A "HADI ÉS MÁS NEVEZETES TÖRTÉNETEK" SZERKESZTŐSÉGÉNEK
A "HADI ÉS MÁS NEVEZETES TÖRTÉNETEK" SZERKESZTŐSÉGÉNEK
Kassa, 1790. márc. 8.
Imé egy új jele az én igyekezeteimnek. - Annyival készebb vagyok megvallani, hogy a Széphalmy Vince álorcája alatt én lappangottam, mivel leveleiteknek 274-ik oldalán elárúlva látom magamat. - Örömmel olvasom mindég litterátori túdósításaitokat. - Nem minden ember érzi azt, mennyire hevül fel még a hidegebb vérű, szemérmesebb, bátortalanabb hazafi is a vetélkedésre, midőn látja, hogy itt is, amott is támad egy, aki könyveinknek számát szaporítja. Evégre kérlek, iktassátok azt, amit még hazánk tőletek nem tud, Orpheusomnak 80-90 óldalaiból, leveleitekbe, s indítsatok reá valakit, hogy Rousseau-nak Contrat Social-ja mellé, mely kezeim közt vagyon munkában, fogjon az Emberek hasonlatlansága felől írt becses munkájához is: mert én, aki sem a Messiással, sem egyéb igyekezeteimmel nem vagyok készen, már ebbe most nem foghatok. - Hamletem a jövő héten sajtó alatt lesz, s talán Lessingnek Miss Sara Sampson-ja is utána fog menni. - Most kellene azon lennünk, hogy a béállandó országyűlése alatt magyar játszószínünk légyen. - Orpheusom II-dik Darabjába consiliarius Fáy Ágoston úrnak, mint abaújvármegyei első viceispánynak, márc. elsőjén tartott beszédét iktattam, s melléje ezt vetettem: Ezt a beszédet, s egynehány vármegyének protokollumait olvasván, kicsoda az, akiben még az a kívánság támadhatna fel, hogy béállván nemsokára az országgyűlése, ismét a deák nyelv hozattasson vissza közdolgainknak folytatásokra? - Ha a deák nyelvet vesszük elő: úgy örökösen bézárjuk a tudományok elterjedése előtt az útat. Egészen a retorikáig, azaz életünknek csaknem fele részéig azt a nyomorúlt konyhai deákságot tanúlnánk egyedűl, amelyet ekkoráig oskoláinkban és oskoláinkon kívűl hallottunk, s nem lesz időnk valóságoknak tanúlására. Ezenfelűl ha a magyar nyelv hozattatik bé (amelyre az uralkodás terhét oly fáradhatatlanul hordott JÓZSEF maga is hajlott, a deák nyelvtől elállván, és utolsó tavalyi rendelése mellé nem a deák, hanem a magyar fordítást tétetni parancsolván), nemzetünkből különös nemzet válik, örökös fal lesz a magyar és nem-magyar közt vonva, s az idegen vagy magyarrá lesz köztünk, vagy éhhel hal el; szemlátomást fogunk előmenni a tanúlásban, magyar csemetéink magyar nevelőket kapnak, s a mesterségekben és tudományokban oly szerencsés virágzásra lépünk, mint amilyenre Németország lépett, minekutána a kihólt római és az idegen francia nyelvtől elállott, s tulajdon nyelvén kezdette írni könyveit.
E célnak elérésére pedig elmúlhatatlanúl s mindenek felett az kívántatik meg, hogy az oskolákban magyar nyelven taníttasson az ifjúság. Mely annyival könnyebben megeshetik, mivel már ekkoráig is sok magyar könyveink vannak, a szükségeseket pedig tanúltjaink elkészíteni készek lesznek. - Él Dugonics; és Rátz, él Horányi! Révainak készen vagyon egy Architekturája; Novák Természeti Törvényt ád; - Sárospatakon Szentgyörgyi, Őry, Szilágyi, Szombathy, - Debrecenben Sinai, Ormós, Milesz, Szilágyi, Hunyadi, Benedek; - Erdélyben Kovásznai, Szathmáry, a két Benkő; Bécsben Decsi; Komáromban Péczeli, Mindszenti, Perlaki; - Váradon Józsa; - Miskólcon Komjáti, Szathmáry, Paksi József és Tóth András, - Győrben Ráth; - Füreden Horváth; - Szatmártt Földi; - Nagybányán prof. Szabó László; - Jászberényben Gellei; - Kecskeméten Gőböl; Halason Tormási; Böszörményben Vétsei; Diószegen Fazekas és Lévai; - Kőrösön Kozma; - Verőcén Szilvási; - Vácon Török István; és akit utól említek ugyan, de aki mind munkásságára, mind tehetségére nézve az elsők közé való, Rimaszombaton Szőke, s ezeken kívül két monasticus barát, a szép magyartollú s magyar történeteinkben igen járatos polemista P. Leo Maria Szaicz, és Rozsnyón az én igen kedves barátom, franciskánus concionator P. Lovasi Benedek csak intést várnak, s rész szerint írni, rész szerint fordítani készek lesznek. Vétkezik a haza ellen, aki ezt a szent szándékot teljes erővel elő nem mozdítja! aki kész nem lesz ezért minden hasznát, előmenetelét fel nem áldozni!
Kicsiny és csekély mindennek kezdete s kéntelenek vagyunk megvallani, hogy hazánknak van három vagy négy vármegyéje, amelyben nem találhatni oly személyt, aki a még szokatlan nótáriusi magyarságnak megfeleljen: de avagy nem lehetne-é ezen segíteni? Nincsenek-é a Duna és Tisza partjain oly ifjak, akik szivekre vévén ezt a szolgálatot, amelyet honjoktól való eltávozások által a nemzetnek hajtándanak, készek ne légyenek a tót hegyek közzé kőltözni? s nem lehet-é ezeket az odaházasodás által odavaló indigenákká tenni? - Ezenfelűl, ha a vármegyék egymásnak gyűléseiknek jegyzetjeiket megküldenék (levelezéseik magyarúl folytak ennekelőtte is), nem lehetne-é biztosan reményleni, hogy a dolog tökélletesen lábra kap? - Hazafiak, átkozni fogják hamvainkat maradékaink, ha nem teljesítjük azt, amire a deák kiholt nyelvtől idegenkedő JÓZSEF önként hajla.
Az a tekintet, hogy törvényeink deákúl vannak, nem vét gátlást ezen szent igyekezetnek. A deák nyelvet nékünk mind a törvényért, mind a theológiáért, mind a klasszikus íróknak értéséért, s az eruditiónak mindenik ágazatjáért kell tanúlni, tudni. Tudja azt a német, hollandus, olasz, francia és ánglus is, noha nem tud oly hadarva beszélni, mint mi; noha mi nevetjük őket és tetszünk magunknak, holott ahol a német egy Gessnert, Heynét, Millert, Ernestit - egy Ernestit mutat! - minékünk igen meg kell elégednünk, ha egy Szerdahelyit, egy Koppit mutathatunk - - Folyhatnak azért a törvényes perek, a közdolgok magyarúl, hogy a Corpus Juris és Werbőczi deákul írattatott; éppen úgy, valamint magyarúl prédikálhatott Pázmány azért, hogy a Vulgata deák nyelven írattatott. - Tanúljunk deákúl: sőt tanúljunk németül is, s ha reáérünk franciáúl, ánglusúl s olaszúl is; de szemeink mindenek felett oda légyenek függesztve, hogy a magyar légyen az első és közönséges, és hogy azt a német, tót, rác és oláh gyermek egyaránt tanúlja, valahol csak benne mód vagyon.
Fejedelmünknek királyi kegyelme s igazgatói bölcsessége hajlik ezen kívánságára sok vármegyéinknek. Készek az írók annak a saturnusi időnek közelébb vonására, mely Leopoldnak a trónusra léptével virradni kezd: kész a pozsonyi és pesti nevendék papság is, nemzetünk egyik felekezetének jövendőbeli vezetője; kész Patak, Debrecen, Erdély, Losonc, s több magyar oskoláink. A jövő országgyűlése vetheti meg régen várt bóldogságunk tántoríthatatlan talpkövét, melyen új királyunk azon ékességgel jelen meg, amely utoljára TERÉZIÁNAK fejét - szent nyúgodalom lebegjen örökre imádott hamvai felett! - ékesítette. Ha a magyar nyelvet hozzuk bé, állani fogunk: ha a deák nyelv hozatik vissza, később vagy elébb elöl az idegenek özöne, s nemzetünk korcs zűrzavar lesz.
Kassán, márciusnak 8. 1790.
