Haditechnikai-űrtechnikai miniszótár
Haditechnikai-űrtechnikai miniszótár
atomfegyver: tömegpusztító fegyverfajta, melynek megsemmisítő képessége az atommag-reakció közben felszabaduló energia pusztító hatásán alapul. A jelenlegi atomfegyverek a működésük lényegét jelentő atommag-reakciók szerint egy-, ill. kétfázisúak. Az egyfázisú atomfegyverben a felszabaduló energiát a hasadóanyagok (a 233-as vagy a 235-ös tömegszámú izotópban feldúsított urán vagy a 239-es tömegszámú plutónium) láncreakcióban történő maghasadása szolgáltatja. Azért, hogy a láncreakció a robbantás időpontjában induljon meg, a hasadóanyagokat vagy több részre osztva, vagy laza (tömörítetlen) állapotban helyezik el. A kívánt pillanatban hagyományos robbanóanyagok felhasználásával a résztölteteket összelövik, ill. a laza töltetet tömörítik, így hozzák létre a láncreakció megindulásához szükséges kritikus tömeget.
A kétfázisú atomfegyverben az első fázis köré fúziós töltetet (lítium- és hidrogénizotópok vegyülete) helyeznek el, amelyben az első fázis robbanásakor keletkező rendkívül magas hőmérséklet hatására végbemegy az atommagok enyhülése, s az ebből felszabaduló energia sokszorosa a hasadó töltetének.
atom-tengeralattjáró: a hadihajók egyik fajtája, felszín alatti hajótípus, amely huzamos idejű víz alatti tartózkodásra és mozgásra képes. Le- és felmerülése a merülési tartályok vízzel való megtöltése, ill. a víznek sűrített levegővel történő kiszorítása és a vízszintes kormánylapátok állítása útján valósul meg. Az atomhajtóműves tengeralattjáró energiaforrása viszonylag kis méretű atomerőmű. A tengeralattjárók két fő csoportja: a 8-16 000 t vízkiszorítású csapásmérő tengeralattjárók, amelyeken közepes hatótávolságú vagy interkontinentális ballisztikus rakétákat helyeznek el (a víz alól is indíthatók), és a vadász-tengeralattjárók, amelyek a csapásmérő tengeralattjárók és a felszíni hajók ellen harcolnak; torpedókkal, rakétatorpedókkal vagy mélységi bombákkal szerelik fel őket. Vízkiszorításuk 2-7000 t.
ballisztikus rakéta: olyan rakéta, amelynek hasznos terhe (többnyire robbanótöltete) a hajtómű kiégése (az égésvégi pont elérése) után ballisztikus pályán mozog tovább. A ballisztikus rakéta pályáját az égésvégi sebesség határozza meg. Általában a tüzérségi, a közepes és az interkontinentális hatótávolságú, felszín-felszín osztályú rakétákat sorolják a ballisztikus rakéták csoportjába.
biológiai fegyver: az emberi, állati szervezetet, ill. növényeket megbetegítő vagy elpusztító kórokozók (mikroorganizmusok), továbbá növényi és állati kártevők – biológiai harcanyagok – felhasználásán alapuló tömegpusztító fegyver. Fő hatóanyagai: élő (biológiai) kórokozók, növényi kártevők, ill. kórokozókat tartalmazó vegyületek és keverékek.
bombázó-repülőgép: a légibombát a cél körzetébe, a repülőgép-fedélzeti rakétát és/vagy robotrepülőgépet a céltól megfelelő távolságra szállító, majd onnan indító repülőeszköz, a légierők egyik legfontosabb, legnagyobb ütőerejű harceszköze. Felépítése szerint lehet: könnyű, közepes és nehéz; feladatkörét tekintve; harcászati és hadászati bombázó-repülőgép. A harcászati repülőgépek feladata a szárazföldi csapatok harcának légi támogatása. Ide tartoznak a könnyű bombázó-repülőgépek, amelyek 2000-3000 km távolságra 3-4 t-nyi bombaterhet szállítanak. A hadászati bombázó-repülőgépek közé sorolják a közepes és a nehéz bombázó-repülőgépeket, melyek 5-15 000 km távolságra 10-34 t bombaterhet szállíthatnak. Egyik fő feladatuk az ellenséges hátország létfontosságú célpontjainak bombázása.
első csapás: a totális atomháború kezdeteként a rendelkezésre álló (harckész állapotba helyezhető) hadászati támadófegyverek (ballisztikus rakéták és bombázó-repülőgépek) minél nagyobb tömegével váratlanul mért atomcsapás, melynek legfontosabb célja az ellenfél lefegyverzése, vagyis az, hogy a támadó az ellenfele válaszcsapásra alkalmas hadászati támadófegyvereinek még az elindítás előtt, a rakétaindító berendezéseken, ill. a repülőtereken való megsemmisítésével döntő fölényt érjen el, mely számára az atomháború megnyerését eredményezi.
elsőcsapás-mérő képesség: olyan lehetőség a hadászati atomfegyverek váratlan, nagy tömegben való bevetésére, melyre a megtámadott fél vagy egyáltalában nem tud válaszolni, vagy csak oly módon, hogy a válaszcsapás okozta veszteségek csak jelentéktelen, vagyis elviselhető veszteséget okoznak az elsőként támadónak. A szovjet–amerikai hadászati erőegyensúly kialakulása, nagyjából az 1960-as, 1970-es évek fordulója óta egyik világhatalom sem rendelkezik elsőcsapás-mérő képességgel, mert semmiképpen sincs lehetősége – az első csapás bármily váratlanul történő mérése ellenére sem – az első csapással megegyező (vagyis a totális pusztulást eredményező) válaszcsapás megakadályozására.
fegyvernem: a haderőnem része, mely a csak rá jellemző (pl. lövész-, tüzér- stb.) alapfegyverzettel és harceszközökkel felszerelt alegységeket, egységeket és magasabb egységeket foglalja magában. A jelenlegi fegyvernemek – a szárazföldi csapatoknál: a gépkocsizó (gépesített) lövészcsapatok, a harckocsicsapatok, a rakétacsapatok, a légvédelmi csapatok, a légideszantcsapatok; a honi légvédelmi csapatoknál: a légvédelmi rakétacsapatok, a légvédelmi repülők, a rádiótechnikai csapatok; a légierőnél: a bombázórepülők, a vadászbombázó-repülők, a vadászrepülők, a felderítőrepülők, valamint a szállító- és különleges repülők; a haditengerészeti flottánál: a tengeralattjárók, a haditengerészeti repülők, a parti rakétatüzér-csapatok és a tengerészgyalogság.
felderítő műhold: a várható ellenfél országának területéről, fegyveres erőiről a világűrből információkat összegyűjteni képes, Föld körüli pályán keringő katonai űrobjektum. A felderítő mesterséges holdak fényképező, televíziós, infravörös, rádiólokációs és rádiómérő berendezésekkel felkutathatják a katonai és ipari célpontokat, meghatározhatják koordinátáikat, megfigyelhetik a földfelszín hadászatilag fontos körzeteit. Infravörös berendezéseikkel egyes esetekben a felszín alatti objektumok is felderíthetők.
hadászati fegyverek: egy esetleges világháború kimenetelét döntő módon befolyásoló fegyverrendszerek, melyek alkalmasak a legfontosabb hátországi, hadászati jellegű célpontok: katonai, hadiipari, ipari bázisok, vezetési, közigazgatási pontok, közlekedési, távközlési csomópontok megsemmisítésére. A különféle fegyverrendszerekből a hadászati fegyverek hatótávolságuk (hatósugaruk), ill. töltetük megsemmisítő hatása alapján választhatók ki. A hadászati fegyverek közé sorolják: az atomtöltetű interkontinentális és a közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat, az atomtöltet célba juttatására alkalmas, 1000 km-t meghaladó hatósugarú (interkontinentális nehézbombázó-, közepes bombázó- és vadászbombázó-) repülőgépeket, ill. a nagy hatótávolságú atomtöltető robotrepülőgépeket.
hadászati rakéta: egy vagy több robbanótöltetű ballisztikus rakétafegyver, amelynek hatótávolsága meghaladja az 1000 km-t. A hadászati rakétafegyverek rendeltetése: az ellenség hadászati jellegű célpontjainak, a hátországában levő ipari üzemek, nagyvárosok, vízi és hőerőművek, rakétaindító állomások megsemmisítése. A hadászati rakéta szerkezetét tekintve program- (tehetetlenségi) irányítású rakéta, rendszerint több Mt-ig terjedő trotilegyenértékű, atom-robbanótöltettel (vagy -töltetekkel) szerelve. Hajtóműve szilárd vagy folyékony hajtóanyagú rakétahajtómű, indítóberendezése lehet: helyhez kötött – földfelszíni vagy föld alatti (rakétasiló); mozgó – atomhajtású tengeralattjáró, lánctalpas vagy gumikerekes jármű, esetleg bombázó-repülőgép. Kisebbik változata a közepes hatótávolságú (1000-5500 km), a nagyobbik az 5500 km-t meghaladó hatótávolságú interkontinentális ballisztikus rakéta.
haderőnem: az állam fegyveres erőinek, ill. a haderőnek része, amely képes arra, hogy meghatározott, földrajzilag egységes térségben (földön, levegőben, vízen) hadászati, hadműveleti és harcászati méretű tevékenységet önállóan vagy más haderőnemekkel együttesen folytasson. Minden haderőnemnek sajátos, rá jellemző fegyverzete, haditechnikai felszerelése, szervezete és harcászata, vezetési elve és módszere, kiképzési rendje van. A korszerű fegyveres erők haderőnemei: a hadászati rakétacsapatok, a szárazföldi csapatok, a honi légvédelmi csapatok, a légierő és a haditengerészeti flotta.
harcászati rakéta: olyan tüzérségi ballisztikus rakéta, amelynek hatótávolsága az 50-110 km-t nem haladja meg. Rendeltetése: az ellenség harcászati jellegű céljainak, csapatösszevonásainak, tábori raktárainak stb. megsemmisítése. A harcászati rakéta rendszerint nem irányított rakéta, hagyományos robbanóanyaggal vagy atomtöltettel szerelve, általában szilárd (ritkábban folyékony) hajtóanyagú rakétahajtóművel.
híradó műhold: (távközlési műhold): Föld körüli pályán keringő mesterséges hold, amely alkalmas a földfelszíni pontok közötti híradó (rádió-) összeköttetés fenntartására, információtovábbításra. Rendszerint az ún. geostacionárius pályájú, aktív híradó műholdakat alkalmazzák, minthogy ezek ezen a pályán a Földről egy helyben állónak látszanak. Az aktív híradó műholdak átjátszóállomásként működnek; a földi állomásról sugárzott jeleket veszik, felerősítik, majd eltérő frekvencián a hálózatban lévő földi állomások felé kisugározzák. Napjainkban a fejlettebb országok hadseregeiben már alkalmazzák a híradó műholdakat a különböző vezetési szintek közötti összeköttetés fenntartására.
hordozórakéta: az űrhajózási eszközöket és a rakétafegyvereket pályára állító, ill. célba juttató, rendszerint többlépcsős rakéta. A hordozórakéta fogalmán az űrhajózási eszköznek a hasznos teher, ill. a rakétafegyver robbanótöltet nélküli részét értik. A folyékony hajtóanyagú rakétahajtómű esetében a hordozórakéta hajtóműből, a hajtóanyagtartályokból és a táprendszerből, továbbá a fedélzeti irányító rendszerből és az e szerkezeti elemeket befogadó törzsből áll. Szilárd hajtóanyagú rakétahajtóműnél a hordozórakéta maga a rakétalépcső a hozzá tartozó irányító rendszerrel. A legfeljebb 2-4 fokozatból álló űrhajózási hordozórakéták égésvégi sebessége elérheti, v. meghaladhatja az első vagy második kozmikus sebességet (7,9 km/s–11,2 km/s).
katonai űrtevékenység: az űrtevékenység módszereinek és eszközeinek katonai célokra, elsősorban felderítésre, navigációs adatok szolgáltatására és nagy távolságú hírközlésre való alkalmazása.
mesterséges hold (műhold): Föld körül keringő, ember alkotta eszköz, amely vagy tudományos alapkutatási, vagy közvetlen gyakorlati feladatok végzésére (pl. meteorológiai, geodéziai, hírközlési célokra stb.) szolgál. A szovjet mesterséges holdakat szputnyikoknak nevezik. Keringési sebességük az első (7,9 km/s) és a második (11,2 km/s) kozmikus sebesség közé esik, ezért pályájuk kör vagy ellipszis alakú. A mesterséges holdak katonai feladatok ellátására (felderítésre, híradásra, navigációs adatok szolgáltatására stb.) is felhasználhatók.
mesterséges bolygó (műbolygó, űrszonda): a Nap körül keringő, ember alkotta eszköz, rendszerint önműködő tudományos berendezéssel felszerelve. Pályára juttatása (indítása) a második (11,2 km/s) és a harmadik (16,7 km/s) kozmikus sebesség között történik.
rakétaelhárítás (rakétavédelem): általában a hadászati rakéták célba juttatásának megakadályozására, ill. a rakéták megsemmisítésére irányuló tevékenység. Feladatai: a támadó rakéta felderítése, pályaelemeinek meghatározása, a leküzdését végrehajtó rakéta – az ellenrakéta – bevetése a támadó rakéta megsemmisítésére. A rakétaelhárítás sikere függ a rakétatámadás kellő idejű észlelésétől, a pályaelemek gyors meghatározásától és az ellenrakéta késedelem nélküli indításától. A rakétaelhárítás feladatainak végrehajtására nagyon kevés idő áll rendelkezésre, pl. egy 10 000 km távolságból indított interkontinentális ballisztikus rakéta esetében legfeljebb 28-30 perc, közepes hatótávolságú rakéta esetében 15-18 perc. A felderítést nagy hatótávolságú rádiólokátorral végzik. A földi rádiólokátor-rendszert hajókon, repülőgépeken és mesterséges holdakon telepített lokátorokkal egészítik ki. Amikor a lokátorrendszer a támadó rakétát megbízhatóan azonosította, pályaelemeit elektronikus számítógépekkel meghatározzák. A felderítés adatai alapján kiszámítják azt a legkedvezőbb pontot, ahol a támadó rakétát leküzdhetik. Az ellenrakétát úgy indítják, hogy a támadó rakétával egyidejűleg érkezzék a kiszámított legkedvezőbb pontba. Napjainkban a rakétaelhárítás gyakorlatilag nem létezik. A SALT-I egyezményrendszer keretein belül megkötött, korlátlan érvényű szerződés (1972) értelmében mind a Szovjetunió, mind az Egyesült Államok mindössze 2-2 objektumvédő ellenrakéta-rendszert telepíthetett, ezt 1974-ben egy kiegészítő jegyzőkönyvvel 1-1-re csökkentették.
rakétafegyver: a rakétaelv alapján működő harceszköz. A rakétafegyver lehet irányított vagy nem irányított. A nem irányított rakétafegyverek célba vezetése hagyományos tüzérségi módszerekkel történik: indításukkor beállítják a megfelelő oldal- és magassági irányszögeket. A korszerű rakétafegyverek nagyobb része irányított. Osztályozásuk többféle módon lehetséges. Az indítás és a célpont helye szerint vannak: föld-föld; levegő-föld; levegő-levegő (légiharc-rakéták); föld-levegő (a légvédelem, ill. a rakétavédelem rakétái); földről vízfelszín alá; levegőből vízfelszín alá; vízfelszín alól földre; végül vízfelszín alól levegőbe indított rakétafegyverek.
rakétafegyver-rendszer (rakétarendszer, rakétakomplexum): a rakétafegyver, továbbá mindazon berendezések, felszerelések összessége, amelyek a rakétafegyver ellenőrzéséhez (ellenőrző-vizsgáló berendezés), indításának előkészítéséhez és végrehajtásához, valamint célba vezetéséhez szükségesek.
rakétahajtómű: olyan különleges sugárhajtómű, amely nem a környező levegőt használja fel működéséhez, hanem az üzemeltetéséhez szükséges összes anyagot a fedélzetén viszi magával. A rakétahajtómű bárhol – légüres térben is – elő tud állítani tolóerőt. Ezért a rakétahajtómű nemcsak a légkör határain belül, hanem a világűrben is működőképes.
sugárhajtómű: hajtómű, amely a hajtáshoz szükséges tolóerőt úgy állítja elő, hogy a fúvócsövéből kiáramló gázsugár hajtóerejével ellentétes értelmű erő (reakcióerő) lép fel. A sugárhajtóművek két alaptípusát fejlesztették ki: a környező levegőt felhasználó, ill. a környező levegőt fel nem használó sugárhajtóművet; ez a rakétahajtómű. A környező levegőt felhasználó sugárhajtómű a pilóta vezette és a pilóta nélküli (robot-) repülőgépek sugárhajtóműve. Idetartozik a gázturbinás sugárhajtómű (különféle változataival együtt), valamint a torlósugár-hajtómű.
többtöltetű rakétafejrész: a hadászati rakéták fejrésze. Az első többtöltetű rakétafejrész több töltetet tartalmazott, de mindegyiknek azonos röppályán berepülhető, megegyező célpontja volt, ezek a többtöltetű rakétafejrészek tulajdonképpen csak a megsemmisítés biztonságát fokozták. Napjainkban a többtöltetű rakétafejrészek töltetei külön-külön célra irányíthatóak, ezért egy többtöltetű rakétafejrészes rakéta a töltetek számának megfelelő számú célt semmisíthet meg. A többtöltetű rakétafejrészben levő töltetek a hadászati rakéta fejrészében jutnak ballisztikus röppályára. A pálya meghatározott pontján, az előre megadott program szerint, a robbanótöltetek egymás után kiválnak a fejrészből úgy, hogy irányító rendszerük az indítást megelőzően betáplált program szerint utasítja a töltet kisrakéta-hajtóművét a kijelölt célpont eléréséhez szükséges, az eredetitől eltérő ballisztikus röppályára való áttérésre. A hadászati rakéták ellátása többtöltetű rakétafejrésszel az elmúlt két évtized során a legjelentősebb fejlesztés volt a hadászati fegyverek terén: eredményeként a pusztító hatás többszörösére fokozódott, miközben a hordozók száma nem változott, sőt kismértékben csökkent. A többtöltetű rakétafejrész létrehozása csökkentette a hadászati ballisztikus rakéták elleni védekezés hatékonyságát, ugyanis a rakéta ellen védelmi rendszerek a költségeikhez képest aránytalanul kis biztonsággal és megsemmisítési valószínűséggel képesek felvenni a harcot ellenük.
tömegpusztító fegyverek: a II. világháború után az atomfegyver előállítását és bevetését követően alkalmazott gyűjtőfogalom azon fegyverfajták megnevezésére, amelyek a többi fegyverekhez képest – azonos körülmények esetén, hatásaik sajátos jellegénél és méreteinél fogva – viszonylag rövid idő alatt rendkívül nagy pusztítást okoznak az élőerőkben, a haditechnikai eszközökben, az épületekben és más létesítményekben. Igen nagy területen, sok esetben még az alkalmazást követő hosszú időn át is képesek hatni. Veszteséget okozhatnak a harcoló csapatoknak és a lakosságnak egyaránt. Akadályozzák a harctevékenységet, a termelőmunkát, sőt bizonyos esetekben kizárnak minden életlehetőséget. Napjainkban a nukleáris fegyvereket, a vegyi és a gyújtófegyverek egyes fajtáit, továbbá a biológiai fegyvereket sorolják a tömegpusztító fegyverekhez, de a tudomány fejlődése lehetővé teszi újabb tömegpusztító fegyverek előállítását is.
trotilegyenérték: a nukleáris robbanáskor felszabaduló pusztító energia nagyságát jellemző mérőszám, amely megmutatja, mekkora lenne a robbanással megegyező hatást okozó hagyományos robbanóanyag (trotil = trinitrololuol) tömege. A trotilegyenérték mértékegységéül a tonnát (t), a kilotonnát (kt = ezer tonna), valamint a megatonnát (Mt = millió tonna) használják.
űrállomás: olyan, váltott személyzettel és személyzet nélkül automatikusan is működtethető kutatóbázis, amely mesterséges égitestként kering a természetes égitestek (Föld, bolygók, holdak) körüli pályán. Felszereléséhez önállóan üzemelő energiaszolgáltató, híradás-technikai, irányító, navigációs, valamint az emberek normális élet- és munkafeltételeit fenntartó rendszerek tartoznak, jól védett a különféle kozmikus behatások (meteorbecsapódás, sugárzások) ellen. A személyzet fedélzetre juttatása és váltása szállító űrhajóval történik, amely az összekapcsoló szerkezettel csatlakozik az űrállomáshoz. A külső (a világűrben végzett) munkákhoz zsilipkamrás kilépőnyílásokkal szerelik fel. Hajtóművei lehetővé teszik a pályamódosítást, a pályán tartást, az orientált repülést és a célra fordítást. Az űrállomásoknak rendszerint nincs visszatérő egységük.
űrhajó: néhány ember befogadására alkalmas életfenntartó rendszerrel és manőverező (segéd-) rakétával ellátott, meghatározott úticéllal pályára állított mesterséges égitest. Jellemzője, hogy tudományos vagy egyéb programját a benne tartózkodó emberek hajtják végre. Az idegen égitesteken való leszálláshoz és a visszatéréshez űrkompot (pl. holdkompot) visz magával. Az újabb űrhajók több egységből (modulból) épülnek fel; rendszerint az orbitális (pályán maradó), a műszaki (a segédhajtóművet, az energiaforrásokat, rádióberendezést stb. tartalmazó) és a visszatérő egységekből. Feladatának befejezésével csak a visszatérő egység száll le a Földre.
űrrepülőgép: merőben új elvek alapján tervezett, többször felhasználható, pilóta vezette űrrepülő eszköz, a repülőgép és az űrhajó kombinációja, amely alkalmas a légkörben, a Föld körüli keringési pályán 350 km magasságban manőverezőképes repülésre.
A jelenleg üzemelő űrrepülőgépen első lépcsőként két szilárd hajtóanyagú gyorsítórakétát és egy nagy, folyékony hajtóanyagot tartalmazó tartályt alkalmaznak, párhuzamos elrendezésben. A függőleges startot követően a startrakéták és az orbitális fokozat hajtóműve együtt üzemel, mintegy 40 km magasságig, itt a startrakéták leválnak, majd ejtőernyővel a tenger felszínére ereszkednek. Az orbitális fokozat eközben tovább emelkedik; amikor a külső hajtóanyagtartályból kifogy a hajtóanyag, az is leválik. Ezt követően az orbitális fokozat rááll a keringési pályára, majd tevékenységének befejezése után rakétás fékezéssel alacsonyabbra süllyed, s a légkör sűrűbb rétegeibe belépve nagyméretű szárnyfelületei segítségével siklórepüléssel ereszkedik le a repülőtér közelébe, és repülőgép módjára száll le kerekes futóműveire.
vegyi fegyver: a mérgező harcanyagoknak az emberi szervezetre (élő szervezetre) gyakorolt mérgező (toxikus) hatásán alapuló fegyver, a tömegpusztító fegyverek egyik fajtája.
