Adóreform
Adóreform
Az országgyűlés által 1987. szeptember 19-én elfogadott adóreform bevezetésének célja, hogy létrejöjjenek azok az adó- és árviszonyok, amelyek a korábbinál kedvezőbb környezetet biztosítanak az önálló vállalati gazdálkodáshoz, egyszerűbbé és áttekinthetőbbé teszik a pénzügyi viszonyokat az állampolgárok, a gazdálkodók és a gazdaság irányítói számára.
Az adóreform bevezetését költségvetési szempontok is indokolták: az országgyűlésnek 1985-ben a tervezett 2,5 milliárd Ft helyett 15,2 milliárdos, 1986-ban pedig 23 milliárd Ft helyett 46,9 milliárdos költségvetési hiányt kellett elfogadnia.
Az adórendszerben elhatározott változásokkal a kormányzat a megjelölt célokat kívánja elérni azáltal, hogy a népgazdaságban létrehozott tiszta jövedelemnek a korábbinál nagyobb részét realizálja a fogyasztásban, csökkentve ezzel a termelők terheit. Az új adó- és árrendszerben a vállalatok megítélését és ebből következően fejlődési lehetőségeit saját teljesítményük és a piaci viszonyok határozzák meg, nem pedig – mint korábban – költségvetési kapcsolataik. A költségvetés a megtermelt jövedelemnek a korábbinál jóval kisebb hányadát vonja el és osztja újra szét.
A társadalmi terheket korábban is a lakosság vállalta, csakhogy ez közvetve, a vállalati adó formájában jelent meg, eltorzítva ezzel a valóságos költségviszonyokat. Összefoglalva: korábban a lakosság a ki nem fizetett bér formájában viselte a terheket, az adóreform bevezetése után viszont közvetlen kapcsolatba kerül a költségvetéssel, az adóhatóság közvetítésével.
A korábbi adórendszer ellentmondásos és igazságtalan volt azért is, mert eltérően kezelte a különböző tevékenységeket, szektorokat, tulajdonformákat, s nem tette lehetővé a jövedelmekkel arányos közteherviselést. Ez és a keresetszabályozás együttesen idézte elő a főmunkaidő leértékelődését, a teljesítmény-visszatartást, „előnyben részesítve” a különböző elaprózott forrásokból való jövedelemszerzést.
Az új ár- és adórendszer
– megszünteti a termelők túlzottan magas adóterhelését,
– megtisztítja a termelést a közvetlen adóterhek jelentős részétől,
– lehetővé teszi a támogatások megszüntetését
– alapul szolgál a termelői árak, valamint a termelői árba foglalt nyereség csökkentéséhez
– a végső fogyasztáshoz kapcsolódva képes a megfelelő költségvetési források előteremtésére a forgalmi adókkal, valamint a lakossági jövedelmek adóztatásával.
