JAPÁN
JAPÁN
Nippon (japánul)
Kelet-Ázsia
Földrajz: Terület: 372 313 km2, Magyarországnál kb. 4-szer nagyobb. Fekvés: 4 nagy és 100 kisebb szigetből álló szigetcsoport Ázsia K-i partvidéke mentén. Felszín: A szigetcsoporton magas- és középhegység húzódik végig, medencéket, alföldeket közrezárva. A partvidék mentén termékeny síkság. Gyakori földrengés, számos működő vulkán. Legmagasabb pont: Fudzsi (Fuji, 3776 m). Legjelentősebb folyók: Tone, Kitakarni, Shinano. Legnagyobb tó: Biwa. Népesség: Lakosság (1989): 123 231 000. Életkor szerint: 0–14: 20%; 15–59: 64%; 60–: 16%. Népsűrűség: 328/km2. Etnikai csoportok: japán 99,4%; koreai, kínai. Nyelvek: japán (hiv.), angol. Vallások: sinto és buddhista 80%, protestáns, r. kat. Városi lakosság: 76%. Főváros: Tokyo (Tokió) (1986): 11 750 000 (A). Városok (1986): Yokohama 3 110 000; Osaka 2 649 000; Nagoya 2 143 000.
Államforma: alkotmányos monarchia. Államfő: Akihito császár (1989. febr. óta). Kormányfő: Kaifu Tosiki (1989. aug. óta). Nemzeti ünnep. ápr. 29.
Gazdaság: Pénznem: yen (jen) (1990. szept.: 136,88 = 1 USD). GDP (1990): 2988 Mrd USD. GDP/fő (1990): 24 313 USD. Gazdasági növekedés (1990): 4,3%. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1985): 1. Fogyasztói árváltozások (1990): 2,5%. Munkanélküliség (1989): 2,3%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 9%; ipar 34%. Export (1988): 264 Mrd USD. Főbb exportcikkek: gép, közlekedési eszköz, elektromos berendezés, híradás-technikai és finommechanikai cikk, vegyipari, kohászati, textil- és élelmiszeripari termék, ásványkincs. Főbb exportpartnerek: Egyesült Államok 38%, délkelet-ázsiai országok 23%, Közös Piac 12%. Import (1988): 187 Mrd USD. Főbb importcikkek: élelmiszer, gyapot, gyapjú, érc, energia, bauxit, ásványi nyersanyag, ipari félkész termék. Főbb importpartnerek: közel-keleti országok 26%, délkelet-ázsiai országok 22%, Egyesült Államok 20%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1987): 25 782 km; ebből villamosított: 14 373 km. Közúti hálózat (1986): 1 127 405 km; ebből burkolt: 45 199 km; autópálya (1988): 3721 km. Gépjárművek (1989): személygépkocsi: 30 776 000; egyéb gépjármű: 20 350 000. Főbb kikötők: Yokohama, Tokyo, Kobe. Hírközlés: Tv (1985): 70 M. Rádió (1985): 95 M. Telefon (1985): 66 636 000. Napilap (1987): 569/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1987): férfiak: 75,2; nők: 80,9 év. Születés (1987): 11,2‰. Halálozás (1987): 6,1‰. Népességnövekedés (1987): 0,5%. Csecsemőhalandóság (1987): 4,9‰. Kórházi ágyak (1988): 1 582 393. Orvosok (1986): 191 346 (+ 66 797 fogorvos). Egy orvosra jutó lakosok (1984): 660.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1987): 99%. Iskolakötelezettség: 6–15 éves korig.
Az 1926. dec. óta Hirohito császár jelképes uralma alatt élő országban a II. világháború után a Liberális Demokrata Párt tölt be vezető szerepet. Az Egyesült Államokkal 1951-ben békeszerződést kötő ország 1972-ben visszakapja az Okinawa-szigeteket is. 1978 után felerősödnek a környezetvédő, háborúellenes tüntetések, amelyek akkor a Tokió mellett épülő naritai repülőtér ellen irányulnak. 1978-ban Takeo Fukuda kormányzatának végén az ország helyreállítja kereskedelmi kapcsolatait Kínával, a II. világháborúban szemben állt felek békeszerződést kötnek. Ohira Maszajosi csak egy éven át vezeti az országot, lemondása, majd halála 1980. jún.-ban kormányzati válságot okoz. Suzuki Zenko júl.-ban lesz miniszterelnök, őt 1982. okt.-ben Jaszuhiro Nakaszone követi. A világháború után legstabilabb japán kormány vezetője látogatásra hívja meg Gorbacsov szovjet pártfőtitkárt, hogy a rendezetlen kapcsolatokat s Japán területi követeléseit (Kuril-szigetek) megvitassák. A kormányzati bizonytalanság éveiben is virágzik a japán gazdaság és külkereskedelem; a kereskedelmi többlet 1986-ra 80 Mrd USD-re emelkedik. Ám a jen felértékelődése az USD-vel szemben (2 év alatt 40–50%) rontja a japán áruk versenyképességét, csökkenti az exportot, munkanélküliséget teremt, s Japánnak az évtized közepétől meg kell mérkőznie a D-koreai, tajvani és más DK-ázsiai gazdaságok exportsikereivel is. Az 1986. júl.-i választásokon a liberális demokraták 49,42%-ot kapnak, így 1987-re megvalósítják egyik sokat vitatott célkitűzésüket: amerikai nyomásra is a katonai kiadások 1975 óta először túllépik a nemzeti össztermék 1%-át. Nakaszone 1987-ben népszerűtlen adóreform megvalósításába kezd. Emiatt a helyi választásokon 1987–88-ban több helyütt visszaesik a kormánypárt. Nakaszone 1987. okt.-ben lejáró tisztéért hárman vetélkednek pártjából. Végül Noboru Takesita, az LDP főtitkára győz, ő az új kormányfő. Az 1987-ben éleződő japán-amerikai kereskedelmi ellentét 1988-ban némileg enyhül. 1989. jan.-ban meghal a császár. A febr.-i temetés a világ állam- és kormányfőinek eddigi legnagyobb találkozója. A trónra Akihito, Hirohito fia lép. Tavasszal korrupciós botrány robban ki, ami miatt végül Takesita is kénytelen lemondani. Jún.-ban Sosuke Uno áll a kormány élére, akit viszont az hoz kellemetlen helyzetbe, hogy kiderül: korábban kapcsolatot tartott egy gésával. Uno egy hónapos kormányzás után lemond. Utóda: Kaifu Tosiki, annak ellenére, hogy a szenátus a Japán Szocialista Párt elnökét, Doi Takako asszonyt szavazta meg erre a posztra.1990. febr.-ban újra az LDP a győztes, miközben a politikai bizonytalanság miatt romlik a jen árfolyama. A tokiói tőzsde nehéz heteket él át. Máj.-ban a D-koreai elnök Japánba látogat, ez a 2 ország közötti látványos kibékülés kezdete. Nov.-ben a császár hivatalosan is elfoglalja trónját.
