Gyorsul-e az idő?
Gyorsul-e az idő?
Izgalmas és sok új gondolatot is ébresztő vitát hallhatnánk, ha a 19. és a 20. század vetélkedésének lehetnénk tanúi. A 20. század büszke és szégyenkező korszak egyaránt. Büszke, mert azt állíthatja magáról, hogy a technikai fejlődésben a legtöbbet érte el, és azzal, hogy eredményeit a széles tömegek számára hozzáférhetővé tette, első ízben teremtett olyan állapotokat, hogy a világ nagy területein megszűntek az elemi gondok: az éhínség, a fázás, a ruhátlanság, a betegségeknek való teljes kiszolgáltatottság; és sok országban az egész lakosság számára sikerült olyan jólétet, biztonságot teremteni, amelyhez hasonló az emberiség egész történelme során még a legfelső uralkodó rétegeknek sem jutott osztályrészül. De nem felejthetjük el a 20. század szégyenfoltjait sem. Ebben a században volt két világháború, a különböző színezetű és megnyilvánulású fasizmusok korszakai, és az óriási műszaki előretörés, a technológiai vívmányok ellenére sem sikerült az emberiség alapvető bajait orvosolni. Gazdag társadalmakban vannak megengedhetetlenül szegény rétegek; a nemzetek közötti feszültségek nem csökkentek; a technikai haladás a természeti környezet olyan kizsákmányolásához vezetett, amely az egész emberiség jövő létét fenyegeti; létrejöttek egyéb, a világot kipusztulással rettentő eszközök; a gyógyítás haladása sokszor csak az emberi szenvedés meghosszabbítását éri el. Nemcsak olyan régi betegséggel szemben állunk tehetetlenül, mint a rák, hanem új rémek is keletkeztek, mint az AIDS. A technikai civilizáció olyan manipulációs eszközöket adott a politikai és üzleti hatalmak kezébe, amelyek kitörölhetik az emberiség emlékezetéből évezredek alatt felhalmozott, gyönyörű örökségünket, a kultúrát.
A hosszú 19. század egy gyakorlatilag technika nélküli és tudományosan alig-alig felvértezett, döntően mezőgazdasági termelő korszakból indulva megalapozta majdnem mindazt, amiből a 20. század él. Elhozta nemcsak a gőzgép, hanem a villamosság korszakát is. Gőz- és villanyvonatok, autók, a tengereken gőzhajók jártak; volt már távíró, telefon, sőt a rádiózás és az elektronika kezdetei is megjelentek. Volt repülőgép, ha nem is olyan, mint a mai; gépesített mezőgazdaság; működtek a háztartási gépek ősei; az irodákban írógépek kopogtak. A múlt században alapozták meg a modern kémiát, hoztak létre először ipari méretekben műanyagokat, mesterséges festékeket, műtrágyát. Megszülettek a gyógyszeripar és a mai orvostudomány alapjai, fölfedezték a mikrobákat és a betegségek elleni immunitás létrehozásának elveit, az emberiséget történelmének kezdete óta kísérő pusztító járványokat szüntettek meg teljesen. A mai fizika gyökereit is megtaláljuk. A 20. századot, ha kezdetét annak második évtizedére tesszük, készen várta a kvantumelmélet, a relativitáselmélet, mindaz, amiből ma a nukleáris és félvezető-tudomány és -technika táplálkozik. Ekkor alapozták meg a modern matematika fogalmi rendszerét, sőt a mai számítógépek elvi alapjait is.
A 19. század készítette elő a 20. század társadalomtudományát is. A korunkat meghatározó főbb eszmék alapjai: a szocializmus, a liberalizmus, a szociológia analitikus módszereinek, az emberi lélekbe betekintő pszichológia tudományos alapjai mind a múlt században keletkeztek. A 19. század tehát joggal állíthatja, hogy a 20. hol jobban, hol rosszabbul az ő gazdag és csodálatra méltó örökségének felhasználója, és lehet, hogy az örökös kevesebb alkalmazhatót tud továbbadni a 21. századnak, mint hatalmas elődje.
