TIZENEGYEDIK JELENÉS
Alig várom, hogy megmenekedjem. Máli! Fogadom, nem lesz több kérőd.
Nem is óhajtok.
Tulajdon házában felforgatják az embert; olyan az udvarom, mint táborban a markotányos tanyája, hol a legények előre megisszák a nyerendő préda árát, aztán se pénz, se bor.
Kapitány uram! Ha én kisasszony volnék, mind a ketten kosarat kapnának; majd jön egy szép huszár...
Nem értesz ahhoz, agglegény vagy.
Semmi az, tudom én most is, mi a jó.
Károlyhoz. Hát te min gondolkodol? Talán menyegzős verseket csinálsz!
Azon gondolkodom, hogy mindnyájan széjjel megyünk. Máli, én...
Károly!
Valamely regementhez megyek.
Elválik.
Menj! Nem tartóztatlak; azt kívántam ugyan, hogy segédem maradnál végső napjaimban, de ha kedved van, menj! A magyar szereti hazáját szolgálni, és tudja is, miért. Mennydörgő-rázta! Szép huszár lesz belőled.