Gazdaság
Gazdaság
– 1924–25-ben a nagyipar túlnyomórészt állami kézben volt, a magántöke részesedése 1,82%. A kis- és kézművesiparban azonban az össztermelés 77,7%-át a magán-, 19,8%-át a szövetkezeti és 2,5%-át az állami szektor adja. A magániparban foglalkoztatottak létszáma 13%-kal nő (több mint 2,5 millió ember).
– A gabonafélék hozama 8,3 q/ha (1913: 7,5 q/ha; 1921: 4,7 q/ha).
– A mezőgazdasági beszerzési és értékesítési szövetkezetnek több mint 6,5 millió tagja van.
– A kollektivizált parasztgazdaságok száma 1925-ben 293 500 (a parasztgazdaságok 1,2%-a). A legelterjedtebb termelőszövetkezeti forma az artyel, ebben a tagok megtartották lakóházukat és kertjüket, de a föld és az eszközök közösek.
– A nyilvántartott munkanélküliek száma 950 000-re csökken.
– A jaroszlavszki traktorgyár kibocsátja az első orosz tehergépkocsit.
– A falusi keresők 10%-a nincstelen mezőgazdasági bérmunkás, 26%-a szegényparaszt. 60%-a középparaszt, 4%-a kulák. A kulákgazdaságok aránya a volgai, uráli, szibériai, Don-vidéki kormányzóságokban 5%.
– A 14. pártkonferencián ápr.-ban felhívás a hadikommunizmus maradványainak felszámolására falun. E hónapban adja ki a „Gazdagodjatok!” jelszót Buharin, amely épp ellentétes gazdaságpolitikai koncepciót tükröz a mezőgazdaságról, mint „az eredeti szocialista felhalmozás” elmélete. Bár a jelszót Buharin egy hónappal később kénytelen visszavonni, a párt parasztpolitikáját 1925-ben az engedmények jellemzik. A földbérlet időtartamát 6-ról 12 évre emelik, s általánosan megengedetté válik a bérmunka alkalmazása a paraszti földeken. (Azelőtt csak a betakarítás idején volt legális.) 1922-25 között a földet bérbe adó gazdaságok száma 3-szorosára nő, a bérbeadott föld mennyisége pedig 2,5-szeresére.
– A párt XIV. kongresszusán közvetlen feladatként az iparosítás végrehajtását határozzák meg.
