőd
Sem bír örülni jöttödön? - Fiam,
Anyád leroskad, tartsd fel, tartsd fel... Ah,
Még jó nevet se hágy reád atyád! -
ÁDÁM
Mi ez? Nem értem. A nép esdekel,
Nőm átkoz, és e mell vérzik hazámért.
Mi ez? Nem értem. A nép esdekel,
Nőm átkoz, és e mell vérzik hazámért.
ÉVA
De jobban vérzik a hon és szivem.
Vagy mért jövél, mondd, hadseregnek élén? -
De jobban vérzik a hon és szivem.
Vagy mért jövél, mondd, hadseregnek élén? -
ÁDÁM
Nem illet-é rangomban ily kiséret?
Eljöttem, mert e súlyos seb nem enged
Továbbra is tisztemnek megfelelni.
Eljöttem, hogy küldőimnek kezébe,
A felséges népnek kezébe téve
Hatalmamat, beszámoljak neki.
Im elbocsátlak, bajnok társaim,
Kiérdemlétek a háztűz nyugalmát.
S most én is e kardot, Athéné Pallasz,
Szentelve tűzöm oltárod fölé.
Nem illet-é rangomban ily kiséret?
Eljöttem, mert e súlyos seb nem enged
Továbbra is tisztemnek megfelelni.
Eljöttem, hogy küldőimnek kezébe,
A felséges népnek kezébe téve
Hatalmamat, beszámoljak neki.
Im elbocsátlak, bajnok társaim,
Kiérdemlétek a háztűz nyugalmát.
S most én is e kardot, Athéné Pallasz,
Szentelve tűzöm oltárod fölé.
Felvezetteti magát a csarnok lépcsőin
Fegyveresei eloszolnak
Fegyveresei eloszolnak
ÉVA
férje nyakába borulva
Ah Miltiadész, hol van boldogabb nő,
Mint a te nőd, nemes nagy férfiú!
Nézd, nézd fiad, milyen hasonlatos
Hozzád, mi nagy, mi szép!
férje nyakába borulva
Ah Miltiadész, hol van boldogabb nő,
Mint a te nőd, nemes nagy férfiú!
Nézd, nézd fiad, milyen hasonlatos
Hozzád, mi nagy, mi szép!
ÁDÁM
Ti kedvesek!
Ti kedvesek!
KIMÓN
Jól tudtam én, hogy amit tesz atyám,
Az jól van téve. -
Jól tudtam én, hogy amit tesz atyám,
Az jól van téve. -
ÉVA
Oh, ne szégyeníts meg,
Ezt a hitvesnek kelle tudni jobban.
Oh, ne szégyeníts meg,
Ezt a hitvesnek kelle tudni jobban.
ÁDÁM
Fiam! Atyád kardját mutasd be te.
Fiam! Atyád kardját mutasd be te.
KIMÓN
a kardot felakasztva
Óvd, istenasszony ezt a drága kardot,
Míg egykor érte hozzád eljövök.
a kardot felakasztva
Óvd, istenasszony ezt a drága kardot,
Míg egykor érte hozzád eljövök.
ÉVA
E kettős áldozathoz az anya
Hadd szórja a tömjént. Pallasz, tekints le.
E kettős áldozathoz az anya
Hadd szórja a tömjént. Pallasz, tekints le.
Tömjént áldoz
ELSŐ DEMAGÓG
a szószéken
Nem volt-e igazam, hogy áruló?
Hogy Dárius megvette? Tettetés csak
A seb, nem kíván ellene csatázni.
a szószéken
Nem volt-e igazam, hogy áruló?
Hogy Dárius megvette? Tettetés csak
A seb, nem kíván ellene csatázni.
A NÉPBŐL
Halál reá!
Halál reá!
ÁDÁM
Mi zaj az odakint?
Mi zaj az odakint?
ÉVA
Ah, Miltiadész, rettentő beszéd az:
Árulónak mond újra a tömeg.
Ah, Miltiadész, rettentő beszéd az:
Árulónak mond újra a tömeg.
ÁDÁM
Nevetséges vád; engem árulónak,
Ki Marathónnál győztem?
Nevetséges vád; engem árulónak,
Ki Marathónnál győztem?
ÉVA
Oh, hogy úgy van.
Gonosz világ az, melyet itt lelél.
Oh, hogy úgy van.
Gonosz világ az, melyet itt lelél.
ELSŐ DEMAGÓG
Mit késtek őt elfogni?
Mit késtek őt elfogni?
Nép tolong a templom csarnoka elé, köztük Lucifer
ÉVA
Miltiadész!
E szentélyben biztos vagy, meg ne mozdúlj. -
Miért is oszlatád szét a hadat?
E bűnbarlangot mért nem gyújtatád fel?
Csak láncot érdemel e csőcselék,
Mely érzi, hogy te születél uráúl.
Ki nemesebb vagy, mint ők összevéve,
S megöl, megöl, hogy lábadhoz ne essék.
Miltiadész!
E szentélyben biztos vagy, meg ne mozdúlj. -
Miért is oszlatád szét a hadat?
E bűnbarlangot mért nem gyújtatád fel?
Csak láncot érdemel e csőcselék,
Mely érzi, hogy te születél uráúl.
Ki nemesebb vagy, mint ők összevéve,
S megöl, megöl, hogy lábadhoz ne essék.
ELSŐ DEMAGÓG
Halljátok-e, egy áruló neje
Miként beszél? -
Halljátok-e, egy áruló neje
Miként beszél? -
ÉVA
Az a nőnek joga,
Hogy férjét védje, még ha bűnös is,
Hát még ha olyan tiszta, mint uram!
És ellensége olyan korcs, miként ti. -
Az a nőnek joga,
Hogy férjét védje, még ha bűnös is,
Hát még ha olyan tiszta, mint uram!
És ellensége olyan korcs, miként ti. -
ELSŐ DEMAGÓG
Mért hagyja a felséges nép magátÍgy becsmérelni?
Mért hagyja a felséges nép magátÍgy becsmérelni?
ELSŐ A NÉPBŐL
Hátha igazat mond.
Hátha igazat mond.
ELSŐ POLGÁR
Ki vélök tart, gyanús. Kiáltsatok
Rongy lelkek, vagy dögöljetek meg éhen.
Ki vélök tart, gyanús. Kiáltsatok
Rongy lelkek, vagy dögöljetek meg éhen.
A NÉPBŐL
Halál reá! -
Halál reá! -
ÁDÁM
Takard el a fiút,
Takard el a fiút,
Ne lássa vérem - el, nő, e kebelről!
A villám, mely a szirtre csap, ne érjen.
Csak én haljak meg - vagy miért is éljek,
Midőn látom, mi dőre a szabadság,
Melyért egy élten küzködém keresztűl.
A villám, mely a szirtre csap, ne érjen.
Csak én haljak meg - vagy miért is éljek,
Midőn látom, mi dőre a szabadság,
Melyért egy élten küzködém keresztűl.
ELSŐ DEMAGÓG
Mit tétováztok még?
Mit tétováztok még?
A NÉPBŐL
Halál reá!
Halál reá!
ÁDÁM
E gyáva népet meg nem átkozom,
Az nem hibás, annak természete,
Hogy a nyomor szolgává bélyegezze,
S a szolgaság vérengző eszközévé
Sülyessze néhány dölyfös pártütőnek.
Csak egyedül én voltam a bolond,
Hivén, hogy ilyen népnek kell szabadság.
E gyáva népet meg nem átkozom,
Az nem hibás, annak természete,
Hogy a nyomor szolgává bélyegezze,
S a szolgaság vérengző eszközévé
Sülyessze néhány dölyfös pártütőnek.
Csak egyedül én voltam a bolond,
Hivén, hogy ilyen népnek kell szabadság.
LUCIFER
félre
Elmondtad a sírverset önmagadra,
S utánad illőt sok nagy síroromra. -
félre
Elmondtad a sírverset önmagadra,
S utánad illőt sok nagy síroromra. -
ÁDÁM
Vezessetek le. Nem veszem igénybe
Tovább e szentélyt.
Vezessetek le. Nem veszem igénybe
Tovább e szentélyt.
Levezetteti magát a lépcsőn,
Évát gyöngéden szolgálói karjába téve
Évát gyöngéden szolgálói karjába téve
Ím - készen vagyok. -
MÁSODIK DEMAGÓG
Védjed magad, még nincsen veszve semmi!
Védjed magad, még nincsen veszve semmi!
ÁDÁM
Nagyon gyötörne a seb, hogyha szólnék
Védelmeműl.
Nagyon gyötörne a seb, hogyha szólnék
Védelmeműl.
MÁSODIK DEMAGÓG
Tedd meg, hisz ez a nép
Csak az imént porban csúszott előtted.
Tedd meg, hisz ez a nép
Csak az imént porban csúszott előtted.
ÁDÁM
Ah, ép azért minden haszontalan,
Önszégyenét meg nem bocsátja a nép.
Ah, ép azért minden haszontalan,
Önszégyenét meg nem bocsátja a nép.
LUCIFER
Kijózanodtál-é hát?
Kijózanodtál-é hát?
ÁDÁM
Oh, nagyon!
Oh, nagyon!
LUCIFER
Átláttad-é, hogy a bódúlt tömegnek
Nemesb ura voltál, mint ő neked?
Átláttad-é, hogy a bódúlt tömegnek
Nemesb ura voltál, mint ő neked?
ÁDÁM
Lehet, de mind a kettő kárhozat:
Más név alatt a végzet ugyanaz.
Hiú törekvés azzal küzdeni,
Nem is fogok. - Aztán miért, miért is
Vágynék magasra bármi hő kebel?
Éljen magának, és keresse a kéjt,
Mellyel betölti az arasznyi létet,
S tántorogjon ittasan Hádész felé,
Vezess új útra, Lucifer, vezess,
S kacagva nézem más erényeit.
Más kínjait, csak élveket kívánva.
Te meg, nő, aki - úgy rémlik szivemnek -
Egykor lugost varázsolál nekem
A sivatagba, hogyha még fiamból
Polgárt nevelnél tisztes anyaként:
Bolond vagy, méltán gúnyol a leány,
Ki festett arccal a bordélyban űl
Bortól felgerjedt, csókvágyó ajakkal.
Örűlj, mulass, tagadd meg az erényt. -
Vérpadra mostan, büntetéseműl.
Nem mintha aljast bírtam volna tenni,
De mert nagy eszme lelkesítni bírt.
Lehet, de mind a kettő kárhozat:
Más név alatt a végzet ugyanaz.
Hiú törekvés azzal küzdeni,
Nem is fogok. - Aztán miért, miért is
Vágynék magasra bármi hő kebel?
Éljen magának, és keresse a kéjt,
Mellyel betölti az arasznyi létet,
S tántorogjon ittasan Hádész felé,
Vezess új útra, Lucifer, vezess,
S kacagva nézem más erényeit.
Más kínjait, csak élveket kívánva.
Te meg, nő, aki - úgy rémlik szivemnek -
Egykor lugost varázsolál nekem
A sivatagba, hogyha még fiamból
Polgárt nevelnél tisztes anyaként:
Bolond vagy, méltán gúnyol a leány,
Ki festett arccal a bordélyban űl
Bortól felgerjedt, csókvágyó ajakkal.
Örűlj, mulass, tagadd meg az erényt. -
Vérpadra mostan, büntetéseműl.
Nem mintha aljast bírtam volna tenni,
De mert nagy eszme lelkesítni bírt.
Ezalatt egy tőkét hoznak a lépcsők elé, mellette Lucifer áll bárddal.
Ádám lehajtja fejét
Ádám lehajtja fejét
ELSŐ DEMAGÓG
Végezzétek ki. Éljen a haza!
Végezzétek ki. Éljen a haza!
LUCIFER
félsúgva
Szép búcsú, nemde? - Nos, vitéz uram,
Nem borzongat most furcsán egy kevéssé
A torz képű halál rideg szele? -
félsúgva
Szép búcsú, nemde? - Nos, vitéz uram,
Nem borzongat most furcsán egy kevéssé
A torz képű halál rideg szele? -
ÉVA
Ah, Pallasz! Meg nem hallgatád imámat. -
Ah, Pallasz! Meg nem hallgatád imámat. -
A templomból a halál nemtője, mint szelíd tekintetű ifjú, lefordított fáklyával s koszorúval Ádámhoz lép
ÁDÁM
Pallasz meghallgatott. - Az ég veled,
Megnyugvás szállt szivembe, Luciám.
Pallasz meghallgatott. - Az ég veled,
Megnyugvás szállt szivembe, Luciám.
LUCIFER
Átok reád, hiú ábrándvilág,
Megint elrontád legszebb percemet. -
Átok reád, hiú ábrándvilág,
Megint elrontád legszebb percemet. -
ÉVA
Átok reád, te közlelkű, rideg nép!
A boldogságot durván illetéd,
S üde virága menten porba hullt.
Pedig nem olyan édes a szabadság
Neked, amilyen fájdalmas nekem volt. -
Átok reád, te közlelkű, rideg nép!
A boldogságot durván illetéd,
S üde virága menten porba hullt.
Pedig nem olyan édes a szabadság
Neked, amilyen fájdalmas nekem volt. -
