Bányászat és nyersanyagtermelés | Tények Könyve

Bányászat és nyersanyagtermelés

A nyersanyagpiacokon 1987-ben végbement fejlemények merőben eltértek az utóbbi években megszokottól. Az iparosodás előrehaladtával, az anyagtakarékos technológiák térhódításával a gazdasági szakértők az ipari nyersanyagok iránti kereslet fokozatos gyengülését az olcsóbb helyettesítők szerepének erősödését jelezték előre. Ez összességében lépcsőzetes áresést kellett hogy eredményezzen. Az 1987 első felében napvilágot látott elemzések valóban még nyomott árakról, bőséges készletekről és lanyha keresletről számoltak be, a második negyedév végétől azonban gyökeres változások következtek, nagyarányú áremelkedéseket vonva maguk után.

A szakértők a legtöbb ipari nyersanyag árjavulása mögött legalább akkora szerepet tulajdonítanak a tényleges piaci szükségletnek, mint a kedvezőtlen pénzügyi folyamatok kivédésének, illetve a spekulációnak.

Meglepő javaslatot tett a nyers anyagok eddigi szerepének növelésére James Baker amerikai pénzügyminiszter, aki szerint a természeti kincseknek a jövőben fontosabb szerephez kell jutniuk a nemzetközi monetáris folyamatok szabályozásában. A Nemzetközi Valuta Alap őszi közgyűlésén javasolta olyan új nyersanyagindex kidolgozását, amelyet a pénzpiacok mindenkori állapotának elemzésénél lehetne felhasználni. Baker javaslata szerint a nyersanyagok meghatározott körét felölelő mutatót elsősorban az infláció mérésénél és a valutaárfolyamok meghatározásánál kellene figyelembe venni.

A legtöbb gazdasági szakértőt – és bányatulajdonost – azonban inkább az izgatja: meddig tart az 1987-ben megindult nyersanyagpiaci konjunktúra? Nyugatnémet szaklapokban például kérészéletűnek minősítik, amit azzal indokolnak, hogy az ipari termelés némi élénkülésének csak rövid távon lehetett árfelhajtó hatása a nyersanyagpiacokon. A készletek garantálása végett a legtöbb ipari nyersanyag-felhasználó 1987 végén a nemzetközi méretű felvásárlási lázban túlbiztosította magát, így 1988-ban várhatóan kevesebbet rendel.

Az 1987. évi nyersanyagpiaci konjunktúra igazi haszonélvezői a színesfémbányák voltak. A rézpiacon szinte árrobbanás következett be az élénk kereslet nyomán gyorsan apadó készletek, illetve különböző termelési fennakadások miatt. A rézárak egy év alatt közel kétszeresükre emelkedtek. Különösen nagy volt a hiány a jó minőségű fémből.

A fogyasztók számára legkedvezőtlenebb helyzet az amerikai piacon alakult ki, ahol az utóbbi hónapokban szinte naponta emelték az árakat. Az árfelhajtó tényezőkhöz sorolhatók a különféle munkabeszüntetések is, amelyek közül a leghosszabb a kanadai Noranda ércfeldolgozójában lezajlott 3 hónapos sztrájk volt. Peru rézbányáiban és -kohóiban is sorozatos sztrájkok hátráltatták 1987 ősze óta a termelést.

A magas rézárak mindenekelőtt a fejlődő országoknak kedveztek. Az árak emelkedéséből egyedül Chile 400 millió dollár többletbevételhez jutott az év során. A dél-amerikai ország teljes rézexportja meghaladta a 2 milliárd dollárt ami devizabevételeinek 40%-át tette ki.

A rézpiaci konjunktúra hatására fokozatosan újra üzemeltetni kezdték a korábban leállított termelő kapacitásokat – ezek összes nagysága a tőkésországokban az utóbbi öt év során elérte az 1,35 millió tonnát. A fejlett országok bányatulajdonosai azonban úgy vélik: nem kell elhamarkodni az újbóli üzembe állítást, mert a jelenlegi magas árszintnek még legalább 1–2 évig fenn kellene maradnia ahhoz, hogy a kapacitásbővítés kifizetődő legyen.

Az ónpiacot még mindig az 1985-ös árösszeomlás befolyásolja az ár hiába volt végig az év során alacsony, ez sem serkentette a felhasználást. A fejlett ipari országok ónfogyasztása 1987-ben mindössze 7 ezer tonnával haladta meg az 1981–85. évek átlagát. Az óntermelők fokozott erőfeszítéseket tesznek az ónfelhasználási lehetőségek gyarapítására. Az ónozott lemez és a forrasztóanyag-gyártás után az ón harmadik legnagyobb alkalmazási területe a vegyipar, az itt felhasznált ón mintegy 30 százalékát a PVC-stabilizátor gyártásában alkalmazzák.

Az ólompiacon az 1987-es átlagár 26 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, ami mögött tényleges fémhiány volt. Ez részben az amerikai kontinens északi részén lezajlott sztrájkok számlájára írható. A közel két éve tartó hiányt 1988-ra kiegyensúlyozott piac váltotta fel. A fogyasztás továbbra is erőteljesen függ az autóakkumulátor-gyártók keresletétől, mivel az ólom versenyképes helyettesítő anyagát e téren még nem kísérletezték ki.

Jóval lanyhább volt az üzletmenet az év folyamán a horganypiacon, ahol az árak a kínálat fennakadása ellenére sem mutattak különösebb dinamizmust. A nyilvántartott éves tőzsdei átlagár mindössze 6 százalékkal volt magasabb az egy évvel korábbinál. Az alapvető keresleti-kínálati viszonyok ugyanis határozottan a piactelítettségére utalnak, mivel a még mindig növekvő termelés nem párosul a felhasználás hasonló mérvű bővülésével. A horganytermelők csupán egyetlen számukra kedvező tény fennmaradásában bízhatnak: abban, hogy a horgany versenyképessége számottevően javul fő versenytársával, az alumíniummal szemben. 1985-ben az alumínium 1,3-szer volt drágább a horganynál, jelenleg viszont már 2,3-szer olyan drága.

A közelmúltat tekintve a színesfémpiacok közül legjobban az alumíniumtermelők örülhettek. A könnyűfém ára ugyanis 1987 eleje óta másfélszeresére emelkedett. A legtöbb alumíniumtermelő a kedvező értékesítési lehetőségek fennmaradására számít a következő időszakban is. Szakértők szerint azonban a gazdasági növekedés várható lassulása legkorábban 1988 végén már az alumíniumpiacon is a lanyhulás jeleit válthatja ki. Mindenesetre a legtöbb termelő úgy döntött, hogy a konjunktúra idején is csak a valóban hatékonyan üzemeltethető, de korábban leállítani kényszerült kapacitását indítja be újra.

A nemesfémek a múlt évben csalódást okoztak a befektetőknek. 1987 áprilisában még biztos befektetési lehetőséget ígértek, amikor tőzsdei jegyzésük rövid időn belül megduplázódott, ez a drágulás azonban utólag átmenetinek bizonyult. Az év végére jelentős áresés következett be, amit az októberi értéktőzsdei összeomlás talán még fel is erősített. Ennek hatására a befektetők tömegesen akartak szabadulni készleteiktől, ami további ársüllyedéshez vezetett.

Az energiahordozók közül a szén még mindig az 1973–75-ös, illetve az 1980–82-es olajválság idején elkezdődött reneszánszát éli, annak ellenére. hogy időközben az olajárak rendkívül alacsony szintre zuhantak. Szakértők szerint a közeljövőben szerepét még tovább növelő szén nem az olaj, hanem az atomenergia rovására hódít nagyobb teret.

A világ szénkereskedelme egyébként 1987-ben 1,4 százalékkal 341 millió tonnára nőtt. A szén világforgalmában erőteljes vásárlói piac alakult ki, az árak mozgását ez határozza meg. 1987 első felében a zárak rendkívül nyomottak voltak; az év hátralevő részében ugyan valamelyest javultak, de a tényleges önköltséget nem fedezték. Emiatt azokban az országokban, ahol a földtani körülmények egyébként sem kedveznek a kitermelésnek, például az NSZK-ban és Nagy-Britanniában, a széntermelés radikális mérséklésére tesznek intézkedéseket.

Ami az ezredfordulóig szóló szénpiaci kilátásokat illeti: az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának becslései szerint a világ kőszén- és barnaszénszükséglete az 1980. évi 2760 millió tonnáról 1990-re 3537 millió, 2000-re pedig 4482 millió tonnára nő, ami éves átlagban 2,5 százalékos bővülést jelent.

Földgázból 1987-ben a legtöbbet az NSZK importálta. Japánt is megelőzve. A földgázexportőrök között a Szovjetunió áll az élen, részesedése a nemzetközi forgalomban eléri az egyharmadot. A múlt évben az egész világon felhasznált 1885 milliárd köbméter földgáz 30 százalékát az ipar, 25 százalékát a háztartások és a kisipar, 23 százalékát az erőművek, 15 százalékát pedig energiaforrásként az olaj- és a gázipar használta fel. A fennmaradó 7 százalék a vegyipar alapanyagául szolgált. Az ezredfordulóra a kereslet feltehetően 40 százalékkal haladja meg a jelenlegit. Ezen belül azonban Észak-Amerika és Nyugat-Európa részesedése a jelenlegi 70 százalékos arányról 50 százalékra csökken – jósolják a szakértők.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem