OLASZORSZÁG
OLASZORSZÁG
Olasz Köztársaság
Repubblica Italiana (olaszul)
Európa
Földrajz: Terület: 301 252 km2, Magyarországnál több mint 3-szor nagyobb. Fekvés: D-Európában, az Appennini-félszigeten. Szomszédai: Franciaország (Ny), Svájc, Ausztria (É), Jugoszlávia (K). Körülveszi San Marinót és a Vatikánt. Felszín: É-on az Alpok hegyláncai és a Pó alföldje; délebbre az Appennin-hegység vonulatai, a tenger felé nyitott medencékkel. Középső és D-i részén gyakori földrengés és vulkáni tevékenység. Legmagasabb pont: Mont Blanc (4807 m). Legjelentősebb folyók: Pó, Adige, Tevere. Legnagyobb tavak: Garda-tó, Comói-tó, Lago Maggiore.
Népesség: Lakosság (1989): 57 439 000. Életkor szerint : 0–14: 19,9%; 15–59: 61,3%; 60–: 18,8%. Népsűrűség: 190/km2. Etnikai csoportok: olasz 95%, szárd, rétoromán (friuli, ladin), dél-tiroli, provanszál, szlovén, albán, görög. Nyelvek: olasz (hiv.), német, francia, szlovén, ladin, görög. Vallás: r. kat. 99%. Városi lakosság: 67%. Főváros: Róma (1987): 2 815 457. Városok (1987): Milano (Milánó) 1 495 206; Napoli (Nápoly) 1 204 211; Torino 1 035 565.
Államforma: köztársaság. Államfő: Francesco Cossiga (szül. 1929. júl. 9). Kormányfő: Giulio Andreotti (1989. júl. óta). Nemzeti ünnep: jún. első vasárnapja.
Gazdaság: Pénznem: olasz líra (1990. szept.: 1166,71 = 1 USD). GDP (1989): 1043,3 Mrd USD: GDP/fő (1989): 18 051 USD. Gazdasági növekedés (1990): 3,2%. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1986): 2,5. Fogyasztói árváltozások (1990): 5,6%. Munkanélküliség (1989): 12,21%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 10%; ipar és kereskedelem 30%. Export (1988): 128 Mrd USD. Főbb exportcikkek: gép, berendezés, textília, bőráru, konfekcióáru, élelmiszer, kőolajtermék, vegyipari termék. Főbb exportpartnerek: NSZK 16%, Franciao. 15%, Egyesült Államok 10%, Nagy-Britannia 6%. Import (1988): 138 Mrd USD. Főbb importcikkek: energia, élelmiszer, gép, berendezés, nyersanyag, közszükségleti cikk. Főbb importpartnerek: NSZK 20%, Franciao. 15%, Egyesült Államok 10%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1988): 19 538 km; ebből villamosított: 9100 km. Közúti hálózat (1988): 302 563 km; ebből autópálya (1988): 6091 km. Gépjárművek (1986): személygépkocsi: 23,5 M; egyéb gépjármű: 2 008 073. Főbb kikötők: Genova, Trieste, Augusta. Hírközlés: Tv (1985): 14 521 000. Rádió (1985): 14 829 000. Telefon (1987): 26 873 730. Napilap (1985): 109/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1983): férfiak: 73,0; nők: 79,1 év. Születés (1986): 9,7‰. Halálozás (1986): 9,2‰. Népességnövekedés (1986): 0,0%. Csecsemőhalandóság (1985): 12,0‰. Kórházi ágyak (1986): 470 579. Orvosok (1986): 237 579. Egy orvosra jutó lakosok (1984): 230.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1985): 97%. Iskolakötelezettség: 6–13 éves korig.
Az 1946. jún.-ban kikiáltott köztársaságban a II. világháború óta átlagban minden évre jut egy-egy kormány, viszont szinte mindvégig a kereszténydemokrácia (DC) tartja kezében a hatalmat. A 70-es évek gazdasági nehézségei közepette a DC először jobbra (A. Segni), majd balra próbál nyitni (P. Nenni, G. Saragat, A. Fanfani és A. Moro kormányai). A Vörös Brigádok eközben fokozzák terrorista tevékenységüket, politikusokat és az igazságszolgáltatás vezető képviselőit rabolják el. Az OKP, a kommunista párt „demokratikus egységkormányt” követel, amiről Aldo Moro tárgyal is velük. Ám a politikust 1978. márc.-ban elrabolják, máj.-ban pedig meggyilkolják. Miután Giovanni Leone elnök a Lockheed vesztegetési botrány miatt jún.-ban lemond, a szocialista sandro Pertini lesz az államfő. A főleg a kereszténydemokratákat kompromittáló P–2-ügy, a szabadkőműves páholyok hatalomátvételi kísérlete után 1981. jún.-ban a köztársaságpárti Giovanni Spadolini alakítja meg az 1945 óta először nem DC-vezetésű kormányt. Az 1983. jún.-i választások után a szocialista Bettino Craxi a kormányvő; a háború utáni leghosszabb életű kormányt vezeti 1987. márc.-ig. Ekkor lemond. Francesco Cossiga, az 1985. jún. óta elnöklő kereszténydemokrata politikus sorra adja sikertelen kormányalakítási megbízásait. Végül az előrehozott választásokon, 1987. jún.-ban a szocialisták és a kereszténydemokraták erősítik meg helyzetüket, a kommunisták szavazatokat veszítenek. Így a kereszténydemokrata Giovanni Goria, Itália eddigi legfiatalabb miniszterelnöke alakít kormányt. Goria az év végéig sem tudja elfogadtatni a parlamentben az 1988-as költségvetés, így több leszavazás után 1988 tavaszán távozni kényszerül posztjáról. Az egy hónapon át folyó tárgyalások után a kereszténydemokrata Ciriaco de Mita alakít kormányt a látványos gazdasági fejlődést produkáló országban. Mita 1989. febr.-ban elveszíti a DC pártvezetői posztját. Márc.-ban az OKP kongresszusán a szociáldemokrácia nézetei felé tesznek lépéseket. Máj.-ban Mita lemond, majd visszaadja a kormányalakítási megbazást is. Júl.-ban Giulio Andreotti lesz – immár 6. alkalommal – kormányfő. A kommunisták 1990-es kongresszusán a reformszárny kerekedik felül. A máj.-i helyi választásokon a regionális erők, pl. a lombardiai pártok törnek előre.
