ELSŐ BIZONYSÁG A CHRISTUS SZEMÉLYÉNEK MÉLTÓSÁGA

Teljes szövegű keresés

ELSŐ BIZONYSÁG A CHRISTUS SZEMÉLYÉNEK MÉLTÓSÁGA
Hogy az emberi tetszésnek változandó álhatatlansága, és sok részre szaggatott, magátúl külömböző egyenetlen vélekedése bizonyos úton nem vihet az Isten igazságára, abból-is kitetszik, hogy a mint sz. Ágoston írja, az emberek utolsó bóldogságárul, vagy a fő-jórúl két-száz nyólczvan-nyólcz vélekedés volt a pogány bőlcsek-közöt. Eusebius írj, hogy Hesiodus harmincz-ezer isteneket említ, mellyeket a pogányok tiszteltek. Ha illyen szükséges nagy dolgokban, ennyi részre oszlott az emberi elmének tetczése: nyilvánvaló, hogy magán az ő vezérlését, bátorságoson nem követhettyük a lelki és üdvösségre-néző dolgokban; hanem Istentűl vezérlett, és ő-tőlle kűldetett, tanítótul kel az igazság ismeretit vennünk.
A keresztyén igazságnak kinyilatkoztatására tehát Első bizonyság az ő kezdőjének és első mesterének méltóságából vétetik, illyen formán: hogy Christust Isten kűldötte a világ oktatására, és hogy emberi erő-felet-való számtalan csudákkal erősítette tanítását: oly nyilván és világosan megbizonyodott, hogy a kinek okossága vagyon, kételkedésre okot nem találhat ebben.
I. Mert a mint Eusebius írja: Certum est, Salvatorem praedixisse, detrinam suam per universum terrarum orbem praedicatum iri: et Ecclesiam, qrae virtute sua constituta est, invictam fore, atque inexpugnabilem. Cujus diinationis effectus, omnem impudentissimam linguam vana contradicentem aguere potest. Quis enim non fatebitur, cum cic aperte rerum eventus divinationi congruat, Dei virtutem fuisse, quae et futura praeviderat, et re ipsa perficit, quae nobis praedixerat? Christus megjövendőllötte tanításának széles világra terjedését, gyölekezetének győzhetetlen erősségét, a pogányok megtérését, a sidók veszedelmét. Ez pedig a jövendőllés bédugja minden káromkodók száját. Mert ki tagadhattya az isteni erőt Christusban, látván, hogy a jövendő dolgokat eléve meglátta, bé-is tellyesitette valósággal, a mit megprófétált? Ugyan ezen dolgot Tertullianus illyen-képpen erőssíti: Idoneum opinor testimonium Divinitatis, veritatem Divinationis. Hinc igitur apud nos, futurorum quoque fides tuta est, jam scilicet probatorum: quia cum illis, quae quotidie probantur, praedicebantur. Bizonyos jelensége az isteni erőnek a jövendő dolgok prófétálása. Azért vagyunk bizonyosak a következendő, és még bé nem tellyesedett dolgokrúl, mert ezeknek bízonysága vagyon nállunk; mivel azokkal eggyüt jövendőltettek, mellyeket láttunk bétellyesedni.
II. Az-is kétség-nélkül-való, hogy Isten egyedűl cselekedhetik csudákat: Facit mirabilia Solus. Sok csudákkal bizonyította pedig Christus tanításának igazságát.
Az Urunk csudáirúl bizonyságink először, magok a Christus ellenségi. Perben sem lehet erősebb tanú, úgy-mond Irenaeus és Tertullianus, mint mikor ellenség bizonyít mellettünk. Illa est vera, et sine contradictione probatio, quae etiam ab Adversariis profetur, in ipsa quidem manifesta sua visione convictis, et testificentibus, postea vero ad inimicitiam erumpentibus et accusantibus, et volentibus non esse verum suum testimonium.
Halhadsza, mit ír Sidó Jósef, ki csak egy-néhány esztendővel élt Urunk feltámadása után: Eodem tempore fuit Jesus, vir sapiens, si tamen virum eum fas est dicere: erat enim mirabilium operum patrator, et doctor eorum qui libenter vera suscipiunt; plurimosquae tam de Judaeis, quam de Gentibus sectatores habuit. Quem accusatum a nostrae gentis Principibus, cum Pilatus addixisset Cruci, nihilominus non destiterunt eum diligere, qui ab initio caeperant. Apparuit enim vis tertia die vivus ita, ut divinitus de eo Vates hoc et alia multa praedixerant; et usque in hodiermim, Christianorum genus ab hoc denominatum non defecit; Azon időben élt úgy-mond, Jesus, bőlcs ember, ha szabad őtet embernek nevezni, mert sok csudákat cselekedett; és azokat tanította, akik örömest vették az igazságot; sokakat megtérített. És midőn megöletett vólna Pilatustúl, harmad napra magjelent az övéinek, mint isteni jelenésből megjövendőlötték volt a prófeták; és e mai napig sem fogytak-el az ő-tőlle neveztetett keresztyének. Hallod a sidó ellenség bizonyságát, hogy a mí Urunk sok csudákat cselekedett, feltámadott, és ő-benne tellyesedtek a prófetáktúl jövendőlt dolgok. Ezt a mí ellenségünk tulajdon bizonyságát nem merészen veti Eusebius a pogányok-ellen, és azt mongya, hogy akár-mely szemtelen ember sem szaladhat ennek ereje-előt.
Másut azt hozza-elő Eusebius, hogy ezen Sidó Jósef vallya, hogy a Christus tanítványának, Jakabnak öléseért bünteté Isten a sidókat: Erat Jacobus adeo clarus, et coram omnibus Justitiae gratia celebris, ut et Judaeorum Sapientes, tam subitae post martyrium ejus Hierosolymorum obsidionis causam, on aliunde putent, quam ex scelere contra cum praesumto. Josephus quoque non, detrectavit hoc scripto testari.
Szent Ágoston nem egy helyen írja, hogy, midőn a pogányok tudakoznának istenektűl, minémű ember vólt Christus? az Isten kénszerítette az ördögöket, hogy igazat mongyanak: és azt feleltette Apollóval, hogy isteni aitatossággal tellyes volt a Chrisus lelke, mely Isten bóldogságában úralkodik. Ehez hasonló dolgot ír sz. Irenaeus, lib. 4. c. 15. n. 10.
Másutt Porfirius írásiból bizonyíttya Eusebius, hogy az ördögök hatalma úgy lenyomatott Christus-által, hogy a bálványok választ nem adhatnak. Nicéforus Apollo szavaiból erőssíti ezen igazságot; mivel maga az ördög megvallotta erőtlenségét illyen szókkal: Me puer Hebraeus, Divos Deus ipse gubernans, cedere sede jubet, tristemqua redire sub Orcum. Aris ergo debinc tacitus abscedito nostris. Ezekrűl és több efféle mondásairúl az ördögnek igazán azt mondhattyuk, a mit sz. Ambrús mondott hasonló dologban: Audivimus hodie dicentes, daemonens: Neminem posse esse salvum, qui Patrem, Filium, et Spiritum Sanctum negat. Non accipio a diabolo testimonium, sed confessionem: invitus dixit diabolus, et tortus. Mivel, úgy mond, akatattya-ellen kénszeríttetett igazat mondani a sátán, nem vészem bizonyságát, de béveszem kételenségből tett vallását.
Tertulliánus merészen írja a római pogányoknak, hogy a Christus halála óráján lett nap-fogyást, feltámadása-kor történt főldindúlást, és hasonló dolgokat a romaiak historiáiban feljegyzették. Mert mind ezeket, úgy-mond, igazán megírta Tiberius császárnak. Pilátus, ki tulajdon lelki isméreti-szerént keresztyénné lett vólt. Tiberius pedig értvén a Christus Istenségének jelenségit, igyekezett azon, hogy Urúnkat, a romaiak isteni-közibe vétesse; de a romai tanács ellen-tarta benne; Isten nem akarván, úgy-mond Eusebius, hogy a világi fejedelmek erejével terjedgyen a Christus tudománya.
Végezetre, Mahomet vallya, hogy Christus sok csudákat cselekedett, és Istentűl kűldetett. Holot azért magok a mí vádlóink, meggyőzetvén a tagadhatatlan igazságok világosságátul, a mi mesterünknek természet-felett, isteni erőtűl származott csuda-tételit megvallották: világosan kitetszik, hogy minden hitelre méltó a Christus tanítása.
Másodszor: Ha a Christus csuda-tételirűl egyéb bizonyságunk nem vólna az evangélistáknál: ez elégséges vólna. Mert mikor azt írták, hogy Christus Lázárt feltámasztotta, töb halottakat elevenített, betegeket gyógyított, hogy a nap meghomályosodott halálakor, a föld megindúlt feltámadásakor, etc. éltek sokan, kik emlekeztek ezekrűl. Ki hidgye, hogy ha ezek úgy nem lettek vólna, ily nyilván merték vólna ezeket írnyia az evangelisták? Vallyon s azok, a kik látták, mikor Urunkat megfeszítették; a kik ismerték Lázárt, nem vettették vólna-e mingyárt szemekre az evangelistáknak, ha hamissat írtak vólna? vagy találkozott vólna-e, a ki bévette és elhitte vólna az evangéliomot, ha ezeknek hamissága megmutatódott vólna? Nincs oly szemtelen ember, ki halálos ellenségi-előt maga dícsiretire nagyot merjen hazudni; tudván, hogy ezek jelen vóltak, és a hazugságnak világos jelenségit adhattyák. Tehát az evangelistáktúl feljegyzett csudák oly nyilvák vóltak, hogy a keresztények ellenségi, kik-előt lettek, tagadást nem tehettek bennek. Melyből világosan kitetszik, hogy az evangelisták bizonysága megvethetetlen e dologban.
Nem is vólt okok az evangelistáknak, miért kőltenének valamit hamissan, holot világi jószágot nem kívántak, söt a magokét elhagyván, kúldússágban, emberek-előt gyalázatban, sok üldözésekben, nyomoruságokban éltek, és végre megölettek a Christus nevének hirdetéseért. A ki mesterséges hazugságokkal akar valamit felkendőztetni, haszontalanúl. maga kárával kisebbségével ezt nem cselekszi, hanem hasznot vagy dücsösséget, és embereknél-való kedveskedést vár belőlle. Annak-okáért írja sz. Ágoston, hogy ha a mí Urunk csuda-tételirűl írt históriát kétessé tészük, künyű minden históriákat bizonytalanná alítani: An dicet aliquis, Ista falsa esse Miracula? nec fuisse facta, sed mendaciter scripta? Quis-quis hoc dicit, potest etiam dicere. Nec Deos ullos curare mortalia, etc. Porro, si vel Civilium rerum historia, vel libris Theurgicis credunt: quid causae est, cur illis literis nolint credere?
Szép és győzhetetlen jelenséggel bizonyíttya Lactantius, hogy az evagelisták semmit magoktúl nem kőltöttek. Mert, egy az, úgy-mond, hogy eggyügyűk és tudatlanok vóltak; soha pedig a tudatlan ember úgy egybe nem szerkesztetheti a hazugságot, hogy ellenkezést és hamisság jelenségét ne ejcse beszédében; holot még Aristóteles és Plato-is, mint-hogy sok hamissat tanítottak, gyakran magokkal ellenkeztek. Az evangelisták irásában pedig nincs semmi egyenetlenség. Más az, hogy sem hasznot, sem böcsülletet nem vártak, a mellyért hazudtak vólna; söt tudták, hogy megöletnek tanításokért; azoknak-is, kik őket követték, idején megjövendőllötték, hogy meg kell halniok a keresztyén tudomány óltalmáért. Justínus Mártyr abból ismérteti az evangelisták irásinak igazságát; mert nem csak csudákat cselekedtek, mellyekkel hitelre-való méltóságot nyertek; de a mit megjövendőllöttek, azt szemünkel láttyuk, hogy bétellyesedett.
Hogy pedig Christus csuda-tételi nem szem-fény-vesztő bámitások és csalárdságok, hanem valóságos csudák vóltak, azzal bizonyíttya sz. Quadrátus martyr: Mert a kiket feltámasztott, vagy meggyógyított, nem csak rövid ideig éltek és örűltek épségeknek, mint a csalárd szem-fény-vesztésben szokott lenni; hanem Christus halála-után-is megmaradtak, kik-közzűl némellyek mí üdőnkig éltek, úgy-mond. Arnóbius azzal erőssíti ezen dolgot, hogy Christus nem csak maga cselekedett csudákat, hanem egyebeknek hatalmat adott, hogy az ő neve említesére csudát tennének, mellyet senki a szemfény-vesztő mágusok-közzűl nem cselekedhetett. És noha ezek néha valami tettetes újságot míveltek; de Isten nem szenvedte, hogy eltitkolhatták vólna hamisságokat, hanem kinyilatkozott, hogy ördögi mesterségből származtak. Ez-okon senki a mágusok-közzűl el nem hitethette a világgal akár-mely mesterséges ördöngösséggel-is, hogy őtet Isten-gyanánt böcsüllyék. De a ki meggondollya Christus Urunk csudatételinek táméntalan sokaságát és tagadhatatlan valóságát: eszébe sem jút, hogy valami csalárdságot álmodhasson a Christus csudáiban; kivált-képpen, holot (a mint Irenaeus mongya) a próféták-is régen megjövendőlötték, hogy Christus ilyen csudákat cselekszik földön jártában. És az utánna-leselkedők sem sajdíthattak semmi csalárdság gyanuságát az ő csudáiban; mivel a kit minnyájan ismértek, hogy annya méhéből vakon született, látták, hogy fényesen nézett; a kit hólta-után büszhödve láttak, azt elevenen ismerték.
III. Ha Christus hamissan hirdette, hogy ő Isten Fia, ő igaz Isten, ki a végre jött e világra, hogy az igazságot kinyilatkoztassa (követve mondom): világ kezdetitűl-fogva senki nem vólt ő-nállánál ostobáb, és mód-nélkül felfuvalkodott kevélységben merűlteb ember; mivel ily nagy méltóságot hamissan tulajdonított vólna magának. Ha pedig illyen botor kábaságba és dísztelen kevélységbe elegyedett vólna Christus: lehetetlen, hogy vagy életének fesletségével, vagy tanításának hamisságával ki nem jelentette vólna magát; mert noha lappanghat a hamisság és a felfuvalkodott balgatagság; de lehetetlen, hogy füstöt ne vessen, és farka ki ne tessék végre-is a rókának. Christusnak pedig oly szent, fedhetetlen és ártatlan élete vólt, hogy senki az utánna ólálkodó ellenségi-közzűl nem találkozott, ki őtet valamely bűnrűl fedhette vólna. És mikor a sidók meg akarnák őtet ölni, sok hamis bizonyságokat keresének: de egy sem találkozék, ki ő-rólla gonoszt tudna mondani. Sőt még a pogányok közzűl sem találkozott, a ki valami maculát visgált vólna az ő szent életében; hanem inkább csudáltatták ők-is a Christus ártatlanságát és szent életét.
Nem vólt azért semmi oly a mi hitünk kezdőjében, a miben valaki megbotránkozhatott: Mert ha született; szűztől született. Ha fájdalmakat szenvedett: minden beteg fájdalmit meggyógyította. Ha meg hólt; halottakat támasztott, és maga-is feltámadott. Ha az ő keresztiben megütközöl, nézzed a kereszt-előt kötve az ördögöket, leborúlva a világ fejedelmit, egybe-rontva a bálványokat! Azért méltó, hogy az ő tanítását nem emberi indúlatból hanem isteni erőből származott igazságnak itíllyük.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages