A HOLDHOZ
A HOLDHOZ
Szép hold, setétes éj világos asszonya,
Midőn szemem rád felvetem,
S kerekded arcád szűz havát s ezüst kocsid
Csudálom; óráim sebes
Szárnyakra kelvén, észre sem veszem magam,
S ha szinte venném is, szabad
Hűs ég alatt ébren maradni kész vagyok,
Csakhogy tovább nézhesselek.
Oh, de te futamra követed a lement napot,
S a csillagokkal gazdagon
Hímzett egekről elsietsz. S miért sietsz?
Régólta nem volt képed ily
Szép tiszta, nem vólt ily világos udvarod.
Bátyádnak elszállása csak
Alig van érzésünkre; most is fel s alá-
Jár, kél az útas; fegyvere
Mellette lévén, a vadász zöld gally alatt
Ül, s a szerencsét várja. Nézd!
Itt a vizekből Néreus leányai
Virágos hanttal béfedett
Partokra kelvén, ott az erdőbéli szép
Fejér kar, a tér vőlgyeken
Lejtőzve múlatoznak. Halljad Títirus
Sípját, Damétás énekit
Halljad. Szerette Fillisért fohászkodik;
Fillis nevével zeng mező,
Hegy, völgy, liget. - De legnagyobb dícséretet
Reád ruháznak, teljes hold;
Szünetlen áldást mondanak; minthogy neked
Tulajdonítják mindenek
Méznél is édesb örömök. Állítsd meg kocsid,
Fogadd el énekléseket. -
Heába tartóztatlak! - Itt hagysz! s ami több;
Szemlátomást horpadni kezd
És bésetétül már is oldalad; kinyúlt
Két öszvehajlott szarvad; ím
Egészlen elfogy már ez is; már semmi rész
Nincsen belőled. - Sorsomot
Látom-e tebenned? ah, közelget nékem is
Elköltözésem!... Nyugtomot
Ismét merő baj, gond, teher cseréli fel. -
Oh hold, felépülsz újra te;
Én mit reményljek? Ősszel illyenkor talán
Sírhalmomon fogsz fényleni.
Midőn szemem rád felvetem,
S kerekded arcád szűz havát s ezüst kocsid
Csudálom; óráim sebes
Szárnyakra kelvén, észre sem veszem magam,
S ha szinte venném is, szabad
Hűs ég alatt ébren maradni kész vagyok,
Csakhogy tovább nézhesselek.
Oh, de te futamra követed a lement napot,
S a csillagokkal gazdagon
Hímzett egekről elsietsz. S miért sietsz?
Régólta nem volt képed ily
Szép tiszta, nem vólt ily világos udvarod.
Bátyádnak elszállása csak
Alig van érzésünkre; most is fel s alá-
Jár, kél az útas; fegyvere
Mellette lévén, a vadász zöld gally alatt
Ül, s a szerencsét várja. Nézd!
Itt a vizekből Néreus leányai
Virágos hanttal béfedett
Partokra kelvén, ott az erdőbéli szép
Fejér kar, a tér vőlgyeken
Lejtőzve múlatoznak. Halljad Títirus
Sípját, Damétás énekit
Halljad. Szerette Fillisért fohászkodik;
Fillis nevével zeng mező,
Hegy, völgy, liget. - De legnagyobb dícséretet
Reád ruháznak, teljes hold;
Szünetlen áldást mondanak; minthogy neked
Tulajdonítják mindenek
Méznél is édesb örömök. Állítsd meg kocsid,
Fogadd el énekléseket. -
Heába tartóztatlak! - Itt hagysz! s ami több;
Szemlátomást horpadni kezd
És bésetétül már is oldalad; kinyúlt
Két öszvehajlott szarvad; ím
Egészlen elfogy már ez is; már semmi rész
Nincsen belőled. - Sorsomot
Látom-e tebenned? ah, közelget nékem is
Elköltözésem!... Nyugtomot
Ismét merő baj, gond, teher cseréli fel. -
Oh hold, felépülsz újra te;
Én mit reményljek? Ősszel illyenkor talán
Sírhalmomon fogsz fényleni.
(1791)
