Oroszország és a Szovjetunió 20. századi története | Tények Könyve

Oroszország és a Szovjetunió 20. századi története

A kronológiák korát éljük, legalábbis ami a kelet-európai közelmúlt történéseit illeti. Manapság ugyanis legalább annyi újdonság, eddig nem ismert tény érkezik a múlt felől, mint amennyi az ismeretlen jövő felől várható. Nem is lehet ez másként ott, ahol a múltat olyannyira kisajátították a mindenkori politika hatalmi szükségletei. Folyik tehát a történelem „felszabadítása”. De az elhallgatott múlt, a retusált történelem csak fokozatosan képes visszafogadni hajdani szereplőit, s talán ennél is lassabban nyerheti vissza a maga valóságos struktúráit. A történészi koncepció (koncepciók!) megformálása, a tények értelmezése (újra- ill. átértékelése) alighanem hosszú évekre ad majd munkát a történészeknek. Az itt közreadott kronológia nem kívánja a tényeket a koncepciók fölé emelni, mindössze arra vállalkozik hogy „melléjük” emancipálja. Kettős értelemben válik így manapság legitim műfajjá a kronológia: egyfelől a megszaporodott tényanyag elrendezésének legkézenfekvőbb kereteként, másfelől a tények visszaállított becsületének kifejezőjeként.

Orosz–szovjet kronológiánk politika-, gazdaság- és kultúrtörténeti „tördelésben” dolgozza fel anyagát. Összeállításához a szerzők szovjet és nyugati publikációkat, a szovjet sajtó közelmúltbeli közléseit egyaránt felhasználták. Ha az olvasó mégis hiányolna bizonyos tényeket, akkor ebben a terjedelmi korlátokon – és a szerzők ki nem zárható figyelmetlenségén – kívül a tudatos szelektálást kell látnia. Rengeteg adat hitelesítése ugyanis ma még megoldhatatlan, s szép számmal akadnak olyanok is, amelyeknek tartalma – más történeti tényekkel összevetve – felettébb kérdésesnek tűnik. A 20. sz.-i orosz-szovjet történelem nem egy eseménye kapcsán máig indokoltabb feltételes módban fogalmazni, mint az állítás önhitt magabiztosságával: erről az olvasó is meggyőződhet, amikor végigolvassa a szovjet fejlődés legdrámaibb évtizedeit bemutató, valóságos mártirológiának tetsző részleteket. A forrásokban szereplő közlések „megszűrésének” oka tehát ezúttal már nem bizonyos történelmi tények eltitkolásának szándéka, hanem éppenséggel a tények hitelének tisztelete – az a törekvés, hogy a sokéves „áltények” és „álszámok” helyébe lehetőleg ne „ellen-áltények” és „ellen-álszámok” kerüljenek.

A kronológia politikatörténeti része szakít – mind az 1917 előtti, mind a szovjet szakaszt illetően – a szűken vett párttörténeti nézőponttal. Az 1917 előtti periódusban megkísérli tényleges történelmi befolyásuk arányában bemutatni a különböző pártokat, ill. érzékeltetni az egypárti politikai rendszer kifejlődését a bolsevik fordulatot követően. Megpróbálja diakronikus rendben felidézni a bolsevik párt hatalomra kerülésével, ill. hatalmának konszolidálásával meginduló szerkezeti változásokat, a bürokratikus hatalomgyakorlás kiépülésének állomásait. Részletesen tárgyalja a 30-as évek koncepciós pereit, a repressziók körét. A II. világháború eseményeit nemcsak hadtörténeti szempontból dolgozza fel, hanem tárgyalja a diplomáciatörténet és a szovjet belpolitika kevésbé ismert eseményeit is. Mindvégig törekszik a jogalkotás és -gyakorlat fejleményeinek rögzítésére is.

A gazdaságtörténeti rész a gazdaság teljesítőképessége mellett folyamatosan tárgyalja működésének jogi szabályozását, szervezeti kereteinek alakulását is. E részben történik utalás a legfontosabb gazdaságelméleti vitákra – s amennyire ezt a műfaj megengedi – a gazdaságpolitika alakulásának értelmezésére is. Mindvégig fontos helyet kap a külgazdasági kapcsolatok lehetőleg sok szempontú (orientáció, volumen, szerkezet) bemutatása is. Itt szerepelnek a népességgel, a társadalom szociális tagozódásával, ill. annak változásaival összefüggő adatok.

A kultúrhistóriai rész nemcsak a szovjet fejlődésben oly meghatározó kultúrpolitika eseményeit rögzíti, hanem igyekszik regisztrálni a legfontosabb irodalmi, képzőművészeti, zenei, filmművészeti alkotások keletkezését is, mégpedig kettős megközelítésben: a maradandó teljesítmények mellett említésre kerülnek a kor eszmeiségét, politikai ritualizáltságát jellemző – nem esztétikai, hanem kor- és politikatörténeti jelzőértékkel bíró – művek is. A századelő gazdag bölcseleti termése is felvételre került, valamint általában a társadalomtudományok olyan dokumentumai, amelyek túlmutatnak a szűken vett szaktudomány keretein. Meglehetős részletességgel jelenik meg a társadalomtudományok viszonylagos autonómiájának felszámolódási folyamata, alárendelődésük a politika legitimációs szükségleteinek. A kultúrtörténeti részbe kerültek – egyebek mellett-az értelmiséget sújtó repressziók, ill. a legismertebb áldozatok, legfontosabb irodalmi és művészeti csoportok megalakulása, a művészi manifesztumok, továbbá az űrtechnika legfontosabb eredményei, a különböző területek orosz, szovjet (ill. emigráns) Nobel-díjasai. E részben tüntettük fel a különösen a 20-as években figyelmet érdemlő politikai irodalom fontosabb dokumentumait is.

Reményeink szerint sikerült a történeti folyamatok tényleges hangsúlyait követő, hiteles kronologikus áttekintést adnunk a 20. sz.-i orosz, ill. szovjet történelemről – bár e munka legfőbb hiányosságát magunk is érezzük: joggal hiányolhatja majd az olvasó e történeti idő értelmező szakaszolását. Ez azonban nem a kronológia feladata: hanem – a kronológiában szereplő tények tiszteletben tartásával – a szaktudományoké.

Oroszország a századfordulón Rövidítések 1900 1901 1902 1903 1904 1905 1906 1907 1908 1909 1910 1911 1912 1913 1914 1915 1916 1917 1918 1919 1920 1921 1922 1923 1924 1925 1926 1927 1928 1929 1930 1931 1932 1933 1934 1935 1936 1937 1938 1939 1940 1941 1942 1943 1944 1945 1946 1947 1948 1949 1950 1951 1952 1953 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 1972 1973 1974 1975 1976 1977 1978 1979 1980 1981 1982 1983 1984 1985 1986 1987 1988 1989

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem