A planetáris környezet természete
A planetáris környezet természete
Vajon az emberi tevékenység irányíthatja-e a planetáris környezet állapotát? A kérdés nem ugyanaz, mint hogy befolyásolhatja-e ezt az emberi tevékenység – erre a válasz egyértelmű igen. Az irányítás azonban nem egyszerű befolyásolás, hanem előre látható eredményű és elérhető hatás. Bonyolult rendszerek esetében az irányításhoz arra van szükség, hogy a rendszer viselkedését befolyásoló paramétereket oly módon tudjuk megváltoztatni, ami ennek az állapotnak az eléréséhez vezet.
Első pillantásra úgy tűnne, hogy túlságosan keveset tudunk a planetáris környezet dinamikájáról ahhoz, hogy létre tudjuk hozni azokat a paraméterváltozásokat, amelyek elvezetnek bármely elképzelhető, kívánt állapothoz. Úgy látszik, hogy többféle folyamatról több ismeretre van szükségünk – nagyobb részletességgel és nagyobb pontossággal -, mint amennyi ma rendelkezésünkre áll. Ez a feltételezés azonban elégtelennek bizonyul. Csaknem végtelen mennyiségű ismeretet feltételezhetünk, és még mindig nem tudjuk a planetáris környezet kívánt állapotát megvalósítani. Ennek az az oka, hogy a planetáris környezet egy adott állapotának a megválasztása olyasmi, mint amikor „fejet” választunk a pénz feldobásakor: a célállapot nemcsak ismeretlen, hanem eredendően nem ismerhető. Ennek az az oka, hogy a célállapothoz vezető folyamat eredendően véletlenszerű. Ez igaz a pénz feldobásakor, és igaz a planetáris környezeti folyamatok esetében is – ez nem „eleget tudás” kérdése. Még akkor is, ha mindent tudunk az érméről (itt feltételezzük, hogy a pénz tökéletesen kiegyensúlyozott és tökéletesen dobjuk fel), akkor sem tudhatjuk, hogy melyik oldalára esik, mert a pénzdobálás egy ún. Bernoulli-sorozatot hoz létre, amelyben semmilyen dinamikai tényező nem határozza meg az egyes dobások eredményét. Minden, amit tudunk, annyi, hogy 0,5 a valószínűsége a „fejnek”, és ugyanannyi az „írásnak”. A planetáris környezetet alkotó rendszer állapotait annak bizonyos vonatkozásai ugyanilyen véletlenszerű Bernoulli-sorozattá teszik.
Világos, hogy az 50-50%-os valószínűség nem elegendő akkor, ha az életünket fenntartó környezetről van szó. Nem hagyatkozhatunk a vakvéletlenre abban, hogy elképzeléseink teljesülnek-e vagy sem. Növelni kell a kívánt eredmény valószínűségét, ha felelősségteljesen akarunk cselekedni a magunk és a következő generációk szempontjából, akiknek a mi választásaink eredményeivel kell majd együtt élniük. De ha igaz, hogy a planetáris környezeti folyamatok eredendően véletlenszerűek, akkor nem tehetjük választásunkat a 2. helyett a 3. kategóriába, mert ez azt jelentené, hogy a folyamatokat eleve meghatározottá tettük. De tehetünk valamit a 2. kategórián belül is: a nem eleve meghatározott folyamatok valószínűségét eltolhatjuk egy számunkra kedvező irányba. (A pénzfeldobás hasonlatával élve, nehezebbé tehetjük az érme egyik oldalát: pl. ha az írás nehezebb, gyakrabban jön ki a fej). Még ha nem is lehetünk bizonyosak abban, hogy választásunkkal a kívánt eredményt érjük el, legalábbis ésszerű valószínűséggel várhatjuk, hogy a feltételek némelyike többé-kevésbé a várt időben létrejön.
Mármost arra a kérdésre kell megkeresnünk a választ, vajon miért eredendően véletlenszerűek a planetáris folyamatok. Ennek megértéséhez rövid kirándulást kell tennünk a nem egyensúlyi termodinamikában, mivel a véletlenszerűség az egyensúlyitól távoli állapotban lévő dinamikai rendszerek fázisváltozásaival kapcsolatos.
