Családtervezés
Családtervezés
A mennyiségi családtervezés lényegében a születésszabályozást jelenti. Korábban ez döntően a megszakított érintkezéssel (coitus interruptus) és a terhességek művi megszakításával történt. Az 1974-ben bevezetett új népesedéspolitika – többek között – szabályozta a művi vetélés szociális javallatait. A terhes nő írásbeli kérelmére a Terhességmegszakítást Engedélyező Bizottság (TEMEB) elnöke akkor ad engedélyt a terhességmegszakításra a 12. hétig – kiskorúnak a 18. hétig –, ha a kérelmező 1. nem él házasságban, vagy legalább 6 hónap óta folyamatosan külön él; 2. a 35. évét betöltötte; 3. ha a terhesnek 3 vagy több gyermeke van, ill. szülése volt; és ezenkívül legalább egy további szülészeti eseménye volt; 4. a terhesnek, ill. házastársának nincs saját tulajdonú beköltözhető lakása vagy önálló bérlakása; 5. a terhesség bűncselekmény következménye. A TEMEB továbbá engedélyt adhat a terhességmegszakításra, ha: a) a terhes nő házastársa tartós sorállományú vagy különleges szolgálatot teljesít fegyveres erőknél, ill. testületeknél, és abból a kérelem előterjesztésekor legalább 6 hónap még hátravan; b) a terhes nő vagy házastársa legalább 6 hónapi szabadságvesztését tölti; c) egyéb szociális okok azt nyomatékosan alátámasztják.
Az új „abortuszrendelet” másrészt tágította az orvosi javallatokat. Ezek a következők: 1. a terhesség vérfertőzés következménye; 2. a terhességmegszakítás az anya életének védelmét szolgálja; 3. a születendő gyermeknél a várható súlyos, hatékonyan nem kezelhető ártalom kockázata 10%, vagy annál magasabb; 4. a méhbe helyezhető fogamzásgátló eszközök használata mellett bekövetkező terhességek. Ilyenkor a TEMEB elnöke, megfelelő szakvélemény alapján, engedélyezheti a művi vetélés ingyenes elvégzését a terhesség 12. hetéig.
A méhen belüli magzati vizsgálatok elterjedése magyarázza, hogy a terhesség, orvosi javallat alapján, a 20. hétig megszakítható, ha a súlyos magzati ártalom igazolást nyert vagy ennek kockázata 50%-os, ill. nagyobb. Ezenkívül a terhesség bármikor megszakítható, ha a magzatban a születés utáni élettel összeegyeztethetetlen ártalmat ismernek fel, ill. ha a terhesség az anya életét közvetlenül veszélyezteti.
A népesedéspolitika segítette a korszerű fogamzásgátló módszerek (elsősorban a fogamzásgátló tabletták) elterjedését, miközben anyagilag nagyobb mértékben támogatták a terhességvállalást.
Mindezek alapján a terhességmegszakítások aránya jelentősen csökkent. A minimumot – 1981-ben – 78421 művi vetélés jelentette. Azóta számuk újra emelkedett, a művi vetélések aránya még mindig kedvezőtlenül magasnak mondható. Különösen az okoz gondot, hogy jelentős hányaduk (pl. 1986-ban az összes művi vetélés 11,4%-a) a tizenéves korosztályban fordul elő. (Ez több mint 9500 esetet jelentett.) Az is kedvezőtlen, hogy a művi vetélések többségét a klasszikus méhnyaktágításos és „kikaparásos” (curette) módszerrel végzik. A korszerűbb (pl. vákuumaspirációs, azaz „kiszívásos”) eljárások csak lassan terjednek el. A korszerű fogamzásgátlás elterjedésében viszont számottevő az előrelépés: jelenleg már a gyermeket nem akarók 73%-a alkalmazza. Nemzetközi összehasonlításban azonban a fogamzásgátló tabletták túlságos egyeduralomra tettek szert. A fogamzásgátló tabletták ugyanis az arra hajlamos nőkben (így 35 év felett vagy a cigarettázókban) ritkán ugyan, de súlyos egészségkárosodást (trombózist) okozhatnak. Különösen a tizenéves korosztályoknál kívánatos lenne a gumi óvszer, a 35 éven felüli nőknél pedig a méhbe behelyezhető fogamzásgátló eszközök arányának növekedése. Emellett az ún. természetes módszerek is több figyelmet érdemelnének.
A születésszám jelentős korlátozása miatt a nők többsége már huszonéves korban eléri a kívánt gyermekszámot. Ennek biológiai előnyei is vannak, mivel bizonyos kromoszómaártalmak a 38 éven felüli nőknél gyakoribbak. Mégis, az előrehaladottabb anyai életkor orvosi veszélyét jelenleg eltúlozzák. Egyrészt: akik ma ilyen korban is szülnek, általában az elmaradottabb rétegekből kerülnek ki, és náluk eleve gyakoribbak a kedvezőtlen terhességi események. Másrészt az életkortól függő kockázat megfelelő genetikai vizsgálatokkal kivédhető. A harmincas, sőt a negyvenes évek első felében vállalt terhességek ugyanakkor – a család jobb szociális helyzete, a nők sikeresebb társadalmi teljesítménye és nem utolsósorban a jobb gyermeknevelési feltételek miatt – előnyösek is lehetnek.
A minőségi családtervezés segítése lényegében két irányban történhet. Az egyik csoportba a családtervezőknek az a 10%-a sorolható, akiknek utódjára valamiféle specifikus veszély leselkedik. Ez a családban már előfordult genetikai ártalom ismétlődése miatt várható.
A családtervezők nagy többségének csak a minimális általános veszéllyel kell számolnia. Ezt a családtervezési alkalmassági vizsgálat és az optimális családtervezési szolgáltatás révén próbálják a lehetséges minimumra szorítani. Ez utóbbi három alapelve: 1. a fogamzásra történő 3 hónapos felkészülés; 2. a fogamzás optimális elérése; és 3. a koraterhesség fokozott védelme. A két családtervezési módszerrel a sikertelen terhességek, így a magzati halálozások mintegy 20%-kal, a koraszületések pedig kb. 50%-kal csökkenthetők.
A fogamzásgátlást alkalmazó házas nők aránya a védekezés módja szerint (%)
A három fő terhességi kimenetel számának és gyakoriságának alakulása 1957–1986 között (ezer 15–40 éves nőre számítva)
A terhességmegszakítás javallatainak eloszlása 1980–1986 között
A terhességmegszakítások és a vákuumaspiráció aránya
Az orális fogamzásgátlást alkalmazók aránya az alkalmazott készítmények szerint (száz 17–49 éves nőre számítva)
A genetikai tanácsok öt kategóriája
