Klónozás
Klónozás
Ezt a kifejezést sokan ismerik sci-fi regényekből és filmekből. Azt jelenti, hogy valamely élőlényből vele tökéletesen azonos másik élőlényt hozunk létre. Ez természetesen csak a szexuális szaporodás elkerülésével lehetséges, hisz ott mindig két különböző egyed tulajdonságai keverednek az utód létrehozásánál. Az egysejtű mikroszervezetek többségében ez a szaporodás normális módja, a szexualitás a kivétel, míg magasabb rendűeknél épp a szexualitás a szabály. Elvileg természetesen a magasabb rendű élőlényeknek sem volna feltétlenül szükségük a szexualitásra, hisz minden sejtjük rendelkezik a teljes élőlény felépítéséhez szükséges összes információval. Régóta tudjuk tehát, hogy magasabb rendű élőlények klónozása – azaz egyetlen sejtjükből teljes egyed felnevelése – elvileg nem lehetetlen. Állatoknál ezt mindeddig csak egészen kivételesen, korlátozott mértékben lehetett véghez vinni. Növényeknél azonban sok fajnál minden nehézség nélkül, rutinszerűen megvalósítható, sokszor gyorsabban és olcsóbban, mint a természetes szaporítás. Az eljárásnak az a további előnye is megvan, hogy mesterséges szaporítási körülmények között könnyen biztosítható, hogy a szaporított anyag mentes legyen vírusoktól vagy egyéb kórokozóktól. Ezt a technikát ma már iparszerűen alkalmazzák sok gyakorlati fontosságú növény (gyümölcsök, dísznövények, vetőburgonya) szaporítására. Ehhez fűződik a magyar biotechnológia máig legsikeresebb vállalkozása, a „Meriklón” gazdasági társulás működése is.
A klónozás állatok esetében általában még nem megvalósítható. Lényegében azonban klónozásnak tekinthető az az új eljárás, amelynek „embriófelezés” a neve, és ma már rutinszerűen alkalmazható az állattenyésztésben (hazánkban is). Ennek lényege, hogy az embriót a fejlődés kezdetén, a megtermékenyített petesejt első egy-két osztódása után mikroszkóp alatt két-, sőt esetleg négyfelé vágják. Ebben a fejlődési stádiumban ez még nem okoz semmiféle károsodást, mindkét félből (ill. a négy negyedből) teljes értékű, egymással tökéletesen azonos állat fejlődik. Ez a jelenség lényegében a természetes egypetéjű ikerképződés véletlen folyamatának tudatos, mesterségesen megvalósított utánzása. Természetesen az így létrehozott ikrek több anyában fejlődnek ki, melyek közül egyik sem szükségképpen azonos az eredetivel, mert az embriók (megfelelő hormonális előkezelés után) más nőstények méhébe beültetve is kifogástalanul fejlődnek.
Az embriók átültetésének felezés nélkül is nagy gyakorlati jelentősége van az állattenyésztésben (ez természetesen már semmiképpen sem klónozás). A kiváló tenyészértékű apaállatok ivarsejtjeinek a természetesnél hatékonyabb felhasználását már régen megvalósította a mesterséges megtermékenyítés. A kiváló nőstényektől azonban mindeddig többnyire csak évente egy utód született. Ma azonban megoldható az, hogy hormonkezelés után a nagy értékű tehénből egyszerre kinyernek 4-10 érett petesejtet, ezeket kémcsőben megtermékenyítik, majd valamennyit beültetik különböző (alacsonyabb értékű) tehenekbe. Így egyetlen tenyészpárból egy év alatt több utódot nyernek. Ezek nem azonosak egymással (ellentétben a felezéssel nyert ikrekkel), de valamennyien egy keresztezésből származó testvérek. Természetesen a két módszer kombinálható, azaz a 4-10 embrió megfelezhető a vendéganyákba való beültetés előtt, így az utódszám is megduplázódik.
A növényi klónozáshoz hasonlóan a fenti módszereknek a gyorsabb és olcsóbb szaporítás mellett más előnyeik is vannak. Így pl. ezen eljárásoknál könnyebben megoldható a fertőzés elleni védelem, mint a természetes szaporodásnál. Az embriók fagyasztva hosszú ideig tárolhatók, könnyen és olcsón szállíthatók.
