JUGOSZLÁVIA
JUGOSZLÁVIA
Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság
Socijalistièka Federativna Republika Jugoslavija (szerbhorvát, macedón, szlovén nyelven)
Európa
Földrajz: Terület: 255 804 km2, Magyarországnál majdnem 3-szor nagyobb. Fekvés: DK-Európában a Balkán-félsziget földközi-tengeri partján. Szomszédai: Olaszország (Ny), Ausztria, Magyarország (É), Románia, Bulgária (K), Albánia (D), Görögország (DK). Felszín: Háromnegyed részén a tengerből meredeken kiemelkedő karsztos hegylánc, amely termékeny medencéket zár közre. Partvidéke erősen tagolt. Legmagasabb pont: Triglav (2863 m). Legjelentősebb folyók: Dunav (Duna), Sava (Száva), Tisa (Tisza). Legnagyobb tavak: Ohridi-tó, Preszpa-tó, Shkodriai-tó.
Népesség: Lakosság (*1987): 23 410 000. Életkor szerint: 0–14: 23,5%; 15–59: 63,7%; 60–: 12,8%. Népsűrűség: 91,5/km2. Etnikai csoportok: szerb 36%; horvát 20%, albán; 11%; bosnyák 9%; szlovén 8%; macedón 6%; montenegrói 2,6%; magyar 2%, román, szlovák, török. Nyelvek: szerb (hiv.), horvát (hiv.), macedón (hiv.), szlovén (hiv.), albán, magyar. Vallások: görögkeleti 41%, r. kat. 32%, mohamedán 12%, protestáns, vallás nélküli 12%. Városi lakosság: 45%. Főváros: Beograd (Belgrád) (1981): 1 470 073. Városok (1981): Zagreb (Zágráb) 1 174 512; Skopje 506 547: Sarajevo 448 500.
Államforma: szövetségi köztársaság. Államfő: Janez Drnovsek (1989. máj. óta). Kormányfő: Ante Markovics (1989. jan. óta). Nemzeti ünnep: nov. 29.
Gazdaság: Pénznem: dinar (jugoszláv dinár) (1989. jún.: 15 624,31 = 1 USD). GDP (1988): 71 Mrd USD. GDP/fő (1988): 2989 USD. Gazdasági növekedés (1988): –2,5%. Adósságszolgálat a GDP %-ában (1988): 4,4. Adósságszolgálat az export %-ában (1988) 18,8. Adósság/fő (1988): 1013 USD. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1985): 3,7. Fogyasztói árváltozások (1988): 230%. Munkanélküliség (1987): 13,6%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 30%. Export (1986): 7,2 Mrd USD. Főbb exportcikkek: élelmiszer, dohány, cement, bauxit, ólom-, réz-, cinkérc, fa, gép, szállítóeszköz. Főbb exportpartnerek: Szovjetunió 30%, Olaszo. 9%, NSZK 9%, Egyesült Államok 5%. Import (1986): 8,3 Mrd USD. Főbb importcikkek: energia, gyapot, gyapjú, vegyipari termék. Főbb importpartnerek: Szovjetunió 16%, NSZK 15%, Olaszo. 8%, Egyesült Államok 6%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1985): 9283 km; ebből villamosított: 3534 km. Közúti hálózat (1986): 104 182 km, ebből burkolt: 69 401 km; autópálya: 720 km. Gépjárművek (1985): személygépkocsi: 2 957 116; egyéb gépjármű: 232 020. Főbb kikötők: Rijeka, Split, Dubrovnik. Hírközlés: Tv (1985): 4,1 M. Rádió (1985): 4,5 M. Telefon (1986): 3 598 000. Napilap (1986): 107/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1983): férfiak: 68,0; nők: 73,0 év. Születés (1985): 16,0‰. Halálozás (1985): 9,0‰. Népességnövekedés (1985): 0,7%. Csecsemőhalandóság (1985): 30,0‰. Kórházi ágyak (1986): 142 579. Orvosok (1986): 51 775. Egy orvosra jutó lakosok (1981): 670.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1985): 90%. Iskolakötelezettség: 7–15 éves korig.
A II. világháború után a szocialista táborban éveken át elszigetelt ország az 50-es évek végétől minden szomszédjával normalizálja kapcsolatait. Végül 1975-ben Olaszországgal egyezik meg arról, hogy Jugoszlávia lemond Triesztről, a várost környező terület viszont a balkáni ország fennhatósága alá kerül. Bulgáriával még ma is kisebb nézeteltérések vannak Macedónia kapcsán. Az évtizedeken át vezető szerepet betöltő korábbi partizánhőst, Tito marsallt az 1974-es új alkotmány alapján összeült kétkamarás parlament életfogytiglani elnökké kiáltja ki. Josip Broz Tito halála után (1980. máj.) a törvényhozók a kollektív vezetés elvét fogadják el, miszerint az állam, a parlament és a párt – a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége – vezetője évenként változik, a miniszterelnöki poszt viszont 4 évre szól. 1986. máj.-ban Sinan Hassani, albán nemzetiségű politikus az államelnök, a történelemben először nem szláv vezető. 1987. máj.-tól a macedón Lazar Mojszov lép a helyére. A kormány vezetését Branko Mikulić veszi át Milka Planinctól, hogy a növekvő inflációval (1987-ben több mint 100%), a gazdaság rendkívüli gondjaival megbirkózzék. Szigorú intézkedései következtében (bérbefagyasztás) 1987. márc.-ban tüntetésekre kerül sor, a kormány néhány tervét visszavonja. 1988. febr.-ban Belgrádban először találkoznak a balkáni térség külügyminiszterei. Máj.-ban hatályon kívül helyezik az 1987. okt.-ben bevezetett bérbefagyasztási intézkedéseket. A parlament elveti a horvát és a szlovén képviselők bizalmatlansági indítványát. Ez az első eset az országban arra, hogy a kormány gazdaságpolitikáját egy csoport a parlamentben ily módon kérdőjelezi meg. Az elnök 1988-ban Raif Dizdarević. 1989. jan.-ban Ante Markovics áll a kormány élére, miután elődje lemond. Febr.-tól súlyos összetűzések zajlanak Koszovóban, mígnem márc.-ban Belgrád megszünteti az autonóm köztársaság jogi önállóságát. Máj.-tól az új elnök Janez Drnovsek; a gazdasági szakértőként ismert politikus az eddigi legfiatalabb jugoszláv államfő, akit a soros szlovének első ízben közvetlenül választanak meg. Szept.-ben a szlovén parlament arról határoz, hogy adott esetben a köztársaság kiválhat Jugoszláviából.
