Oroszország és a Szovjetunió 20. századi története

Teljes szövegű keresés

Oroszország és a Szovjetunió 20. századi története
A kronológiák korát éljük, legalábbis ami a kelet-európai közelmúlt történéseit illeti. Manapság ugyanis legalább annyi újdonság, eddig nem ismert tény érkezik a múlt felől, mint amennyi az ismeretlen jövő felől várható. Nem is lehet ez másként ott, ahol a múltat olyannyira kisajátították a mindenkori politika hatalmi szükségletei. Folyik tehát a történelem „felszabadítása”. De az elhallgatott múlt, a retusált történelem csak fokozatosan képes visszafogadni hajdani szereplőit, s talán ennél is lassabban nyerheti vissza a maga valóságos struktúráit. A történészi koncepció (koncepciók!) megformálása, a tények értelmezése (újra- ill. átértékelése) alighanem hosszú évekre ad majd munkát a történészeknek. Az itt közreadott kronológia nem kívánja a tényeket a koncepciók fölé emelni, mindössze arra vállalkozik hogy „melléjük” emancipálja. Kettős értelemben válik így manapság legitim műfajjá a kronológia: egyfelől a megszaporodott tényanyag elrendezésének legkézenfekvőbb kereteként, másfelől a tények visszaállított becsületének kifejezőjeként.
Orosz–szovjet kronológiánk politika-, gazdaság- és kultúrtörténeti „tördelésben” dolgozza fel anyagát. Összeállításához a szerzők szovjet és nyugati publikációkat, a szovjet sajtó közelmúltbeli közléseit egyaránt felhasználták. Ha az olvasó mégis hiányolna bizonyos tényeket, akkor ebben a terjedelmi korlátokon – és a szerzők ki nem zárható figyelmetlenségén – kívül a tudatos szelektálást kell látnia. Rengeteg adat hitelesítése ugyanis ma még megoldhatatlan, s szép számmal akadnak olyanok is, amelyeknek tartalma – más történeti tényekkel összevetve – felettébb kérdésesnek tűnik. A 20. sz.-i orosz-szovjet történelem nem egy eseménye kapcsán máig indokoltabb feltételes módban fogalmazni, mint az állítás önhitt magabiztosságával: erről az olvasó is meggyőződhet, amikor végigolvassa a szovjet fejlődés legdrámaibb évtizedeit bemutató, valóságos mártirológiának tetsző részleteket. A forrásokban szereplő közlések „megszűrésének” oka tehát ezúttal már nem bizonyos történelmi tények eltitkolásának szándéka, hanem éppenséggel a tények hitelének tisztelete – az a törekvés, hogy a sokéves „áltények” és „álszámok” helyébe lehetőleg ne „ellen-áltények” és „ellen-álszámok” kerüljenek.
A kronológia politikatörténeti része szakít – mind az 1917 előtti, mind a szovjet szakaszt illetően – a szűken vett párttörténeti nézőponttal. Az 1917 előtti periódusban megkísérli tényleges történelmi befolyásuk arányában bemutatni a különböző pártokat, ill. érzékeltetni az egypárti politikai rendszer kifejlődését a bolsevik fordulatot követően. Megpróbálja diakronikus rendben felidézni a bolsevik párt hatalomra kerülésével, ill. hatalmának konszolidálásával meginduló szerkezeti változásokat, a bürokratikus hatalomgyakorlás kiépülésének állomásait. Részletesen tárgyalja a 30-as évek koncepciós pereit, a repressziók körét. A II. világháború eseményeit nemcsak hadtörténeti szempontból dolgozza fel, hanem tárgyalja a diplomáciatörténet és a szovjet belpolitika kevésbé ismert eseményeit is. Mindvégig törekszik a jogalkotás és -gyakorlat fejleményeinek rögzítésére is.
A gazdaságtörténeti rész a gazdaság teljesítőképessége mellett folyamatosan tárgyalja működésének jogi szabályozását, szervezeti kereteinek alakulását is. E részben történik utalás a legfontosabb gazdaságelméleti vitákra – s amennyire ezt a műfaj megengedi – a gazdaságpolitika alakulásának értelmezésére is. Mindvégig fontos helyet kap a külgazdasági kapcsolatok lehetőleg sok szempontú (orientáció, volumen, szerkezet) bemutatása is. Itt szerepelnek a népességgel, a társadalom szociális tagozódásával, ill. annak változásaival összefüggő adatok.
A kultúrhistóriai rész nemcsak a szovjet fejlődésben oly meghatározó kultúrpolitika eseményeit rögzíti, hanem igyekszik regisztrálni a legfontosabb irodalmi, képzőművészeti, zenei, filmművészeti alkotások keletkezését is, mégpedig kettős megközelítésben: a maradandó teljesítmények mellett említésre kerülnek a kor eszmeiségét, politikai ritualizáltságát jellemző – nem esztétikai, hanem kor- és politikatörténeti jelzőértékkel bíró – művek is. A századelő gazdag bölcseleti termése is felvételre került, valamint általában a társadalomtudományok olyan dokumentumai, amelyek túlmutatnak a szűken vett szaktudomány keretein. Meglehetős részletességgel jelenik meg a társadalomtudományok viszonylagos autonómiájának felszámolódási folyamata, alárendelődésük a politika legitimációs szükségleteinek. A kultúrtörténeti részbe kerültek – egyebek mellett-az értelmiséget sújtó repressziók, ill. a legismertebb áldozatok, legfontosabb irodalmi és művészeti csoportok megalakulása, a művészi manifesztumok, továbbá az űrtechnika legfontosabb eredményei, a különböző területek orosz, szovjet (ill. emigráns) Nobel-díjasai. E részben tüntettük fel a különösen a 20-as években figyelmet érdemlő politikai irodalom fontosabb dokumentumait is.
Reményeink szerint sikerült a történeti folyamatok tényleges hangsúlyait követő, hiteles kronologikus áttekintést adnunk a 20. sz.-i orosz, ill. szovjet történelemről – bár e munka legfőbb hiányosságát magunk is érezzük: joggal hiányolhatja majd az olvasó e történeti idő értelmező szakaszolását. Ez azonban nem a kronológia feladata: hanem – a kronológiában szereplő tények tiszteletben tartásával – a szaktudományoké.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages