JUGOSZLÁVIA
JUGOSZLÁVIA
Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság
Socijalistička Federativna Republika Jugoslavija (szerbhorvát, macedón, szlovén nyelven)
Európa
Földrajz: Terület: 255 804 km2, Magyarországnál majdnem 3-szor nagyobb. Fekvés: DK-Európában, a Balkán-félsziget földközi-tengeri partján: Szomszédai: Olaszország (Ny), Ausztria, Magyarország (É), Románia, Bulgária (K), Albánia (D), Görögország (DK). Felszín: Háromnegyed részén a tengerből meredeken kiemelkedő karsztos hegylánc, amely termékeny medencéket zár közre. Partvidéke erősen tagolt. Legmagasabb pont: Triglav (2863 m). Legjelentősebb folyók: Dunav (Duna), Sava (Száva), Tisa (Tisza). Legnagyobb tavak: Ohridi-tó, Preszpa-tó, Shkodriai-tó.
Népesség: Lakosság (1989): 23 750 000. Életkor szerint: 0–14: 23,5%; 15–59: 63,7 % ; 60–: 12,8%. Népsűrűség: 91/km2. Etnikai csoportok: szerb 36%; horvát 20%; albán 11%; bosnyák 9%; szlovén 8%; macedón 6%; montenegrói 2,6%; magyar 2%; román, szlovák, török. Nyelvek: szerb (hiv.), horvát (hiv.), macedón (hiv.), szlovén (hiv.), albán, magyar. Vallások: görögkeleti 41%, r. kat. 32%, mohamedán 12%, protestáns, vallás nélküli 12%. Városi lakosság: 45%. Főváros: Beograd (Belgrád) (1981): 1 470 073. Városok (1981): Zagreb (Zágráb) 1 174 512; Skopje 506 547; Sarajevo 448 500.
Államforma: szövetségi köztársaság. Államfő: Boriszav Jovics (1990. máj. óta). Kormányfő: Ante Markovics (1989. jan. óta). Nemzeti ünnep: nov. 29.
Gazdaság: Pénznem: dinar (jugoszláv dinár) (1990. szept.: 10,88 = 1 USD). GDP (1988): 1 Mrd USD. GDP/fő (1988): 2989 USD. Gazdasági növekedés (1988): –2,5%. Adósságszolgálat a GDP %-ában (1988): 4,4. Adósságszolgálat az export %-ában (1988): 18,8. Adósság/fő (1988): 1013 USD. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1987): 4,8. Fogyasztói árváltozások (1988): 230%. Munkanélküliség (1989): 14,9%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 30%. Export (1988): 13 Mrd USD. Főbb exportcikkek: élelmiszer, dohány, cement, bauxit. ólom-, réz-, cinkérc, fa, gép, szállítóeszköz. Főbb exportpartnerek: Szovjetunió 19%, Olaszo. 15%, NSZK 11%, Egyesült Államok 6%. Import (1988): 13,5 Mrd USD . Főbb importcikkek: energia, gyapot, gyapjú, vegyipari termék. Főbb importpartnerek: NSZK 17%, Szovjetunió 13%, Olaszo. 10%, Egyesült Államok 5%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1985): 9283 km: ebből villamosított: 3534 km. Közúti hálózat (1987): 106 731 km; ebből burkolt: 71 225 km; autópálya: 665 km. Gépjárművek (1987): személygépkocsi: 3,02 M; egyéb gépjármű: 342 731. Főbb kikötők: Rijeka, Split, Dubrovnik. Hírközlés: Tv (1985): 4,1 M. Rádió (1985): 4,5 M. Telefon (1987): 3 909 000. Napilap (1986): 107/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1983): férfiak: 68; nők: 73 év. Születés (1988): 15,1‰. Halálozás (1988): 9,0‰. Népességnövekedés (1988): 0,6. Csecsemőhalandóság (1988): 24,5‰. Kórházi ágyak (1980): 142 579. Orvosok (1987): 53 672. Egy orvosra jutó lakosok (1981): 670.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1985): 90%. Iskolakötelezettség: 7–15 éves korig.
A II. világháború után a szocialista táborban éveken át elszigetelt ország az 50-es évek végétől minden szomszédjával normalizálja kapcsolatait. Végül 1975-ben Olaszországgal egyezik meg arról, hogy Jugoszlávia lemond Triesztről, a várost környező terület viszont a balkáni ország fennhatósága alá kerül. Bulgáriával még ma is kisebb nézeteltérések vannak Macedónia kapcsán. Az évtizedeken át vezető szerepet betöltő korábbi partizánhőst, Tito marsallt az 1974-es új alkotmány alapján összeült kétkamarás parlament életfogytiglani elnökké kiáltja ki. Josip Broz Tito halála után (1980. máj.) a törvényhozók a kollektív vezetés elvét fogadják el, miszerint az állam, a parlament és a párt – a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége – vezetője évenként változik, a miniszterelnöki poszt viszont 4 évre szól. 1986. máj.-ban Sinan Hassani, albán nemzetiségű politikus az államelnök, a történelemben először nem szláv vezető. 1987. máj.-tól a macedón Lazar Mojszov lép a helyére. A kormány vezetését Branko Mikulic veszi át Milka Planinctól, hogy a növekvő inflációval (1987-ben több mint 100%), a gazdaság rendkívüli gondjaival megbirkózzék. Szigorú intézkedései következtében (bérbefagyasztás) 1987. márc.-ban tüntetésekre kerül sor, a kormány néhány tervét visszavonja. 1988. febr.-ban Belgrádban először találkoznak a balkáni térség külügyminiszterei. Máj.-ban hatályon kívül helyezik az 1987. okt.-ben bevezetett bérbefagyasztási intézkedéseket. A parlament elveti a horvát és a szlovén képviselők bizalmatlansági indítványát. Ez az első eset az országban arra, hogy a kormány gazdaságpolitikáját egy csoport a parlamentben ily módon kérdőjelezi meg. Az elnök 1988-ban Raif Dizdarević. 1989. jan.-ban Ante Markovics áll a kormány élére, miután elődje lemond. Febr.-tól súlyos összetűzések zajlanak Koszovóban, mígnem márc.-ban Belgrád megszünteti az autonóm köztársaság jogi önállóságát. Máj.-tól az új elnök Janez Drnovsek; a gazdasági szakértőként ismert politikus az eddigi legfiatalabb jugoszláv államfő, akit a soros szlovének első ízben közvetlenül választanak meg. Szept.-ben a szlovén parlament arról határoz, hogy adott esetben a köztársaság kiválhat Jugoszláviából. Az 1990. jan.-i pártkongresszuson a konzervatív többség miatt a szlovén küldöttek elhagyják a tanácskozást. Jan.-tól a dinár konvertibilis valuta, amelyet az NSZK-márkához igazítanak. Koszovóban az év elején kiújulnak a harcok, több tucat halálos áldozattal. Tavasszal Szlovéniában és Horvátországban nacionalista és nem kommunista vezetők és pártok nyerik meg a helyi választásokat. A szerbek nem fogadják el, hogy konföderatív alapon szervezzék át az államot. Máj.-ban a szerb Boriszav Jovics lesz az elnök, aki szintén elveti a konföderációt. Így fennáll annak veszélye, hogy Szlovénia kilép a föderációból. Dec.-re népszavazást írnak ki erről a szlovének. Az őszi választásokon több köztársaságban is megerősödnek a nacionalista erők.
