Űrkorszak
Űrkorszak
A hadászati ballisztikus rakéták kifejlesztése egyúttal a gyakorlati űrtevékenység kezdetét jelentette. A katonai célokra kifejlesztett nagyrakétákat először kisebb-nagyobb módosítással műholdak Föld körüli pályára állítására tették alkalmassá, majd embert szállító űrhajók felbocsátására is.
A világ első mesterséges holdját, a szovjet Szputnyik-I-et 1957. október 4-én az ugyanez év augusztusában sikeresen kipróbált interkontinentális rakéta módosított változata állította pályára.
A katonai rakétatechnika és az űrtechnika összefonódását az is mutatja, hogy az űrobjektumok felbocsátására szolgáló űrközpontokat rendszerint katonai rakétalőtereken vagy azok közelében alakították ki.
Az 1960-as évek elejétől azonban már különvált a katonai és az űrhajózási hordozórakéták fejlesztése, mindenekelőtt az eltérő követelmények miatt. A műholdak, űrszondák, űrhajók, űrállomások tömege egyre nagyobb hasznos terhet pályára állítani képes hordozórakétákat követelt, ezek azonban bonyolult szerkezetük, hosszú indítás-előkészítési idejük miatt katonai célokra egyre kevésbé voltak alkalmasak.
Az összes űrhatalom, de legnagyobb számban természetesen a Szovjetunió és az Egyesült Államok kifejlesztette saját, fegyverként nem alkalmas űrhajózási hordozórakétáit. E rakéták adtak lehetőséget az egyre bővülő űrtevékenység automatákkal, majd emberekkel végzett programjainak végrehajtására.
A kezdeti cél a világűr Földünket körülvevő térségeinek megismerése, majd a Hold körüljárása automatákkal. Ezeket az űreszközöket követték a közeli bolygókat kutató űrszondák.
Az alapkutatást, a Naprendszert, a világűrt megismerő űrobjektumok útján egyre gyakrabban és növekvő arányban bocsátottak fel olyan műholdakat, amelyek közvetlenül hasznot hajtó megfigyeléseket vagy éppen szolgáltatásokat végeznek. Így megjelentek a földi erőforrásokat, víz-, energiahordozó- és nyersanyag-lelőhelyeket kutató műholdak; a Föld légkörét, a meteorológiai helyzetet figyelő, az előrejelzést segítő műholdak; a telefon-, rádió- és televíziós összeköttetést szolgáló távközlési műholdak; a térképészeti méréseket segítő geodéziai műholdak; sőt olyan sajátos műholdak, amelyekkel például a termés érettségének fokát, a növényi kártevők megjelenését vagy éppen tengeri halrajok vonulását lehet nyomon követni.
