Távközlés, hírközlés

Teljes szövegű keresés

Távközlés, hírközlés
Az iparilag fejlett világban a távközlést úgy tekintik, mint kulcsszerepet betöltő tényezőt a gazdasági, kereskedelmi és társadalmi tevékenységben, és mint a kultúra széles körű elterjesztésének elsőrendű forrását. Ezekben az országokban a távközlést a gazdasági növekedés hajtómotorjának, a foglalkoztatottság és a prosperitás alapvető forrásának is tartják. A távközlés technológiai innovációja olyan rohamos, hogy a fejlett világ lakossága számára a századfordulón elérhető lesz az „információs társadalom” minden előnye. Ugyanakkor ma az egyes földrészek és országok között szélsőséges eltérések vannak a távközlési ellátásban. Erre jellemző, hogy a földünkön működő 600 millió távbeszélő állomás háromnegyede 9 fejlett ipari országban összpontosul, a többi egyenetlenül oszlik meg a fennmaradó országok között.
Magyarország távközlési szolgáltatásainak helyzete nemzetközi összehasonlításban – főként Európához viszonyítva – rendkívül kedvezőtlen képet mutat. Telefonellátottsági szintünk a világátlag (becsült érték: 13 beszélőhely/100 lakos) közelében van ugyan, de az európai átlag (32 beszélőhely/100 lakos) felét sem éri el.
A távközlési rendszer – egyszerűsített formában – helyi hálózatokból kapcsolódó központokból és helyközi (belföldi és nemzetközi) hálózatból tevődik össze. A helyi hálózat jellegzetes eleme a lakásból az első távközlési csomópontba (helyi telefonközpont) befutó érpár: ezek összessége alkotja az előfizetői hálózatot. A nagyobb városokon belül a távközlési csomópontokat szintén érpárok (vagy sokcsatornás átviteli berendezések) kötik össze.
A kapcsolóközpontok a kapcsolt információ jellege (távbeszélő, távíró, adat) és a kapcsolás típusa (automatikus vagy kézi) szerint osztályozhatók. A felépítendő kapcsolattól függően a kapcsolóközpontok kialakítása változó, így megkülönböztetünk helyi és tranzit (helyközi és nemzetközi) központokat. E bonyolult, összetett rendszerben az előfizetői hívószámok, az országon belül a körzetszámok, a nemzetközi kapcsolásnál az országok hívószámai vezérlik a kapcsolóközpontokat és építik fel – akár több ország távközlési hálózatán keresztül – az előfizetők közötti összeköttetést.
A helyközi összeköttetések általában vezetékes (szimmetrikus, koaxiális és optikai kábelek) és/vagy vezeték nélküli (mikrohullámú földi és műholdas rendszerek) sokcsatornás berendezésekkel valósíthatók meg.
Az átvitel- és kapcsolástechnikában a rendszerek analóg (frekvencia-, ill. térosztású) vagy digitális (időosztású) elven működnek. A mikroelektronika rohamos fejlődése gyorsítja a digitális rendszerek kialakítását.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT