FRANCIAORSZÁG
FRANCIAORSZÁG
Francia Köztársaság
République Française (franciául)
Európa
Földrajz: Terület: 547 026 km2, Magyarországnál kb. 6-szor nagyobb. Fekvés: Ny-Európában; az Atlanti-óceán és a Földközi-tenger között. Szomszédai: Spanyolország, Andorra (D), 0laszország, Svájc, Monaco, Németország (K), Belgium, Luxemburg (É). Felszín: Változatos. 3000–4000 m magas lánchegységek, 1000–1500 m magas röghegységek, köztük széles folyóvölgyek, medencék. Legmagasabb pont: Mont Blanc (4807 m). Legjelentősebb folyók: Loire, Garonne, Rhâne, Seiné (Szajna).
Népesség: Lakosság (1989): 55 996 000. Életkor szerint: 0–14: 20,5%; 15–59: 60,8%; 60–: 18,9%. Népsűrűség: 102/km2. Etnikai csoportok: francia 94,7%; arab, portugál, olasz, spanyol. Nyelvek: francia (hiv.), breton, elzászi német, baszk, katalán, spanyol, olasz, flamand. Vallások: r. kat. 90%, protestáns 5%, mohamedán 3%. Városi lakosság: 73%. Főváros: Paris (Párizs) (1965): 8 706 000 (A). Városok (*1985): Lyon 1 225 000 (A); Marseille 1 134 000 (A); Lille 934 000.
Államforma: köztársaság. Államfő: Francois Mitterrand (szül. 1916. okt. 26.). Kormányfő: Michel Rocard (1988. jún. óta.). Nemzeti ünnep: júl. 14.
Gazdaság: Pénznem: franc (francia frank) (1990. szept.: 5,21 = 1 USD. GDP (1990): 1114,1 Mrd USD. GDP/fő (1990): 19 786 USD. Gazdasági növekedés (1990): 2,7%. Védelmi kiadások a költségvetés %-ában (1987): 19. Fogyasztói árváltozások (1990): 3,5%. Munkanélküliség (1999): 9,5%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazság 9%; ipar és kereskedelem 45%. Export (1988): 167 Mrd USD. Főbb exportcikkek: gép, berendezés, közlekedési eszköz, élelmiszer, vegyipari termék, gyógyszer, ital. (Az export-import adatok Monaco külkereskedelmi adatait is tartalmazzák.) Főbb exportpartnerek: Közös Piac 50%, Egyesült Államok 9%. Import (1988): 178 Mrd USD. Főbb importcikkek: nyersanyag, energia, gép, berendezés, élelmiszer. Fő importpartner: Közös Piac 51%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1985): 34 676 km; ebből villamosított: 11 488 km. Közúti hálózat (1986): 1 521 351 km; ebből autópálya (1987): 6766 km. Gépjárművek (1985): személygépkocsi: 20,8 M; egyéb gépjármű: 3,3 M. Főbb kikötők: Marseille, Le Havre, Dunkerque. Hírközlés: Tv (1965): 21,5 M. Rádió (1985): 48 M. Telefon (1983): 29 373 863. Napilap (1986): 206/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1986): férfiak: 71,3; nők: 79,5 év. Születés (1987): 13,8‰. Halálozás (1987): 9,5‰. Népességnövekedés (1987): 0,4%. Csecsemőhalandóság (1956): 8,2‰. Kórházi ágyak (1987): 574 .000. Orvosok (1988): 138 859 [ + (1986): 34 946 fogorvos]. Egy orvosra jutó lakosok (1984): 320.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1987): 99% . Iskolakötelezettség: 10 év.
V. köztársaság, amely az 1946. dec. 24-től 1958. okt. 4-ig tartó IV. köztársaságot váltja fel, az 1969. ápr.-ig elnöklő Charles de Gaulle akaratának megfelelően megnöveli az elnöki hatalmat. Georges Pompidou (1969. jún.–1974. ápr.) és Giscard d'Estaing (1974. máj.–1981. máj.) elnöksége alatt, a jobbközép koalíciók korában, ebből nem származik bonyodalom. 1981. máj. 10-én François Mitterrand nyeri az elnökválasztásokat, az általa vezetett szocialisták győznek a jún.-i parlamenti választásokon is. Az V. köztársaság első baloldali kormányában a kommunisták is 4 helyet kapnak, mivel szavazóik támogatják a szocialistákat. A kezdeti szociális intézkedések és államosítások után a kormány 1982-től szigorú takarékossági politikát vezet be, többször leértékeli a frankot. A nézeteltérések miatt a kommunisták 1984. júl.-ban nem szerepelnek a Pierre Mauroy-t fölváltó, Laurent Fabius vehette kormányban. Az 1986. márc.-i választásokon újra a jobbközép koalíció nyeri a parlamenti választásokat. Az 1988-ig (7 évre) választolt köztársasági elnök így a Jacques Chirac-kabinettel „társbérletre” (cohabitation) kényszerül, vitatkozva a nem teljesen tisztázott hatáskörökről. A Chirac-kormány (a gaulle-ista RPR és a polgári középet képviselő „giscard-lista” UDF párt képviseletében) újra magántulajdonba ad 67 nagyvállalatot, bankot, biztosítótársaságot, ill. a TF-1 televíziós csatornát is. A jobboldali kormány hatékonyan lép föl a szélsőjobboldali terroristákkal szemben. Az 1988. tavaszi elnökválasztásokon a második fordulóban Mitterrand győz Chirackal szemben. Az első fordulóban szavazatokat nyer az idegenek ellen fellépő Jean-Marie Le Pen, és veszítenek a kommunisták. Jún.-ban parlamenti választásokat tartanak, ahol a szocialisták nem tudnak abszolút többséget szerezni. Michel Rocard kisebbségi kormányt alakít. Az 1989. márc.-i helyhatósági választásokon a szocialisták megtartják pozícióikat. Júl.-ban az ország – 30 meghívott külföldi államfővel együtt – ünnepli a forradalom 200. évfordulóját. 1990. máj.-ban az idegenellenes, antiszemita túlkapásokra válaszul a kormány milliós ellentüntetést szervez.
Függő, ill. társult területek
Franciaország tengeren túli megyéi
Francia Guyana
Guadeloupe
Martinique
Réunion
Mayotte
St. Pierre és Miquelon
Francia déli területek
Új-Kaledónia
Francia Polinézia
Wallis és Futuna
