DÉL-KOREA
DÉL-KOREA
Koreai Köztársaság
Daehan-Minkuk (koreai nyelven)
Kelet-Ázsia
Földrajz: Terület: 98 454 km2, Magyarországnál valamivel nagyobb. Fekvés: K-Ázsia É-i részén. Szomszédja: KNDK (É). Felszín: A Sárga-tenger partvidékén főleg síkság; K-en hegyvidék, DNy-on alacsony dombvidék. Legmagasabb pont: Halta-san (1950 m). Legjelentősebb folyók: Han, Raktong.
Népesség: Lakosság (1989): 45 243 000. Életkor szerint: 0–14: 36%; 15–59: 57,3%; 60–: 6,7%. Népsűrűség: 4271/km2. Etnikai csoportok: koreai 98%; tunguz, kínai, mongol, japán. Nyelvek: koreai (hiv.), angol. Vallások: buddhista, konfuciánus, keresztény. Városi lakosság: 64%. Főváros: Szöul (1985): 9 645 824. Városok (1985): Puszan 3 516 768; Tegu 2 030 649; Incshon 1 387 475.
Államforma: köztársaság. Államfő: Ro Te Vu (1987. dec. óta). Kormányfő: Kang Jung Hun (1988. dec. óta). Nemzeti ünnep: márc. 1., aug. 15.
Gazdaság: Pénznem: dél-koreai von (1990. szept.: 715,50 = 1 USD). GDP (1990): 222,3 Mrd USD. GDP/fő (1988): 4549 USD. Gazdasági növekedés (1990): 6,8 %. Adósságszolgálat a GNP %-ában (1990): 2,8. Adósságszolgálat az export %-ában (1990): 8. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1986): 5,5. Fogyasztói árváltozások (1990): 6%. Munkanélküliség (1989): 2,6%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 30%; ipar és bányászat 21 %. Export (1988): 60, 7 Mrd USD. Főbb exportcikkek: textília, gép, berendezés, hajó, híradás- és számítástechnikai berendezés. Főbb exportpartnerek: Egyesült Államok 34%, Japán 20%, Hongkong 6%, NSZK 4%. Import (1988): 51,8 Mrd USD. Főbb importcikkek: kőolaj, kőolajtermék, vegyipari termék, nyersanyag, gép, berendezés. Főbb importpartnerek: Japán 32%, Egyesült Államok 22%, NSZK 4%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1986): 6324 km; ebből villamosított: 441 km. Közúti hálózat (1987): 54 689 km. Gépjárművek (1987): személygépkocsi: 1 117 999; egyéb gépjármű: 894 955. Főbb kikötők: Puszan, Ulszan, Incshon. Hírközlés: Tv (1984): 8,1 M. Rádió (1984): 10,2 M. Telefon (1988): 10 306 000. Napilap (1986): 24/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1987): férfiak: 65,6; nők: 71,8 év. Születés (1987): 19,4‰. Halálozás (1987): 6, 3‰. Népességnövekedés (1987): 1,3%. Csecsemőhalandóság (1987): 25,0‰. Kórházi ágyak (1987): 114 511. Orvosok (1987): 38 611 (+ 6761 fogorvos). Egy orvosra jutó lakosok (1984): 1470.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1987): 92%. Iskolakötelezettség: 6–12 éves korig.
Az 1948. aug. 8-án kikiáltott köztársaság 1965–72 között az amerikaiak mellett kötelezi el magát a vietnami háborúban, így adja vissza a koreai háború alatt kapott kölcsönt. Pak Csong Hi tábornok-elnök 1972-ben alkotmányt hagyat jóvá, amely meghatározatlan időre biztosítja hivatalát. 1979. okt.-ben a titkosszolgálat vezetője meggyilkoltatja az elnököt. Miután néhány hónapra civil politikus veszi át a kormányzást, 1980. aug.-ban Cson Tu Hvan, a rendszer „erős embere” választatja magát elnökké. Az ellenzék vezérét (Kim Dze Dzsung) halálra ítélik, de nemzetközi tiltakozás hatására kegyelmet kap. Hiába szerez Cson Tu Hvan többséget pártjának az 1985. febr.-i választásokon, egyre erősödik a rendszer ellen tiltakozók tábora. A sokasodó diák- és utcai tüntetések miatt a rendszer 1987-ben engedményekre kényszerül: kiszabadulnak a politikai foglyok, felújul az alkotmányvita, s az év végére általános és közvetlen elnökválasztásokat hirdetnek meg. Ebben az ellenzék képviselői is indulhatnak. Az 1987-es új alkotmány megfosztja az államfőt a parlament feloszlatásának jogától, a hadsereget pedig semlegességre kötelezi. A dec.-i választásokon Ro Te Vu, Cson Tu Hvan jelöltje nyeri el a legtöbb szavazatot. A 2 ellenzéki vezető együttesen több voksot szerez, de Kim Dze Dzsung és Kim Jung Szam egymással is vetélkedik az elnöki posztért. Ro Te Vu 1988-ban igyekszik megbékíteni az országot, hogy az olimpia kezdetére – amelyre 161 ország jelentkezik a NOB-határidőig – helyreálljon a belső béke. A politikai zavargások idején a gazdaság szinte töretlenül fejlődik. D-Korea exportrohama egyes iparcikkeknél már Japán pozícióit fenyegeti. Az 1988. ápr.-i parlamenti választásokon az elnök elveszíti többségét a parlamentben. A sztrájkok és a tüntetések az olimpia előtt sem szünetelnek. 1989-ben sem szűnnek meg teljesen a zavargások. Eközben az ország politikailag is nyit a szocialista országok felé. Az elnök 1990. jún.-ban Kaliforniában találkozik Gorbacsovval. Júl.-ban a demarkációs vonal egy pontján rés nyílik É- és D-Korea között, lehetségessé válik a kapcsolattartás. Szept.-ben kormányfői találkozóra kerül sor Észak és Dél között.
