KÍNA
KÍNA
Kínai Népköztársaság
Zhonghua Renmin Gongheguo (kínaiul)
Kelet-Ázsia
Földrajz: Terület: 9 560 779 km2, Magyarországnál kb. 100-szor nagyobb. Fekvés: Ázsia legkeletibb részén. Szomszédai: Mongólia (É), Szovjetunió (ÉK, ÉNy), Afganisztán, Pakisztán (Ny), India, Nepál, Bhután, Burma, Vietnam, Laosz (D), KNDK (DK). Felszín: Háromnegyed része hegyvidék és fennsík; K-en termékeny alföldek, Ny-i részén a hegyláncok között sivatagos medencék, fennsíkok. Legmagasabb pont: Csomolungma (Mt. Everest, 8848 m). Legjelentősebb folyók: Huang-ho (Sárga-folyó), Csang-csiang (Jangce), Hszi.
Népesség: Lakosság (1989): 1 069 628 000. Népsűrűség: 112,1/km2. Etnikai csoportok: kínai 93,3%; mongol, koreai, ujgur, tibeti 6%. Nyelv: kínai. Vallások: konfuciánus, buddhista, taoista, mohamedán (szunnita), r. kat., protestáns. Városi lakosság: 2290. Főváros: Beijing (Peking) (1985): 9 500 000. Városok (1985): Sanghaj 11 900 000; Tiencsin 8110 000; Csunking (1976): 6 000 000.
Államforma: népköztársaság. Államfő: Jang Sang-kun (1988 óta). Kormányfő: Li Peng (1987 óta). Nemzeti ünnep: okt. 1.
Gazdaság: Pénznem: jüan (1990. szept.: 4,67 = 1 USD). GDP (1990): 382,1 Mrd USD. GDP/fő (1990): 344 USD. Gazdasági növekedés (1990): 4,1 %. Adósságszolgálat a GDP %-ában (1990): 1,7. Adósságszolgálat az export %-ában (1990): 11,2. Adósság/fő (1990): 42 USD. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1985): 6,7. Fogyasztói árváltozások (1990): 15%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 680%; ipar és kereskedelem 18%. Export (1988): 47,6 Mrd USD. Főbb exportcikkek: textília, gabona, szója, ásványi nyersanyag, fémáru, fém, vegyipari termék, iparcikk, bőr, selyem, tea. Főbb exportpartnerek: Hongkong 23%, Japán 16%, Egyesült Államok 9%. Import (1988): 55,2 Mrd USD. Főbb importcikkek: gép, berendezés, nyersanyag, műtrágya. Főbb importpartnerek: Japán 29%, Egyesült Államok 25%, NSZK 6%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1987): 52 487 km; ebből villamosított: 4429 km. Közúti hálózat (1987): 982 400 km. Gépjárművek (1987): személygépkocsi: 1,1 M; egyéb gépjármű: 2,7 M. Főbb kikötők: Sanghaj, Lüta, Tiencsin. Hírközlés: Tv (1985): 10 M. Rádió (1985): 120 M. Telefon (1985): 6 259 829. Napilap (1984): 22/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1987): férfiak: 67,8; nők: 70,7 év. Születés (1987): 21,0‰. Halálozás (1987): 6,6‰. Népességnövekedés (1987): 1,4%. Csecsemőhalandóság (1987): 33,0‰. Kórházi ágyak (1987): 2 600 000. Orvosok (1988): 1 618 000. Egy orvosra jutó lakosok (1981): 1730.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1987): 70%. Iskolakötelezettség: 9 év.
1949. okt.1-jén forradalom kiáltja ki a Kínai Népköztársaságot. Tajvannal az Egyesült Államok 1979-ben szakítja meg a diplomáciai kapcsolatokat, miután a népköztársaság 1971. okt.-től kizárólagos hivatalos képviselethez jut az ENSZ-ben. Hongkong brit koronagyarmat tulajdonáról 1984. dec.-ben egyezik meg Kína és Nagy-Britannia, eszerint a terület 1997 nyarától különleges adminisztrációjú, kínai fennhatóságú régió lesz, ahol további 50 éven át meg kell őrizni a jelenlegi társadalmi és gazdasági rendet. 1987. márc.-ban Portugáliával is hasonló szerződést írnak alá Makaó ügyében, amely már 1974-től portugál kormányzatú kínai területnek számít. Csou En-laj és Mao Ce-tung 1976-ban bekövetkezett halálát követően hatalmi harc kezdődik a Mao özvegye által vezetett „négyek bandája” – akik az 1966 után egy évtizeden át tartó, több 10 000 áldozattal járó kulturális forradalom folytatását sürgetik –, ill. a nyitást hirdető politikusok között. A „négyek bandáját” az 1980–81-ben megtartott perekben hosszú börtönbüntetésre ítélik. A mérsékeltek képviseletében Teng Hsziaoping, Hu Jao-pang és Csao Ce-jang veszi át a vezetést. Bár Teng lassanként lemond vezető funkcióiról, szürke eminenciásként továbbra is döntően befolyásolja az eseményeket. 1979-ben Vietnammal rövid háborúvá terebélyesednek a folyamatos határkonfliktusok. 1985. júl.-ban Teng a vezetés megfiatalítását hirdeti meg, jó néhány halálos ítéletet hozó kampány kezdődik a bűnözés, főként a gazdasági bűnözés ellen. 1986-tól lefékezik a korábbi 2 évben nagyon felgyorsult reformfolyamatot, de nem állítják le: eközben is megvalósul a hadsereg átalakítása, és egyre magasabb szinten folynak a megbeszélések a Szovjetunióval: 1987-ben sikerül megoldást találni az Usszuri határfolyó szigeteinek új kínai tulajdonáról. 1987. jan.-ban Hu Jao-pang lemond pártvezetői posztjáról. A XIII. pártkongresszuson (okt.) Csao Ce-jang lesz a főtitkár, Li Peng kormányfői megbízatást kap. 1987-ben ér véget az ún. pártkonszolidáció. Ennek folyamán 33 000 párttagot zárnak ki, 184 000 ellen fegyelmi eljárás indul.1988 elején Tibetben halálos áldozatokat követelő zavargások tőrnek-ki. A régiót lezárják a külföldiek előtt. 1988-ban folytatódik a lassan évtizedes gazdasági és társadalmi reform, Kína folyamatosan javítja kapcsolatait mind a szocialista, mind a tőkés országokkal. Az új amerikai elnök 1989. febr.-ban Kínába látogat. Ápr.-tól, Hu Jao-pang halálát követően, reformpárti tüntetések kezdődnek, amelyek Gorbacsov máj.-i látogatásáig is elhúzódnak. 30 év után az első szovjet-kínai csúcstalálkozóra kerül sor. A több százezer tüntető, közöttük sok diák előtt Csao Ce-jang is felszólal. A fiatalokat jún.-ban tankok űzik el a pekingi főtérről. A vérengzés valószínű mérlege több ezer halott. Jún.-ban Csao Ce-jangot formálisan is megfosztják tisztségétől. Az új főtitkár a sanghaji Csiang Ce-min. Folynak a letartóztatások, több korábbi diáktüntetőt kivégeznek.1990. jan.-ban Li Peng bejelenti a szükségállapot feloldását. Máj.-ban az Egyesült Államok újabb egy évvel meghosszabbítja a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt, a nemzetközi
pénzügyi szervezetek is újabb hiteleket adnak az országnak. Nyáron a kínai vezetők Tajvannal is felveszik a kapcsolatot.
