Időmérés
Időmérés
Az időmérés alapjául az a csillagászati tény szolgál, hogy a Föld és más égitestek különböző szabályosan ismétlődő mozgásokat végeznek. Az időegységek megállapításához mindenekelőtt a Földnek saját tengelye körüli forgását, a Föld Nap körüli keringését és a Hold Föld körüli keringését, pontosabban a két égitestnek a rendszer közös tömegközéppontja körül végzett keringését használjuk fel.
A Föld tengely körüli forgásának és Nap körüli keringésének legfontosabb sajátsága az, hogy a Föld forgástengelye „ferde”. Ez azt jelenti, hogy a forgástengely nem merőleges a Nap körüli keringés síkjára, az ún. Ekliptikára, hanem azzal 66,5 fokos (a bolygók zavaró hatása következtében igen kis mértékben változó) szöget zár be. Ennek következtében jön létre a Nap látszólagos évi mozgása és az évszakok váltakozása.
A Föld forgástengelye ugyanis a térben (a távoli állócsillagokhoz képest) állandó helyzetű. Minthogy azonban egy év alatt megkerüli a Napot, a Nap sugarai hol az északi, hol pedig a déli félgömb irányából érik felszínét. A tavaszi napéjegyenlőség idején a Nap éppen az Egyenlítőre süt merőlegesen, emiatt a besugárzás a két félgömbön egyforma (a Nap az Északi- és a Déli sarkot egyaránt megvilágítja, de mindkettőről nézve éppen a látóhatáron látszik). A nyári napforduló felé közeledve a Föld pálya menti keringése során úgy mozdul el, hogy a Nap egyre jobban megvilágítja az északi félgömböt, és egyre kevésbé a délit. Az északi félgömbön nagyobb lesz a napsugarak beesési szöge, ugyanakkor a nappalok hossza és a felszínre jutó energia mennyisége is nő. Nyári napfordulókor a Nap sugarai a Ráktérítőre (az északi szélesség 2,3 5 fokára) esnek merőlegesen. Az Északi-sarkot a tavaszi napéjegyenlőségtől kezdve egyfolytában megvilágítja a Nap, a Déli-sarkon viszont már negyedéve tart az éjszaka. A nyári napforduló napján a Déli-sarkkörtől (a déli szélesség 66,5 fokától) délebbre fekvő területeken sehol sem emelkedik Napunk a látóhatár fölé.
Nyáron a Nap delelési magassága egyre csökken. Az őszi napéjegyenlőségkor ugyanaz a geometriai helyzet áll elő, mint a tavasz kezdetén. A téli napfordulókor viszont a Nap a Baktérítőre (a déli szélesség 23,5 fokára) világít merőlegesen. A déli félgömbről nézve ekkor éri el legnagyobb, az északi félgömbről nézve pedig a legkisebb delelési magasságát (Budapest földrajzi szélességéről ez mindössze 19 fok, szemben a nyári napfordulókor mérhető 66 fokkal). A Déli-sarkon tart a féléves nappal, az északi-sarkkörön túl (a 66,5 fokos északi földrajzi szélességtől északabbra fekvő helyeken) viszont nem kel föl a Nap.
