Ez könyvben foglalt tudománnak sommája
Ez könyvben foglalt tudománnak sommája
Mivelhogy oly szükséges minden rendbéli embernek az igaz tudomány és igaz vallás, hogy e nélkül lehetetlen, hogy senki ez világon az Istennek megszentelő malasztyába, az más világon az örök bódogságba részes lehessen: eleitűl-fogva azon incselkedett és mesterkedett legfő-képpen az emberi nemzetnek ellensége, hogy tévelygésnek konkolyát hintené az Úr mezejébe és az üdvösségnek fondamentomát, az Igaz tudománt, felbontaná.
De viszontag, az mi kegyes Üdvözítőnk az ő jó vóltából minden üdőben oly bizonyos módot adott az igaz és hamis Vallás isméretire, hogy nem csak az Irás-túdó bőlcsek, de az egyűgyű parasztokis, ha akarták, nyilván megismerhették az Igasságot. Mert ugyanis, ha minden ember köteles az igaz Vallásra, holott az Úr Isten senkit lehetetlen dologra nem kénszerít, kétség-nélkül az ő kegyelmes gondviseléséhez illendő bizonyos módot is adott az Igasságnak bizonyos isméretire.
Hogy azért minden tudománnak szeléűl ide s tova ne hordoztatnánk: Legelőször a Szent Irást adá előnkbe, mint Egyiptomból kimenő Sidók-eleibe az tüzes oszlopot. De mivelhogy az Irást az ő mélységes bölcsesége-miat sokan az önnön veszedelmekre hamisra fordíttyák, és lehetetlen, hogy valaki az önnön tulajdon magyarázattyából végére mehessen a Szent Irás igaz értelmének: e-fölött Doctorokat s Pásztorokat rendele az Úr Isten az ő nyájaeleibe és azt igíré, hogy mind világ végezetig az Anyaszentegyházat ezek-által minden igasságra vezérli. Azt pedig erőssen megparancsolá, hogy minnyájan engedelmes fiai légyünk az Anyaszentegyháznak, mely Igasságnak oszlopa és erőssége lévén, soha az pokolnak hatalmasságátúl meg nem győzethetik.
De minthogy minden tévelygő az ő esze-veszett és elszéllett nyáját Christus nyájának és Anyaszentegyházának nevezi: hogy az Egyűgyűk meg ne csalatnának.
Két igen könyű és bizonyos módot ada az Úr Isten az Igaz Tudománnak és Anyaszentegyháznak az Tévelygők hamisságátúl való elválasztásába.
Először. Bizonyos és nyilván való Tulajdonságit és Jeleit adá az ő Anyaszentegyházának, mellyeket Isteni bölcseséges gondviselése-szerént soha nem szenvedi, hogy más gyöleközet magának tulajdoníthasson. Ezekrűl más könyvecskébe bőségesen emlekeztem és megmutattam: hogy csak az Római gyöleközetbe találtatnak ezek a Jelek: az mostan támatt Új gyölekezetekben pedig sem jele, sem nyomdoka nincs az Christus Nyájának: és szinte úgy illenek hozzájok az Igaz Anyaszentegyház jelei és tulajdonsági, mint a bot a tegezhez.
Másodszor. Hogy az tévelygések almát és istállóját a Christus Aklátúl elválaszthassuk: az mi Üdvözítőnk némünemű bizonyos és nyilván való Tulajdonságit, Gyümölcsit és Jegyeit adá előnkbe az tévelygéseknek és az tévelygő Pásztoroknak, a végre, hogy valaki szem-látomást nem akar a kárhozatra menni: megismérvén, eltávoztassa az lélek-vesztő farkasokat és az ő veszedelmes tudományok ragadó gyümölcsét csak meg se kóstollya.
Szándékom azért ez mostani Irásomba ez: Hogy az Isten ígéjéből: az Emberi értelemnek természet-szerént-való okosságából: az bőlcseknek és régi szent Atyáknak közönséges itíletiből: előszámlálván ennihány bizonyos tulajdonságit az hamis Tudománnak és Tanítónak, szem-látomást megmutassam, hogy ezeket ugyan kézzelis megtapasztalhattyuk az Új Atyafiakba.
Mert ugyanis, két-képpen esmérhettyük meg az hamis tudománt. Előszőr. Ha ennek minden részit és czikkelit fondamentomából meghányván, meghamisíttyuk. De ez véghetetlen munka, és alkolmatlan az egyűgyűk tanúságára, kik tellyes életekbe sem gázolhatnának-által minden czikkelyén ez Új tudományoknak. Másodszor. Ha rövid és értelmes beszéddel, közönséges Jeleit és Bélyegit elő-számlálván az hamis tudománnak, győzhetetlen bizonyságokkal megmutattyuk, hogy ezeket feltalállyuk az Új vallásokba. Kit, Isten segítsége velem lévén, bőségesen megmutatok e könyvecskébe.
