DÉL-KOREA
DÉL-KOREA
Koreai Köztársaság
Daehan-Minkuk (koreai nyelven)
Kelet-Ázsia
Földrajz: Terület: 98484 km2, Magyarországnál valamivel nagyobb. Fekvés: K-Ázsia É-i részén. Szomszédai: KNDK (É). Felszín: A Sárga-tenger partvidékén főleg síkság; K-en hegyvidék, DNy-on alacsony dombvidék. Legmagasabb pont: Halla-san (1950 m). Legjelentősebb folyók: Han, Raktong.
Népesség: Lakosság (*1986): 41840000. Életkor szerint: 0–14: 36,0%; 15–59: 57,3%; 60–: 6,7%. Népsűrűség: 409,9/km2. Etnikai csoportok: koreai 98%; tunguz, kínai, mongol, japán. Nyelvek: koreai (hiv.), angol. Vallások: buddhista, konfuciánus, keresztény. Városi lakosság: 64%. Főváros: Szöul (1984): 9501413. Városok (1984): Puszan 3495289; Tegu 2012039; Incshon 1295107.
Államforma: köztársaság. Államfő: Cson Tu Hvan (szül. 1931. jan. 18.). Kormányfő: Kim Csong Jul (1987. júl. óta). Nemzeti ünnep: márc. 1., aug. 15.
Gazdaság: Pénznem: dél-koreai von (1988. jún.: 739,06 = 1 USD). GDP (1987): 120,9 Mrd USD. GDP/fő (1987): 2874 USD. Gazdasági növekedés (1987): 11,7%. Adósságszolgálat az export %-ában (1987): 12,23. Fogyasztói árváltozások (1987): 3,2%. Munkanélküliség (1987): 3,1%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 30%; ipar és bányászat 22%. Export (1986): 33,9 Mrd USD. Főbb exportcikkek: textília, gép, berendezés, hajó, híradás- és számítástechnikai berendezés. Főbb exportpartnerek: Egyesült Államok 40%, Japán 15,6%, Hongkong 5%, NSZK 3,6%. Import (1986): 29,7 Mrd USD. Főbb importcikkek: kőolaj, kőolajtermék, vegyipari termék, nyersanyag, gép, berendezés. Főbb importpartnerek: Egyesült Államok 25%, Japán 24%, Szaúd-Arábia 8%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1983): 3121 km, ebből villamosított: 411 km. Közúti hálózat (1983): 53936 km. Gépjárművek (1985): személygépkocsi: 556659; egyéb gépjármű: 541048. Főbb kikötők: Puszan, Ulszan, Incshon. Hírközlés: Tv (1984): 8,1 M. Rádió (1984): 10,2 M. Telefon (1985): 6517395. Napilap (1985):171/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1985): férfiak: 64,9; nők: 76,3 év. Születés (1985): 23,5‰. Halálozás (1985): 7,0‰. Népességnövekedés (1985): 1,6%. Csecsemőhalandóság (1985): 30,0‰. Kórházi ágyak (1983): 59099. Orvosok (1982): 28365 (+4266 fogorvos). Egy orvosra jutó lakosok (1981): 1440.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1983): 92%. Iskolakötelezettség: 6–12 éves korig.
Az 1948. aug. 8-án kikiáltott köztársaság 1965–72 között az amerikaiak mellett kötelezi el magát a vietnami háborúban, így adja vissza a koreai háború alatt kapott kölcsönt. Pak Csong Hi tábornok-elnök 1972-ben alkotmányt hagyat jóvá, amely meghatározatlan időre biztosítja hivatalát. 1979. okt.-ben a titkosszolgálat vezetője meggyilkoltatja az elnököt. Miután néhány hónapra civil politikus veszi át a kormányzást, 1980. aug.-ban Cson Tu Hvan, a rendszer „erős embere” választatja magát elnökké. Az ellenzék vezérét (Kim Dze Dzsung) halálra ítélik, de nemzetközi tiltakozás hatására kegyelmet kap. Hiába szerez Cson Tu Hvan többséget pártjának az 1985. febr.-i választásokon, egyre erősödik a rendszer ellen tiltakozók tábora. A sokasodó diák- és utcai tüntetések miatt a rendszer 1987-ben engedményekre kényszerül: kiszabadulnak a politikai foglyok, felújul az alkotmányvita, s az év végére általános és közvetlen elnökválasztásokat hirdetnek meg. Ebben az ellenzék képviselői is indulhatnak. Az 1987-es új alkotmány megfosztja az államfőt a parlament feloszlatásánakjogától, a hadsereget pedig semlegességre kötelezi. A dec.-i választásokon Ro Te Vu, Cson Tu Hvan jelöltje nyeri el a legtöbb szavazatot. A 2 ellenzéki vezető együttesen több voksot szerez, de Kim Dze Dzsung és Kim Jung Szam egymással is vetélkedik az elnöki posztért. Ro Te Vu 1988-ban igyekszik megbékíteni az országot, hogy az olimpia kezdetére – amelyre 161 ország jelentkezik a NOB-határidőig – helyreálljon a belső béke. A politikai zavargások idején a gazdaság szinte töretlenül fejlődik. D-Korea exportrohama egyes iparcikkeknél már Japán pozícióit fenyegeti. Az 1988. ápr.-i parlamenti választásokon az elnök elveszíti többségét a parlamentben. A sztrájkok és a tüntetések az olimpia előtt sem szünetelnek.
