FRANCIAORSZÁG
FRANCIAORSZÁG
Francia Köztársaság
République Française (franciául)
Európa
Földrajz: Terület: 547 026 km2, Magyarországnál kb. 6-szor nagyobb. Fekvés: Nyugat-Európában, az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger között. Szomszédai: Spanyolország, Andorra (D), Olaszország, Svájc, NSZK, Monaco (K), Belgium, Luxemburg (É). Felszín: változatos, 3000-4000 m magas lánchegységek, 1000-1500 m magas röghegységek, köztük széles folyóvölgyek, medencék. Legmagasabb pont: Mont Blanc (4807 m). Legjelentősebb folyók: Loire, Garonne, Rhône, Seine (Szajna).
Népesség: Lakosság (*1985): 55 061 000. Életkor szerint. 0-14: 20,0%, 15-59: 62,3%, 60-: 17,7%. Népsűrűség: 100,7/km2. Etnikai csoportok: francia 94,7%, arab, portugál, olasz, spanyol. Nyelvek: francia (hiv.), breton, elzászi német, baszk, katalán, spanyol, olasz, flamand. Vallások: r. kat. 90%, protestáns 5%, mohamedán 3%. Városi lakosság: 80%. Főváros: Párizs (Paris) (1982): 8 700 000 (A). Városok (1982): Marseille 878 689, Lyon 418 476, Toulouse 354 289.
Államforma: köztársaság. Államfő: François Mitterrand (szül. 1916. október 26.). Kormányfő: Jacques Chirac (szül. 1932. november 29.). Nemzeti ünnep: július 14.
Gazdaság: Pénznem: franc (francia frank) (1987. május: 5,93 = 1 USD). GDP (1986): 00,8 Mrd USD. GDP/fő (1986): 12 649 USD. Gazdasági növekedés (1986): 2,0%. Fogyasztói árváltozások (1986): 2,5%. Munkanélküliség (1985): 10,2%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 9%, ipar és kereskedelem 45%. Export (1985): 101,6 Mrd USD. (Az export-import adatok Monaco külkereskedelmi adatait is tartalmazzák.) Főbb exportcikkek: gép, berendezés, közlekedési eszköz, élelmiszer, vegyipari termék, gyógyszer, ital. Főbb exportpartnerek: NSZK 14%, Olaszország 11%, Belgium 8%, Nagy-Britannia 7%. Import (1985): 107,7 Mrd USD. Főbb importcikkek: nyersanyag, energia, gép, berendezés, élelmiszer. Főbb importpartnerek: NSZK 17%, Olaszország 10%, Belgium 8%, Egyesült Államok 8%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1984): 34 688 km, ebből villamosított 11 358 km. Közúti hálózat (1984): 1 521 351 km, ebből autópálya: 6290 km. Gépjárművek (1983): személygépkocsi: 20,6 M, egyéb gépjármű: 3,23 M. Főbb kikötők: Marseille, Le Havre, Dunkerque. Hírközlés: Tv (1983): 19 M. Rádió (1983): 20 M. Telefon (1983): 29 373 663. Napilap (1984). 237/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1982): férfiak: 70,2, nők: 78,5 év. Születés (1984): 13,8‰. Halálozás (1984): 93,8‰. Népességnövekedés (1984): 0,4%. Csecsemőhalandóság (1984): 8,2‰. Kórházi ágyak (1984): 622 522. Orvosok (1983): 114 534 (+ 33 048 fogorvos). Egy orvosra jutó lakosok (1980): 580.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1984): 99%. Iskolakötelezettség: 10 év.
Az ötödik köztársaság, amely az 1946. december 24-től 1958. október 4-ig tartó negyedik köztársaságot váltja fel, az 1969 áprilisáig elnöklő Charles de Gaulle akaratának megfelelően megnöveli az elnöki hatalmat. Georges Pompidou (1969. június – 1974 április) és Giscard d’Estaing (1974 május–1981 május) elnöksége alatt, a jobbközép koalíciók korábban ebből nem származik bonyodalom. 1981. május 10-én François Mitterrand nyeri az elnökválasztásokat, az általa vezetett szocialisták győznek a júniusi parlamenti választásokon is. Az ötödik köztársaság első baloldali kormányában a kommunisták négy helyet kapnak, mivel szavazóik támogatják a szocialistákat. A kezdeti szociális intézkedések és államosítások után a kormány 1982-től szigorú takarékossági politikát vezet be, többször leértékeli a frankot. A nézeteltérések miatt a kommunisták 1984. júliusában nem szerepelnek a Pierre Mauroy-t fölváltó Laurent Fabius vezette kormányban. Az 1986. márciusi választásokon újra a jobbközép koalíció nyeri a parlamenti választásokat. Az 1988-ig (hét évre) választott köztársasági elnök így azóta a Jacques Chirac-kabinettel „társbérletre” (cohabitation) kényszerül, vitatkozva a nem teljesen tisztázott hatáskörökről. A Chirac-kormány a gaulle-ista RPR és a polgári középet képviselő „giscard”-ista UDF párt képviseletében újra magántulajdonba ad 67 nagyvállalatot, bankot, biztosítótársaságot emellett a TF-1 televíziós csatornát is. Az 575 képviselőből 291 a kormánykoalíciót támogatja, így a jobbközép szájíze szerint változhat meg a választási rendszer és az elnöki periódus időtartama is. Az elnöki vétók miatt a miniszterelnök többször saját rendeleteket bocsát ki.
