Magyarország AIDS-szel kapcsolatos járványügyi helyzete
Magyarország AIDS-szel kapcsolatos járványügyi helyzete
Magyarország egyelőre még az enyhén fertőzött országok közé tartozik. 1988. jún.1-jéig 13 AIDS-beteget jelentettek be, közülük 6-an haltak meg. A betegek közül 3-an vérátömlesztés révén fertőződtek, a vérek kötelező AIDS-szűrésének bevezetése (1986. júl. 1.) előtt. 9 beteg homoszexuális, 1 beteg pedig heteroszexuális kapcsolat révén fertőződött.
A hazai ismert HIV-fertőzöttek (156) döntő többsége homoszexuális-biszexuális férfi. A 28 fertőzött vérzékeny beteg importált vérkészítményektől fertőződött 1985. dec. előtt, 8-an pedig heteroszexuális kontaktus révén fertőződtek.
A fertőzöttek számának alakulásában 1988 első 5 hónapjában nem következett be jelentős emelkedés. Ebből azonban téves lenne olyan következtetést levonni, hogy az AIDS magyarországi terjedését sikerült megállítani vagy lelassítani. Európa járvány sújtotta országaiban (Franciaország, Olaszország, az NSZK stb.) – hasonlóan az amerikai kontinens országaihoz – az AIDS terjedése azonos módon történt, néhány évig tartó lassú emelkedés után következett be a fertőzöttek, ill. a betegek számának hirtelen exponenciális emelkedése.
Ezt figyelembe véve számítanunk kell arra, hogy az AIDS világszerte kibontakozó pandémiája a következő években hazánkat is súlyosabban fogja érinteni. A hazai prognózis szerint a 90-es évek elejére a betegek száma 100-as, az ismert fertőzöttek száma pedig több 1000-es nagyságrendű lehet. A hazai járványügyi helyzet alakulását természetesen sok tényező befolyásolhatja, s ezek következtében ez a prognózis is változhat.
Az AIDS elleni védekezés szervezett formában Magyarországon 1985 őszén indult meg az Egészségügyi Minisztérium irányításával. A védekezés beindítását több tényező sürgette. Elsősorban az a körülmény, hogy augusztusban két sokat utazó homoszexuális személy fertőzöttnek bizonyult. Számított az is, hogy pl. a határainkkal szomszédos Ausztriában jelentősen megemelkedett a betegek száma, s a védekezés beindítására felhívott bennünket az EVSZ is. A védekezés alapelemeinek kidolgozásánál a minisztérium figyelembe vette az EVSZ ajánlásait s a járvány sújtotta országok tapasztalatait is. Az egészségügyi kormányzat a vér HIV-fertőzést terjesztő szerepének megakadályozása érdekében megfelelő előkészületek után országos szűrővizsgálati laboratóriumi hálózat kialakítását kezdeményezte és segítette, amelynek működésével 1986. júl. 1. óta csak AIDS-vírusmentes vér kerülhet egészségügyi felhasználásra.
A hálózat működéséhez szükséges AIDS-diagnosztikum rendkívül költségigényes, beszerzése súlyos anyagi terhet jelent.
A szűrővizsgálati tevékenység beindításával párhuzamosan megszerveződött az AIDS-szel kapcsolatos speciális járványügyi tevékenység, amelynek sok eleme van. Miniszteri utasítással intézkedés történt az AIDS-betegek kötelező bejelentésére (1985. szept.), és a kiszűrt HIV-fertőzöttek folyamatos gondozás alá kerülnek. Szükség esetén e gondozást járványügyi hatósági ellenőrzéssel nyomatékosítják.
Ma már bármely magyar állampolgár kérheti HIV-ellenanyag-vizsgálatát (annak laboratóriumi ellenőrzését, hogy nem fertőzött-e); e vizsgálathoz a vizsgálati anyagot az ország valamennyi bőr- és nemibeteg-gondozójában vagy Köjáljában leveszik. Kedvezőtlen tapasztalat, hogy e vizsgálati lehetőséggel 1987-ben 15000-nél kevesebb magyar állampolgár élt. (További negatív tényező, hogy a jelentkezők többsége nem a rizikócsoportba tartozott.)
Az AIDS elleni védekezés középpontjában, hasonlóan a világ többi országához, hatékony oltóanyag és hatékony gyógyszer hiányában, az egészségnevelés áll. 1987-ben a magyar lakosság AIDS-szel kapcsolatos ismereteinek bővítése érdekében jelentős lépések történtek. Az alapvető ismereteket 4 millió röplap szolgáltatta, amelyet a Vöröskereszt juttatott el a magyar családokhoz. A bővebb tájékoztatást a rádió és a tv műsorai, tovább a napilapok és a folyóiratok AIDS-különszámai és 3, az AIDS-szel különböző megközelítésből foglalkozó könyv szolgáltatta. Az AIDS elleni védekezés hatékonysága szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy a hazai egészségügyi dolgozók AIDS-szel kapcsolatos ismeretei kielégítők legyenek. Ennek érdekében már 1985 őszén egy, az egész országra kiterjedő konferenciás továbbképzés zajlott le. 1987 májusában megjelent egy AIDS-szel kapcsolatos orvosi monográfia is, amely összefoglalja a legfontosabb szakmai ismereteket. Az AIDS szempontjából legérintettebb orvosi szakterületek (bőrgyógyászok, fertőző-szakorvosok, haematológusok, járványügyi szakorvosok) művelői részére visszatérő továbbképzések biztosítják a megfelelő felkészültséget.
Az AIDS-szel kapcsolatos hazai egészségnevelési tevékenység hatékonyságát illetően megoszlanak a vélemények, s ez indokolta, hogy e tevékenység megítélése ne szubjektív, hanem objektív alapon történhessen. Ennek érdekében 1987 végén a minisztérium felkérésére az Országos Egészségnevelési Intézet – az Országos Piackutató Intézet segítségével – felmérette csaknem 4000 magyar állampolgár AIDS-szel kapcsolatos tájékozottságát. A vizsgálat legfontosabb megállapításai a következők:
– A lakosság az AIDS-vírusfertőzés jellegével, terjedésével kapcsolatos általános ismeretek birtokában van.
– Annak ellenére, hogy a lakosság tisztában van a fertőzés terjedésének módjaival, mégis sok a tévhit.
– Előnyös, hogy a lakosság körében a fertőzöttekkel, a betegekkel kapcsolatban nincsenek diszkriminitív, elítélő megnyilvánulások.
– A lakosság támogatja mind a kötelező, mind az önkéntes AIDS-szűréseket.
A felmérés fontos tapasztalata az is, hogy a fiatalok – az alacsony iskolai végzettségűek kivételével – az AIDS-szel kapcsolatban jól tájékozottak, még sincsenek kellően tudatában az AIDS-fertőzés valódi veszélyének.
Az AIDS elleni védekezésben 1988-ban Magyarországon új szakasz kezdődött. Erre az a felismerés a jellemző, hogy a társadalom fokozott bevonása a védekezésbe nemzetközi tapasztalatok alapján is elengedhetetlen követelmény. Ennek megfelelően jött létre 1987 novemberében az AIDS-szel kapcsolatos társadalmi alapítvány és 1988 februárjában az AIDS Ellen Küzdők Társadalmi Egyesülete s május folyamán a Homoszexuálisok Egyesülete. Ez utóbbi megalakulása fontos járványügyi célt is szolgál. Ugyanis az 1985 óta folyó hazai szervezett védekezés egyik negatívuma, hogy épp a legfontosabb rizikócsoporthoz, a homoszexuálisokhoz nem jutott el az AIDS-ellenes felvilágosítás, mivel nem voltak elérhetők.
A társadalom szempontjából nem közömbös, hogy sikerül-e a felvilágosítást a homoszexuális, biszexuális csoportokon belül hatékonyabbá tenni. Ha ezt elérjük, várható, hogy a járvány terjedése e csoporton belül lelassul, aminek egyenes következménye lehet, hogy csökken az átterjedés kockázata is a társadalom egyéb rétegeire.
Az AIDS-ellenes hazai járványügyi tevékenység fokozása érdekében a szociális és egészségügyi miniszter 1988. jún. 15-ével hatályba lépett rendeletet adott ki, amely összefoglalja a szerzett immunhiányos tünetcsoport terjedésének meggátlása érdekében szükséges intézkedéseket, s kötelező szűrővizsgálatot rendel el meghatározott csoportok számára. A rendelet alapvetően meghatározza az állampolgárt érintő intézkedéseket és az egészségügyi szervek feladatait is. Nem tartalmaz diszkriminitív intézkedéseket, nem rendeli el sem a homoszexuálisok, biszexuálisok vizsgálatát, sem a Magyarországra érkező külföldiek kötelező szűrővizsgálatát. A kötelező szűrővizsgálat azokat a csoportokat célozza, amelyek a magyarországi járvány kiterjedésében és tovaterjesztésében potenciális szerepet játszhatnak (pl. a nemibetegek, az AIDS-fertőzöttek szexuális partnerei, a büntetőeljárás alatt álló prostituáltak, az intravénás kábítószeresek stb.). A rendelet előírja, hogy szervátültetésre, mesterséges megtermékenyítésre, vérátömlesztésre csak AIDS szempontjából ellenőrzött és fertőzésmentesnek talált spermát, szervet, vért szabad felhasználni.
