DÉL-KOREA
DÉL-KOREA
Koreai Köztársaság
Daehan-Minkuk (koreai nyelven)
Kelet-Ázsia
Földrajz: Terület 98 484 km2, Magyarországnál valamivel nagyobb. Fekvés: K-Ázsia É-i részén. Szomszédai: KNDK (É). Felszín: A Sárga-tenger partvidékén főleg síkság: K-en hegyvidék, DNy-on alacsony dombvidék. Legmagasabb pont: Halla-san (1950 m). Legjelentősebb folyók Han, Raktong.
Népesség: Lakosság (*1987): 42 030 000. Életkor szerint: 0–14: 36,0%: 15–59: 57,3%; 60–: 6,7%. Népsűrűség: 426,8/km2. Etnikai csoportok: koreai 98%; tunguz, kínai, mongol, japán. Nyelvek: koreai (hiv.), angol. Vallások: buddhista, konfuciánus, keresztény. Városi lakosság: 64%. Főváros: Szöul (1985): 9 645 824. Városok (1984): Puszan 3 516 768; Tegu 2 030 649; Incshon 1 387 475.
Államforma: köztársaság. Államfő: Cson Tu Hvan (szül. 1931. jan. 18.). Kormányfő: Kim Csong Jul (1987. júl. óta). Nemzeti ünnep: márc. 1., aug. 15.
Gazdaság: Pénznem: dél-koreai von (1989. jún. 661,94 = 1 USD), GDP (1987): 1209 Mrd USD. GDP/fő (1987): 2874 USD. Gazdasági növekedés (1987): 11,7%. Adósságszolgálat a GNP %-ában (1985): 8,6. Adósságszolgálat az export %-ában (1987): 12,23. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1986): 5,5. Fogyasztói árváltozások (1987): 3,2%. Munkanélküliség (1987): 3,1%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 30%; ipar és bányászat 21%. Export (1987): 47 Mrd USD. Főbb exportcikkek: textília, gép, berendezés, hajó, híradás- és számítástechnikai berendezés. Főbb exportpartnerek: Egyesült Államok 40%, Japán 15,6%, Hongkong 5%, NSZK 3,6%. Import (1987): 41 Mrd USD. Főbb importcikkek: kőolaj, kőolajtermék, vegyipari termék, nyersanyag, gép, berendezés. Főbb importpartnerek: Japán 33%, Egyesült Államok 21%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1986): 6324 km, ebből villamosított: 441 km. Közúti hálózat (1986): 53 653 km. Gépjárművek (1986): személygépkocsi: 664 226; egyéb gépjármű: 627 228. Főbb kikötők: Puszan, Ulszan, Incshon. Hírközlés: Tv (1984): 8,1 M. Rádió (1984): 10,2 M. Telefon (1986): 7 521 000. Napilap (1985): 171/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1986): férfiak 65,2, nők: 71,5 év. Születés (1986): 21,8‰. Halálozás (1986): 6,3‰. Népességnövekedés (1986): 1,5%. Csecsemőhalandóság (1985): 30,0‰. Kórházi ágyak (1986): 107 907. Orvosok (1986): 35 657 (+ 5995 fogorvos). Egy orvosra jutó lakosok (1981): 1440.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1987): 92%. Iskolakötelezettség: 6–12 éves korig.
Az 1948 aug. 8-án kikiáltott köztársaság 1965–72 között az amerikaiak mellett kötelezi el magát a vietnami háborúban, így adja vissza a koreai háború alatt kapott kölcsönt. Pak Csong Hi tábornok-elnök 1972-ben alkotmányt hagyat jóvá, amely meghatározatlan időre biztosítja hivatalát. 1979. okt.-ben a titkosszolgálat vezetője meggyilkoltatja az elnököt. Miután néhány hónapra civil politikus veszi át a kormányzást, 1980. aug.-ban Cson Tu Hvan, a rendszer „erős embere” választatja magát elnökké. Az ellenzék vezérét (Kim Dze Dzsung) halálra ítélik, de nemzetközi tiltakozás hatására kegyelmet kap. Hiába szerez Cson Tu Hvan többséget pártjának az 1985. febr.-i választásokon, egyre erősödik a rendszer ellen tiltakozók tábora. A sokasodó diák-és utcai tüntetések miatt a rendszer 1987-ben engedményekre kényszerül: kiszabadulnak a politikai foglyok, felújul az alkotmányvita, s az év végére általános és közvetlen elnökválasztásokat hirdetnek meg. Ebben az ellenzék képviselői is indulhatnak. Az 1987-es új alkotmány megfosztja az államfőt a parlament feloszlatásának jogától, a hadsereget pedig semlegességre kötelezi. A dec.-i választásokon Ro Te Vu, Cson Tu Hvan jelöltje nyeri el a legtöbb szavazatot. A 2 ellenzéki vezető együttesen több voksot szerez, de Kim Dze Dzsung és Kim Jung Szam egymással is vetélkedik az elnöki posztért. Ro Te Vu 1988-ban igyekszik megbékíteni az országot, hogy az olimpia kezdetére – amelyre 161 ország jelentkezik a NOB-határidőig – helyreálljon a belső béke. A politikai zavargások idején a gazdaság szinte töretlenül fejlődik. D-Korea exportrohama egyes iparcikkeknél már Japán pozícióit fenyegeti. Az 1988 ápr.-i parlamenti választásokon az elnök elveszíti többségét a parlamentben. A sztrájkok és a tüntetések az olimpia előtt sem szünetelnek. 1989-ben sem szűnnek meg teljesen a zavargások. Eközben az ország politikailag is nyit a szocialista országok felé.
