Eduard Sevardnadze
Eduard Sevardnadze
Kevés államférfi szerepelt 1988-ban annyit a világlapok címoldalán, mint a Szovjetunió mindig kiegyensúlyozottnak látszó, ősz hajú külügyminisztere. Ez persze nem is igen meglepő: meglepetést inkább még az keltett, amikor 1985 nyarán a volt grúz első titkárt, a helyi állambiztonsági bizottság korábbi elnökét a szovjet diplomácia élére állították. Eduard Amvrozievics Sevardnadze időközben főszereplő lett a világpolitika színpadán: amerikai kollégájával, Shultzcal folytatott washingtoni, genfi, moszkvai megbeszélései, az afgán kibontakozást szolgáló kabuli villámlátogatásai vagy szinte egymásba érő tárgyalásai „címszerephez” juttatták őt mindenütt.
A moszkvai vezetés derékhadához tartozó Sevardnadze 1988-ban ünnepelte 60. születésnapját és valóban jelentős múlttal rendelkezik. 20 éves korában lépett be az SZKP-be, majd – pedagógiai főiskolai diplomával a zsebében – pártfunkcionárius lett. Volt városi és területi párttitkár, grúz belügyminiszter, majd első miniszterelnök-helyettes Tbilisziben. 30 éves korában a grúz KB tagja, később össz-szövetségi szinten is fölfigyeltek rá. 1976-tól az SZKP KB tagja, 2 évvel később már a PB póttagja, majd – 1 nappal külügyminiszteri kinevezése előtt – 1985 júliusában lett a legszűkebb körű vezetés teljes jogú tagja.
Már Grúziában a rugalmasabb reformpolitika híveként tartották számon, így érthető, hogy világszerte a Gorbacsov nevével fémjelzett átalakítás irányvonalát hatékonyan képviselő államférfiként jegyzik. Külföldi tárgyalópartnerei kompromisszumokra kész, de kemény politikusként jellemzik, legyen bár szó akár stratégiai egyensúlyról, akár regionális válságok elsimításáról. E téren modellértékűnek tartják az Afganisztán körüli erőfeszítéseket, amelyekben Sevardnadze kulcsszerepet játszott. Az évet Kabulban kezdte: „Remélem, ez az utolsó esztendő, amikor katonáink Afganisztánban állomásoznak” – mondta januárban. És Genfben áprilisban aláírták az afgán–pakisztáni egyezménycsomagot.
Mi közben nagynevű elődje, a szovjet diplomáciát évtizedeken át irányító Gromiko államfőként visszafogottan szerepel a nemzetközi életben, a Gorbacsov-korszak szovjet külpolitikai „peresztrojkájának” alighanem legjelentősebb építőmestere Eduard Sevardnadze lett.
