1. Öregségi nyugdíj
1. Öregségi nyugdíj
Az öregségi nyugdíjra jogosultságnak 2 feltétele van:
a) az öregségi korhatás betöltése és
b) a szükséges szolgálati idő megszerzése
A nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idő a hatályos szabályozás szerint 20 év. A korábbi szabályozás szerint azonban már 10 év szolgálati idővel öregségi nyugdíjjogosultságot lehetett szerezni, ezért aki 1990. december 31-ig tölti be az öregségi korhatárt, öregségi nyugdíjra jogosult akkor is, ha 20 évnél kevesebb ideig, de legalább 10 évi szolgálati időt szerzett.
A nyugdíjjogosultság megszerzéséhez szükséges szolgálati időnek számít az aktív munkavégzéssel töltött – vagy a jogszabály által meghatározott esetekben aktív munkavégzés nélkül figyelembe vehető – idő. Aktív munkavégzés alapján számít szolgálati időnek a munkaviszonyban, a szövetkezeti tagsági viszonyban, bedolgozóként, ügyvédként, kisiparosként stb. végzett munka. Szolgálati időnek számítanak ugyanakkor egyes olyan időtartamok is, amelyek alatt a jogosult nem végzett munkát, de ez neki nem róható fel. Így aktív munkavégzés nélkül szolgálati időként kell számításba venni a táppénzt, a katonai szolgálat, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási segély és díj folyósításának idejét, stb.
A szolgálati időt a társadalombiztosítási szervek nyilvántartásaik alapján veszik figyelembe. Az ennek alapján nem igazolt időt az igénylő egykorú okirattal, vagy a munkáltató, ill. jogutódja által az eredeti nyilvántartás alapján kiállított okirattal, vagy egyéb, hitelt érdemlő módon (pl. tanúkkal) bizonyíthatja.
Az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár (1980-tól egységesen a mezőgazdasági szövetkezeti tagoknál is) férfiaknál a 60. nőknél az 55. életév betöltése.
Az öregséginyugdíj-jogosultság az öregségi korhatár elérésével nyílik meg, ha azonban a dolgozó ezen életkor betöltésekor még nem rendelkezik legkevesebb 10 év (1990. december 31. Után legkevesebb 20 év) szolgálati idővel, akkor a jogosultság a szükséges szolgálati idő megszerzését követő nappal nyílik meg.
Az öregségi korhatár elérése előtt korkedvezménnyel mehetnek nyugdíjba azok, akik a jogszabályban meghatározott ideig a szervezet fokozott igénybevételével járó vagy az egészségre különösen káros munkát végeztek. Ilyen kedvezményük van pl. a bányászoknak, a keszonosoknak, a búvároknak, a polgári repülésben dolgozóknak stb. A korkedvezményre jogosító munkaköröket, munkahelyeket a Minisztertanács állapítja meg.
Az öregségi nyugdíj összege a szolgálati idő tartamától és a havi átlagkeresettől függ.
Az öregségi nyugdíj összegét a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző 5 naptári év közül, az igénylőre legkedvezőbb 3 naptári év alatt, valamint a nyugdíjazás évében a nyugdíj-megállapításáig, a főfoglalkozás keretében elért keresetek havi átlaga alapján kell kiszámítani. Az említett 5 naptári év közül csak olyan év vehető figyelembe, amelyben az igénylőnek legalább 180 napra, 3 év alatt pedig összesen legalább 730 napra keresete volt. Mezőgazdasági szövetkezeti tag esetében csak olyan év vehető figyelembe, amely alatt férfi dolgozó legalább 150, nődolgozó legalább 100 munkanapot teljesített. Az előző feltétel hiányában, vagy ha ez az igénylőre nézve kedvezőbb, a nyugdíj összegét a nyugdíjazás évét megelőző negyedik naptári évtől a nyugdíj megállapításáig terjedő idő alatt elért keresetek havi átlaga alapján kell kiszámítani, feltéve ha az igénylőnek ez idő alatt legalább 730 napi keresete, ill. mezőgazdasági szövetkezeti tagnak legalább 300 (nőnek 200) munkanapja van.
A társadalombiztosítási igényt elbíráló szervek ezen átlagszámítási variációkat hivatalból alkalmazzák, kiválasztva az igénylőre nézve legkedvezőbb időszakot és átlagkeresetet.
A havi átlagkereset megállapításánál keresetként minden olyan pénzbeli és természetbeni juttatást számításba kell venni, amely után nyugdíjjárulékot kellett fizetni. Ha a jogosultat főfoglalkozásában a munkakörre megállapított törvényes munkaidőnél rövidebb időre alkalmazzák, a mellékfoglalkozásból származó keresetét is – időarányosan – figyelembe kell venni, a másodállásból származó keresetet azonban figyelmen kívül kell hagyni. A havi átlagkereset számításánál az év végi részesedést is beszámítják, a jutalom viszont csak az átlagkereset 10%-át meg nem haladó mértékben vehető figyelembe.
Ha az öregségi nyugdíj összegének megállapításánál figyelembe vehető összeg, ill. átlagkereset a 10 000 Ft-ot meghaladja, akkor
– a 10 001–12 000 Ft közötti átlagkeresetrész 90%-át,
– a 12 001–14 000 Ft közötti átlagkeresetrész 80%-át,
– a 14 001–16 000 Ft közötti átlagkeresetrész 70%-át
– a 16 000 Ft feletti átlagkeresetrész 60%-át kell figyelembe enni nyugdíjalapként, vagyis ezt kell a 10 000 Ft keresethez hozzáadni.
A nyugdíj alapösszegéhez járul az – az arra jogosultnál – az ösztönző nyugdíjpótlékok, továbbá az évenkénti rendszeres emelés, valamint a központi fogyasztói áremelések ellentételezésének összege.
Az öregségi nyugdíj a jogszabályban meghatározott összegnél kevesebb nem lehet. Ez az ún. nyugdíjminimum. A nyugdíjminimum összege eltérő annak alapján, hogy a jogosult milyen jogviszonyban szerezte meg a jogosultsághoz szükséges szolgálati időt. A nyugdíjminimum 1987. Aug. 1-jétől havi 2650 Ft (mezőgazdasági, szövetkezeti tagsági idő beszámításával 2550 Ft), kisiparosként, magánkereskedőként, munkaviszonyban nem álló előadóművészként megszerzett szolgálati idő beszámítása esetén 2600 Ft).
Továbbdolgozásra ösztönző nyugdíjpótlék jár annak, aki a nyugdíjjogosultság megszerzése után – a nyugdíj megállapítása nélkül – munkaviszonyban vagy szövetkezeti tagként legalább 365 napot (1 évet) munkában tölt. 1980-tól ösztönző nyugdíjpótlék megállapítására csak a termelésben, a forgalomban, valamint a lakosság ellátásával kapcsolatban álló munkakörökben kerülhet sor. Mértéke fizikai munkakörökben 7%, egyéb munkakörökben 3%. Az ösztönző nyugdíjpótlékot az alapösszeghez adják hozzá, azonban az így megemelt összeg sem haladhatja meg a nyugdíj alapján képező átlagkeresetet.
A nyugdíjak vásárlóértékének védelmében 1971-től került sor évenkénti rendszeres emelésükre. Az emelés mértéke 1986. január 1-jétől a megállapított nyugdíj összegének 2%-a, legkevesebb havi 120 Ft.
A hetvenedik életévüket betöltött nyugdíjasok nyugdíja évente a fogyasztói árszínvonal emelkedésének megfelelően nő. 1987. aug. 1-jétől az ilyen életkorban lévő nyugdíjasok nyugdíját 9%-kal, de legalább havi 320 Ft-tal kell emelni.
A nyugdíjemelési automatizmus mellett kialakult a központ fogyasztói áremelkedésekhez kapcsolat nyugdíjkiegészítési rendszer is.
A központi áremelkedések ellentételezésére 1974-1979 között havi 290 Ft-tal egészítették ki a nyugdíjakat. E kiegészítés minden nyugdíjast megillet, s az azóta megállapításra került, ill. kerülő nyugdíjak alapösszegéhez is jár. Ezen felül különböző mértékű kiegészítésekre került sor, ezek azonban nem a nyugellátásra jogosultak teljes körét érintik, hanem a nyugdíjas korához, a nyugellátás folyósításához, ill. annak alacsony összegéhez igazodnak.
A központi áremelések ellentételezésének összege 1987. ápr. 1-jétől 290 Ft, mely az évi rendszeres emelésen felül illeti meg a nyugdíjast.
A kormány 1971 óta külön keretösszeget biztosít a kivételes nyugellátás megállapítása céljából: a politikai és mozgalmi tevékenység elismeréseként, valamint a kiemelkedő munkát végzők; és a nehéz szociális körülmények között élők megsegítésére.
A megyei (fővárosi) társadalombiztosítási tanácsok 1984 szeptemberétől dönthetnek kivételes nyugellátási kérelmekben, s emelhetik fel ezen a címen a nyugdíjat 3550 Ft összeghatárig.
