Élővilág
Élővilág
Az élővilág gyűjtőfogalom, amellyel a teljes növénytakarót, az egész állatvilágot, mindkét csoporton belül a mikroorganizmusokat, és biológiai értelemben az embert jelöljük. A Föld egész élővilága egy ökológiai rendszer, amely kisebb egységekre, ökoszisztémákra tagolódik. Az ökoszisztémáknak különböző típusait különböztetjük meg.
Természetes ökoszisztémák azok, amelyekben az eredeti talajon (talajban, esetleg vízben) a természetes növénytakaró tartja el az ott települt, ugyancsak természetes társulásokat alkotó állatfajokat. Ide tartoznak a nem telepített erdők, a nem művelhető hegyoldalak, a lápos, mocsaras területek, ősgyepek, szikes területek, a nádasok (nádkitermelés nélkül), az árterek, a tavak, a folyóvizeket kísérő parti szegélyek stb.
Felkultúr ökoszisztémák az olyan életközösségek, amelyek életébe az ember termelési céllal már beavatkozott, és ezáltal gazdasági tevékenységének értéke növekedett. E beavatkozás azonban az életközösségek önszabályozó-önfenntartó képességét nem károsítja. Ide tartoznak a telepített erdők, a gyepek, a legelők, a rétek, az olyan nádasok, ahol nádkitermelés folyik, és ilyenek az újabban kialakított parkerdők is.
Kultúrökoszisztémák a gazdasági és településrendezési célú ültetvények, gazdasági és kedvtelési célú tenyészetek. Ezekhez olyan további növény- és állattársulások csatlakoznak, amelyek életfeltételeikben az elsődleges célnak feltétlenül alárendeltek. Ide soroljuk a termesztett növényekkel borított területeket, a parkokat, a kerteket, a városi zöldfelületeket, a gyümölcsösöket stb.
A kultúrökoszisztémák alapvető elemeit, ezek összetételének arányait az ember céltudatosan állapítja meg. Természeti-környezeti értékük stabilitásuktól függ. Állandó fenntartásuk rendszeres emberi tevékenységet igényel.
A világon a szárazföldi ökoszisztémák megoszlása a következő: erdő 28%, gyep 17%, szántóföld 10%, sivatag, félsivatag, eljegesedett terület, települési terület együttesen 45%.
Az ökoszisztémák létezése és működése az élet és az emberiség fennmaradásának alapja. Minden egyes ökoszisztémában az élőlényeknek három, egymástól eltérő funkciót betöltő csoportja van jelen:
1. Termelő vagy producens szervezetek (zöld növények, melyek fotoszintézis útján a szervetlen anyagból szerveset állítanak elő, amely az állatok és az emberek táplálékának alapja).
2. Fogyasztó vagy konzumens szervezetek (állatok és gombák, amelyek kész szerves anyagot fogyasztanak).
3. Lebontó vagy dekomponáló szervezetek (különféle mikroorganizmusok, baktériumok, amelyek az elpusztult növényi és állati maradványokat, az ember anyagcseréjének végtermékeit elemi részekre bontják le, a szerves anyagot a növények által ismét hasznosítható szervetlenné alakítják).
Az élőlények ily módon összefüggő táplálékláncot alkotnak, és ez az ökoszisztéma legfontosabb pillére. A tápláléklánc egymást követő láncszemeiben az egyedek száma törvényszerűen csökken. Egy adott környezeti rendszer élővilága tehát piramis formájában ábrázolható.
Az életközösségben a környezeti rendszerbe került anyagok és energiák mozgása, folyamatos áramlása állandó, megszakítás nélküli körforgást képez.
A legtöbb emberi beavatkozás jelentősen megzavarja, megváltoztatja vagy elpusztítja a természetes ökoszisztémákat. A kipusztulás természetesen az élet velejárója az élet keletkezése óta. A jelenleg élő néhány millió faj a valaha élt mintegy félmilliárd túlélője. A múltban csaknem valamennyi faj kipusztulása természetes folyamatok következménye volt, napjainkban viszont a kipusztulás fő oka az emberi tevékenység.
Egy faj átlagos élettartama mintegy 5 millió év. A legújabb becslések szerint az elmúlt 200 millió év során egymillió évenként 900 ezer faj pusztult ki, a kipusztulás átlagos mértéke tehát a múltban átlagosan évi 1 faj volt (kerekítéssel). A jelenlegi, ember által előidézett mérték többszázszor nagyobb, és akár többezerszeres is lehet.
Nincsenek pontos adataink a kipusztulás jelenlegi üteméről, mivel a pusztuló fajok többségét alig ismerjük, pl. a trópusi erdők rovarfajai esetében. A trópusi őserdők a Föld szárazföldjének csak 6%-át borítják, de az összes faj legalább felének szolgálnak élőhelyül (ami legalább 5 milliót jelent, de lehet akár 30 millió is). A még meglevő kifejlett trópusi erdők csak 900 millió hektárt tesznek ki az egykor meglevő 1,5–1,6 milliárd hektárral szemben. Mintegy 7,6-10 millió hektár semmisül meg egy évben, és további legalább 10 millió hektárt tesznek tönkre évente.
Mindenesetre erősödik az a tudományos felismerés, amely szerint égitestünkön soha nem volt ilyen mértékű fajpusztulás. Vita folyik azonban a pusztulás méretéről és az azzal járó kockázatokról is. A világ épp azokat a fajokat veszíti el, amelyekről keveset vagy semmit sem tudunk. A fokozódó tudományos érdeklődés viszonylag új, és a rendelkezésre álló adatbázis csekély, de azért évről évre gyarapodik kutatási jelentésekkel és műholdfelvételekkel.
Az emberi jólét szempontjából fontos fajok nem korlátozódnak a mezőgazdasági haszonnövények és -állatok vadon élő rokonaira. A giliszták, méhek, termeszek és más hasonló fajok – az egészséges producens ökoszisztémákban játszott szerepük szerint – sokkal fontosabbak lehetnek.
A fajok védelmét nemcsak gazdasági szempontból kell megítélni. Az esztétikai, etikai, kulturális és tudományos megfontolások bőven indokolják a természetvédelmet. A fajok génanyagában rejlő gazdasági érték azonban önmagában is elegendő lehet a fajok megőrzésének igazolásául. Az amerikai mezőgazdasági minisztérium becslése szerint a növényi eredetű génanyagok évente átlagosan mintegy 1%-kal növelik a termelékenységet, és ez nettó áron számolva meghaladja az 1 milliárd dollárt. Hasonlóképpen járulnak hozzá a vadon élő fajok a gyógyszeriparhoz is. A készítmények fele vadon élő szervezetekből származik. A gyógyszerek és gyógyszeripari készítmények becsült kereskedelmi forgalma (a nem receptköteles anyagokat is beleértve) a világon meghaladja az évi 40 milliárd dollárt. Az ipar ugyancsak hasznot húz a vadon élő növény- és állatfajokból. Ezekből származnak a gumik, az olajok, a gyanták, a festékanyagok, a csersav, a növényi zsírok és viaszok, a rovarirtók és sok más nyersanyag. Egy amerikai professzor megállapítása szerint olyan korba érkeztünk, amikor a genetikai gazdagság – különösen a trópusi erdőké, amelyek mostanáig viszonylag hozzáférhetetlen tőkének számítottak – egyre inkább valutáris értékké válik.
A világnak a fajok és természetes ökoszisztémák terén meglevő adottságait rövidesen az egész emberiség javára védendő és kezelendő kincsként fogjuk tekinteni, s ez szükségképpen a nemzetközi politikában is éreztetni fogja hatását. A probléma lényege az, hogy gyakran ellentmondás van az egyes országok rövid távú gazdasági érdekei és a világ népeinek hosszú távú harmonikus fejlődése és potenciális gazdasági érdekei között. Ezért új szemléletmódra is szükség van, amely az „előrelátás és megelőzés” gondolatában fogalmazható meg. Ez azt jelenti, hogy a fejlesztési elveket összhangba kell hozni a Föld rendkívül értékes biológiai változatosságának megőrzésével.
Gazdaságilag vonzóbbá kell tenni a vadon élő fajok és ökoszisztémáik megőrzésére irányuló törekvéseket. Nemzeti szinten a kormányoknak mérlegelniük kell politikájuknak a különböző ágazatokra gyakorolt hatását, felülvizsgálva az olyan területekre vonatkozó programokat (pl, a mező-, erdőgazdaság és településfejlesztés, az ökoszisztémákat jelentősen veszélyeztető nagyberuházások), amelyek közrejátszanak a fajok élőhelyeinek tönkretételében és elpusztításában. A fajok és ökoszisztémák megóvása a harmonikus fejlődés nélkülözhetetlen előfeltétele, és a jövő záloga.
A Földünkön élő fajok ismert és becsült száma
Az állat- és növényvilág veszélyeztetettsége Európában
Fajok száma egyes országokban
Veszélyeztetett fajok száma egyes országokban
Növényfajok várható kipusztulása a latin-amerikai esőerdőkben
Vadászható fajok állománya egyes országokban
Vadászható fajok kilövési adatai egyes országokban (db)
A főld erdőállománya 1980 körül (millió ha)
Az erdőkárosodás becsült mértéke Európában, 1986
Az erdőterület megoszlása Magyarországon korosztályonként és fafajonként, 1986
Kipusztult, eltűnt és veszélyeztetett állat- és növényfajok Magyarországon
Védett területek egyes országokban* (ezer ha)
A magyar természetvédelem összefoglaló adatai, 1987. dec. 31.
Magyar környezetvédelmi szervek és szervezetek
