Gyermek- és ifjúságvédelem
Gyermek- és ifjúságvédelem
A gyermek- és ifjúságvédelem társadalmi funkciója igen tágan úgy határozható meg, mint azon külső beavatkozások összessége, melyek arra irányulnak, hogy a felnövekvő nemzedék minden tagjának személyiségfejlődése az elfogadott társadalmi felfogás és normák érdekében végül is elérje célját: a társadalmi beilleszkedést.
A gyermekvédelem fogalmát többféle értelemben használjuk. Leggyakrabban azt a speciális gyermekvédelmi tevékenységet értjük rajta, amely az elárvult, saját családját nélkülözni kényszerülő gyermekek gondozására-nevelésére, ill. valamilyen ok miatt veszélyeztetett gyermek és fiatalkorú felkarolására, pártfogására, védelmére irányul.
A speciális gyermekvédelem csupán része a tágabb tartalmú általános gyermek- és ifjúságvédelemnek, amely kiterjed a gyermekek és fiatalok szocializációjában szerepet játszó intézményekre (család; egészségügyi, oktatási-nevelési intézmények stb.), és felöleli az ifjúság nevelésének minden területét.
Az általános gyermek- és ifjúságvédelem tehát a gyermek- és ifjúkori szocializáció épségén őrködik, kiszűri, közömbösíti az ártó hatásokat. Ha a hiány- vagy a károsító tényezők tömegméretekben, vagy tendenciaszerűen fordulnak elő, akkor hátterükben a társadalmi-gazdasági változások feszültségeiből törvényszerűen következő okokat kell keresni. Ilyen esetekben a beavatkozás is csak társadalmi méretekben lehetséges (átfogó szociálpolitikai, népesedés-, oktatáspolitikai intézkedések útján).
Az így értelmezett általános gyermek- és ifjúságvédelemnek a megelőzés, a támogatás az alapvető tevékenységi területe, míg a speciális gyermekvédelem a már bekövetkezett bajok orvoslására, a veszélyeztetett helyzet megszüntetésére, ill. az utógondozásra összpontosul.
