NYOLCADIK JELENÉS
Én úgy bosszankodom Málira; semmiképp sem akar cifrán öltözni, pedig a menyasszony.
Hadd kedvére!
Édes atyám! Fájdalom, de kívánságát betöltenem lehetetlen; én ezekhez a kérőkhöz nem mehetek.
Máli! Mit mondottam? Ne keserítsd öreg atyádat, ki tégedet úgy szeret.
Ó, drága atyám! Éltemet feláldozom, csak ezt ne kívánja.
És mi okból gyűlölöd őket? Ha Szélházy nem tetszik, válaszd Perföldyt, az egy talpig derék ember.
Mind igaz, de én már... - akadozva - én szeretek.
Mit szólasz?
Az átkozott könyvek! Úgy van, megmondottam... Isten bocsáj! Ha a sátán másképp nem tud incselkedni, tehát szerelmes verset ír.
És kit szeretsz?
Károlyt, már ifjúságomtól fogva.
Menydörgő-rázta! Annak magam vagyok oka, azért volt oly különös az a gyermek.
Lássa az ember! Mi nem történik nálam nélkül a háznál.
Nem, abból semmi sem lesz. Ferkó! Küldd hozzám Károlyt.
Lovára ült és elment.
Örökre elbúcsúzott.
Eh! Megmosom, ha megjön, rossz gyermek!
Atyám! Atyám!
Nem, már késő, kérők a háznál, kihíresítnek! Már akármit csinálsz, férjhez kell menned.
Úgy van, édes leányom! Az a célja létünknek. Nézd, én már megérett asszony vagyok, mégis, ha valaki igen szépen kérne, feláldoznám magamat.
Atyám! Kész vagyok mindenre. Ó, de ne tegye kockára földi szerencsémet!
Kapitány uram! Én a jobb karomat teszem rá, hogy az egyik kérő pénzért jött hozzánk, különben aligha messzebb nem keresett volna hölgyet, bocsánatot... de...
Nincs gondod arra, meg kell lenni. Máli, szót fogadj.
Minek ezek az ülések?
Mi hárman fogunk leülni! Rendet kell mindenben tartani.
Jönnek már!
Ferenchez. Menj a mozsarakhoz.
Nem jól megy a dolog! Szegény kisasszony! Fejcsóválva el.
Málihoz. Leány! Még egyszer mondom, ne ingerelj.