Univerzális és szelektív megoldások
Univerzális és szelektív megoldások
A javak és szolgáltatások szociálpolitikai célú elosztása univerzálisan vagy szelektíven történhet. Univerzálisnak nevezzük azt a rendszert, amely mindenki számára (állampolgári jogon vagy a lét jogán) egységes mértékű hozzájutást biztosít. A hozzájutók szelektálása többféle dimenzió mentén képzelhető el. Ilyenek: életkor (pl. csak időseknek vagy csak gyermekeknek); település (pl. csak adott településen élőknek); munkaviszony (pl. csak állami munkáltatóknál dolgozóknak); jövedelem (pl. csak meghatározott jövedelem alattiak számára).
Ez utóbbi szelekciós szempont a leggyakoribb (a szociálpolitika a „rászorulóknak” járjon), ám ez veti fel a legtöbb problémát is.
A szelekció lehet egyedi, amikor a juttatás egyedi elbírálás alapján adható; valamint normatív, amikor meghatározott feltételek fennállásakor jár.
A szelekció nemcsak a hozzájutók, hanem a juttatások szelektálását is jelentheti. Általában a hátrányos helyzetűek pozitív diszkriminációja a jellemző, de előfordul ún. „teljesítményarányos” „szociálpolitizálás” is, amikor az előnyös helyzetűek a kedvezményezettek (így pl. az adóalapból adott személyijövedelemadó-kedvezmény vagy a családijövedelemadó-rendszer, amely a magasabb jövedelmű egyének, családok számára kedvezőbb).
Az univerzális, ill. a rászorultakat szelektíven segítő rendszerek jellemzői:
Univerzális rendszer
|
Szelektív rendszer
|
|---|---|
– újraelosztás-igényes, mert attól is elvesz, akinek később visszaad;
– az emberek adó- és járulékellenesek;
|
– a szűkös forrásokat célzottan a rászorulóknak biztosítja;
|
– drága, mert az is kap, aki nem rászorult;
|
– drága, mert a központosított jövedelem egy jelentős része
a rászorultság vizsgálatára, adminisztrációra fordítódik;
|
– nem veszik figyelembe a kedvezményezettek helyzetének
specialitásait (egyenlő bánásmód);
|
A rászorultság vizsgálata megalázó, stigmatizáló;
– figyelembe vehetők speciális hátrányok;
|
– elvileg nem maradhat ki senki;
|
– a jogtudat hiánya, a rászorult felderítésének hiánya vagy a
szelekció „hibás” meghatározása miatt többen kimaradhatnak;
|
– csak egyénre irányul, holott a fogyasztás valódi egysége a család;
|
– a család meghatározása nehéz, és a család állandóan változik;
|
– a jövedelmek egyenlőtlensége nem mérséklődik
(esélyegyenlőség);
|
– a jövedelmek egyenlőtlensége mérsékelhető
(kimeneti egyenlőség);
|
– a szolidaritás érzését növeli;
– az emberek szívesebben fizetnek akkor, ha abból ők is
részesedhetnek, nemcsak a rászorulók;
|
– a szolidaritás érzése csökken
(a társadalom megosztott: rászorulókra és rá nem szorulókra);
– hátrányosan érinti a megtakarítókat;
|
– az adott garantált jövedelem mellett lehetőséget ad egyéb
jövedelemszerzésre is;
– megelőzheti a jövedelmi hátrány következtében kialakuló
problémákat.
|
– ellenösztönző a munkára (ha nő a jövedelem,
csökken a társadalmi juttatás);
– csak utólag és későn reagál a jövedelemhiányra;
– az „igazi” rászorultság elvileg megállapíthatatlan.
|
