Éghajlat
Éghajlat
A Napból jövő sugárzásnak csak kb. 40%-a jut le a földfelszínre, a többi visszaverődik, elnyelődik, szóródik. A leérkező energia azonban évről évre ugyanannyi, de ugyanannyi a Föld és a légkör hővesztesége is, tehát a kettő között egyensúly van. Területileg természetesen nagyok a különbségek: az Egyenlítő környéke egészen a 30° északi és déli szélességi körig sugárzási energiatöbblettel rendelkezik, míg a Föld többi részén ez az egyenleg negatív. A levegő földi méretű mozgása, az általános légkörzés vagy cirkuláció gondoskodik arról, hogy a hőtöbblet az energiahiányos területekre kerüljön. Így a Föld minden pontján sok év átlagában gyakorlatilag termikus egyensúly áll fenn. Ezért beszélhetünk egy-egy hely éghajlatáról, ami éppen ezt az egyensúlyi helyzetet írja le.
Az utóbbi években egyre többen aggodalommal kérdezik, vajon elég stabil-e ez az egyensúlyi helyzet. Az aggodalom forrása a légkör növekvő szén-dioxid-tartalma (CO2). Ez a gáz a napból jövő rövidhullámú sugarakat átereszti, ugyanakkor a földfelszín jóval hosszabb hullámú hőkisugárzását elnyeli és részben visszaveri. Ezáltal elképzelhető – s erre számítások is vannak -, hogy a jövő század közepére a légkör CO2-készletének növekedése miatt a Föld légkörének középhőmérséklete a felszín közelében 2-4 °C-kal emelkedik. Persze lehetnek a légkörrel szoros kölcsönhatásban álló hidroszférának (óceánok, sarki jégtakarók, hófelszín) olyan, eddig még kellően nem ismert szabályozó rendszerei, amelyek ezt a tendenciát esetleg fékezni tudják.
