ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia
ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia
Angolul: United Nations Conference for Trade and Development (UNCTAD)
Franciául: Conférence des Nations Unies sur le Commerce et le Développement
Főtitkár: Kenneth K. S. Dadzie (Ghana)
Székhely: Genf (Svájc)
Postacím: Palais des Nations, 8–14, Av. de la Paix, 1211 Genève 10
Tel.: [41] (22) 734-60-11
Az ENSZ a nemzetközi kereskedelem szabályainak, normáinak kialakításával, a kereskedelem és a világgazdaság összefüggéseivel, a fejlődő országok megsegítésével és a kormányok kereskedelempolitikájának összehangolásával az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferencia kereteiben foglalkozik. Az első konferenciát az ENSZ-közgyűlés 1964-ben hívta össze Genfben, s még ugyanabban az évben elhatározták, hogy az UNCTAD-ot a Közgyűlés egyik szerveként állandósítják. A konferencia eddig 7 alkalommal ülésezett: Genf (1964), Új-Delhi (1968), Santiago de Chile (1972), Nairobi (1976), Manila (1979), Belgrád (1983), Genf (1987). A szervezet munkájában az ENSZ tagállamai és a nem tagállamok is részt vesznek, tevékenységét az ENSZ rendes költségvetéséből finanszírozzák.
1. Az UNCTAD figyelmének középpontjában a nyersanyagproblémák és a nyersanyagok világpiacának stabilizálása áll. A nairobi konferencián határoztak egy ún. integrált nyersanyagprogram megteremtéséről és a program pénzügyi eszközeit biztosító közös pénzalap létesítéséről. A program fő célja a nyersanyagárak stabilizálása a világpiacon ún. ütközőkészletek mozgatásával, a készleteknek a világpiacon való értékesítésével (áruhiány miatti áremelkedés esetén), ill. újabb készletek felvásárlásával (árufeleslegek miatt bekövetkező árcsökkenés esetén). A program 18-fajta nyersanyagot, ill. mezőgazdasági terméket ölel fel.
2. Preferenciák: az 1968-ban, az új-delhi UNCTAD-konferencián kezdeményezett általános preferenciális rendszer lényege: a fejlett tagországok egyoldalúan vállalják, hogy a legnagyobb kedvezményes elbánásban alkalmazott vámtételeknél alacsonyabb vámokat alkalmaznak a fejlődő országokból származó késztermékek behozatalában.
3. Pénzügyi-valutáris kérdések: a nemzetközi adósságválság és a kereskedelem összefüggései, a krónikus fizetésimérleg-hiányok hatása a kereskedelemre, a hosszú távú hitelek feltételeinek alakítása; a nemzetközi pénzügyi-monetáris rendszer működési zavarai és reformjának szüksége.
A 70-es évek első felében a világ élelmiszerellátása feszültté vált. 1968–74 között különösen a szárazság miatt rendkívüli hiányhelyzet alakult ki a fejlődő országokban; az élelmiszerkészletek jelentősen csökkentek, az árak pedig növekedtek. Az ENSZ-közgyűlés 1974-ben élelmezési világkonferenciát hívott össze Rómában abból a célból, hogy a gazdasági fejlesztés és a nemzetközi gazdasági együttműködés széles összefüggéseibe illesztve hosszú távú stratégiát dolgozzon ki a világ élelmiszer-ellátásának biztosítására. A 133 ország részvételével megtartott konferencián több új szervet és szervezetet hoztak létre: megalakították a Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alapot (International Fund for Agricultural Development – IFAD), amely szakosított szervezetként működik; létrehozták a Világélelmezési Tanácsot (World Food Council) és az élelmezés biztonságával foglalkozó bizottságot.
A miniszteri szintű, 36 tagú Világélelmezési Tanács (Magyarország is tagja) eddigi tevékenysége során javaslatokat dolgozott ki a világ élelmiszer-ellátásának javítására, az egyes országok mezőgazdasági és élelmiszer-termelésének fellendítésére, a nemzetközi együttműködés kiszélesítésére, ajánlásokat tett az éhínség leküzdését célzó nemzetközi segélyprogramokra, s közreműködött e programok összehangolásában.
